Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

208 69. országos ütés 1906 deczember i-én, szombaton. mondotta, hogy neki most ez, meg ez a meggyőződése, nem saját tanulmányaira, hanem, megengedem, talán tulszerényen arra hivatkozott — szegedi első beszédében, — hogy ő szakértőknek véleményére alapítja felfogásának ezt a változását. Engedje meg tehát nekem, hogy részletes vitába akkor bocsátkozzam, ha a szakértőit és azok argumentumait megnevezi. (Elénk éljenzés és taps a jobbés a baloldalon.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Én mindig örülök, ha ebben a házban egy szocziális beszédet hallok, mert az még mindig a ritkább dolgok közé tartozik és hajlandó vagyok elnézni a rikitó szilieket is, hacsak ezek nem szolgálnak az igazság eltorzitására. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Giesswein Sándor : Szolgáljon ez nekem mentségemül, hogy a kereskedelemügyi tárcza során bizonyos szocziális dolgok is ismételten szóvá tétettek, s azért én még egyszer igénybe akarom venni a t. ház türelmét és figyelmét. (Halljuk I Halljuk !) T. képviselőház ! A magyar nemzet manapság egy gazdasági átalakulás küszöbén van. Ezt a gazdasági átalakulást még tovább is akarjuk vinni és ez mindenesetre együtt jár bizonyos társadalmi átalakulásokkal. Nem kételkedem, t. ház, hogy ennél az átalakulásnál a gyermekbetegségeket mi sem fogjuk elkerülhetni. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a közéfen. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Giesswein Sándor: De, t. ház, valamint az orvosi tudományok tapasztalatait értékesíteni lehetett annyiban, hogy a gyermekbetegségek veszedelmeit meg lehetett gátolni, meg lehetett fékezni, ugy nekünk is bizonyos előnyünk van abból, hogy a szocziális fejlődés terén ma még hátrább vagyunk más nemzeteknél, mert igy a más nemzeteknél szerzett tapasztalatokat felhasználhatjuk arra, hogy ezen átalakulásoknál okosan, tapintatosan járjunk el; csak egy dolog kell hozzá, az t. i., hogy meglegyen a látó szem és a kellő szocziális érzék. T. képviselőház ! Azon szocziális dolgok közé, melyek a kereskedelemügyi tárczával kapcsolatosan érintve lettek, tartozik a sztrájk és a sztrájktörvény. Én minden párttekintettől mentem, tisztán szocziológikus szempontból akarok a kérdéshez szólni. (Halljuk! Halljuk !) A sztrájk tulajdonképen egy harcz, mint máskép mondják, egy bérharez, és igy magában véve természetes, hogy én a sztrájkért, mint ilyenért, lelkesedni nem tudok, mert hiszen az egész társadalmi fejlődés odatörekszik, hogy a harczokat kerüljük és megalkossa a társadalom azokat a szerveket, a melyek által a harczokat elkerülhetővé teszi. A társadalmi evolucziót tekintve, azt látjuk, hogy minél fejletlenebb a társadalom, annál több ott a nyers és durva harcz. Ott vannak a vad törzsek, a melyek egymással folyton-folyvást harezban vannak, de a mint tovább fejlődött a társadalom, a szükség magával hozta azt, hogy ezek a törzsek saját érdekükben is inkább békés egyetértésben éljenek. Es ma is az az irány, az az egész politika tendencziája, hogy az ultima ratiót a legvégső esetekre hagyja ; azért működik a diplomáczia, azért vannak a hágai konferencziák, azért vannak az interparlamentáris kongresszusok, hogy a harcznak szükségességét lehetőleg kikerüljék, és az igazságot nem az ököljog alapján, hanem az örök igazság alapján döntsék el. Azt hiszem, t. ház, hogy nekünk is, a mikor sztrájkkal állunk szemben, ugyanezeket az elveket keU követnünk. (Helyeslés a középen.) Lehetnek most is, mint voltak régente, Tyrteusok, a kiknek a harczok kardok pengése, az ágyuk bömbölése és a haldoklók nyöszörgése harmonikus zene volt és a mellett lelkesedni tudtak. Nekik a harcz egy metier volt, épen ugy mint a landsknechteknek, de ezek ma már eltűntek. Vannak azonban a társadalmi harcz terén csakugyan ma is Tyrteusok, a kiknek a sztrájk zaja, mormogása édes zene és vannak ma is olyan landsknechtek, a kik ezt metiernek tekintik. Hodzsa Milán : Sőt vannak bányakirályok is. Giesswein Sándor: Ez egészségtelen állapot. Azért, a mint a politikai életben, ugy ezen a téren is békés és igy igazságos elintézésre kell törekednünk. A sztrájk tényleg hatalmi kérdés. Maga a sztrájk nem tudja megvédeni azokat a munkásokat, a kik a védelemre legjobban rászorulnak. A sztrájk igenis, meg tudja védeni, elő tudja mozdítani az előhaladottabb munkások érdekeit, de azokat a sitzarbeitereket, a szervezetlen munkásokat, az otthon dolgozókat nem védelmezi meg; hiszen látjuk, hogy a gyárakban akárhányszor alkalmaznak kis leányokat, gyenge nőket, a kikkel nem törődik senki, a kiken a sztrájk nem tud segíteni. Egy hang: Es a napszámosok ? Giesswein Sándor: Es a napszámosokon sem segit! Ezért én a sztrájkot oly jelenségnek teldntem, a mely nem egészen fejlődött társadalmi, illetve gazdasági viszonyoknak a következménye. Ha el akarjuk kerülni a sztrájkot, akkor azon kell lennünk, hogy fejleszszük a gazdasági viszonyokat és ez által vonjuk el a sztrájk alapját. A sztrájktörvény — erről többször történt említés, ezt emiitette a kereskedelemügyi miniszter ur is szocziális programmjában — mint mozaikkő, benne van az egész programmban. En jelenleg sem apologétája, sem kritikusa nem lehetek annak a sztrájktörvénynek, a melyet nem láttam. Nézetem szerint azonban helytelen, hogy az egészből egy követ kiszakítsunk és azt magát tálaljuk a publikum elé. Mert teljesen igaza van Pető t. képviselő urnak, hogy képtelen dolog a sztrájktörvény elszakítva a többi szocziális működéstől, a munkásvédelmi intézkedésektől és az ipartörvény revíziójától. Azt el sem tudom képzelni. (Elénk helyeslés.) Teljes bizalommal vagyok a kormány szocziális érzéke iránt és teljes megelégedéssel vettem a t.