Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

204 69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. ban vannak e tárgyalások, és azok eredményeként majd a t. háznak módjában lesz 1907-en tiüi időre a kérdés eldöntése felett határozni. Én semmi esetre sem szeretném — legyen a czim szerződés vagy szövetség, vagy az állapotok íentartása — ha ujabb stipulácziók rendjén közbenső vámokkal vagy más ehhez hasonló természetű ideiglenes változtatásokkal rendeznők a kérdést, mert az, én szerintem, a jövő, a messze 1917-en tul terjedő megoldásnak nehézségeket okozna. Én azt tartom, hogy a helyes eljárás az, ha minden eszközzel arra törekszünk, hogy az 1917. éven tul az abszolút gazdasági önállóság terére léphessünk át. (Helyeslés balfelől.) Ha, t. ház, e tekintetben tisztában nem vagyunk, akkor a legmesszebbmenő iparfejlesztési törekvések és a kereskedelemügyi miniszter urnak iparunk fejlesztésére irányuló legmesszebbmenő jó akarata és munkássága csak félmunkát eredményez és a magyar gazdasági önállóság czéljait csak részben szolgálja, (Ugy van!) Szerintem ma már tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a végezel és tisztában kell lennünk azzal is, mi módon fogjuk megoldani a kérdést, ugy hogy annak idején, mikor a gazdasági közösség kényszerhelyzete, a melyben most vagyunk, megsdinik, más, mint a teljes gazdasági önállóságra való átmenetel lehetséges ne is legyen. Ha mi ma is bizonyos feltételek mellett, bizonyos eshetőségekre tekintettel nyitva akarjuk hagyni a végelhatározás lehetőségét, akkor, t. ház, — én mondom ezt, a kinek a kiegyezési tárgyalások rendjén 1896-tól 1899-ig igen sok és igen messzemenő tapasztalataim vannak — a gazdasági önállóságra el nem jutunk. Ha az utolsó évek idejére marad a végső eldöntés, abban az esetben az nem lesz a mi javunkra, hanem hátrányunkra fog a kérdés megoldást nyerni, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) ugy, a mint történt most is. Én hiszem, t. ház, hogy a közelebbi válság ilyetén alakulásában a gazdasági kérdések is közrejátszottak, s a megoldás talán épen azért történt, hogy kényszerhelyzet teremtessék, a melyből aztán a kibontakozásnak lehetősége nincs, (ügy van! balfelől.) Ezért mondom azt, hogy ma már minden vonatkozásban és minden kérdésben tisztában kell lennünk azzal, hogy mit akarunk, s miután a magyar nemzeti állam és gazdasági önállóságunk érdekében mást nem akarhatunk, mint a vámsorompóknak annak idején való felállítását: minden irányban, minden tekintetben és minden vonatkozásban akként kell megtennünk intézkedéseinket, hogy mást ne is határozhassunk, mint azt, hogy a gazdasági önállóság teljes érvényében jöjjön létre, s hogy a magyar állam a vámsorompókat felállitsa. (Helyeslés.) Erre nekünk abszolút jogunk is van. Az 1867 : XII. t.-czikk, a melyen én — ellenére minden hangulatnak, s minden ellenáramlatnak — ma is állok, 58-ik §-ában e tekintetben a szabad rendelkezési jogot minekünk abszolúte megadja. Az én nézetem az, hogy az a politikai alakulás és az a földrajzi helyzet, a melyben élünk, itt a Közép-Duna mentén egy nagy állami alakulás fennállását feltétlenül szükségessé teszi, (ügy van! balfelől.) Bármiféle tetszetős ideálok és kedvező jelszavak hangoztassanak is, az európai viszonyokkal szemben érvényesülnünk másként nem lehet. A magyar állam abban a kapcsolatban, a melyben Ausztráival áll, egy európai szükség, a melylyel nekünk számolnunk kell. Az európai egyensúly kivánja, hogy az a közjogi helyzet, a melyben ma vagyunk, továbbra is megmaradjon. Nekünk nem messzemenő eshetőségekre, nem európai konfliktusokra és komiagrácziókra, vagy más esetleges természetellenes alakulásokra kell számitanunk, hanem a meglévő viszonyokkal megalkudva kell politikánkat csinálnunk, a mely politika más nem lehet, mint mely alapelveiben az 1867 : XII. t.-czikkben van lefektetve. Ez azonban, t. ház, nem azt teszi, hogy a törvényben lefektetett alapelvek egy prokrustesi ágy kényszerhelyzetében tartsanak minket; nem azt teszi, hogy mi azok alapján nem fejlődhetünk, nem fejlődhetünk gazdasági és ha ugy tetszik, bizo^os vonatkozásokban, katonai dolgokban is. De azt teszi, hogy a meglevő alapon lehet és kell az egységes magyar nemzeti államot kiépíteni, a maga gazdasági, a maga politikai, a maga közjogi teljes függetlenségében. T. ház! Az 1867 : XII. t.-cz. 59. §-a nekünk feltétlen jogot ad arra, hogy gazdasági ügyeinket érdekeinknek megfelelően rendezzük. Azt mondja ez a szakasz : »Miután azonban Magyarország és Ö felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak : kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egyrészről a magyar korona országai, másrészről Ő felségének többi országai között időnként vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.« E szerint azt mondja ez a szakasz, hogy : az érdekek kölcsönös érintkezései megvannak ; a gazdasági közösség tehát fentartandó mindaddig, mig az érdekek kölcsönössége fennáll. De ha az érdekek ellentétbe jönnek : ha a magyar állam érdeke azt kivánja, hogy a gazdasági közösség Ausztriával szerződési vagy szövetkezési alapon ne köttessék meg, hanem teljes gazdasági önállóságnak állapotába lépjünk át, akkor e felett vitatkozni sem lehet. De e tekintetben a kérdés már res judicata. Az 1898 : I. t.-cz. és 1899 : XXX. t.-cz. ezt a kérdést elintézte, eldöntötte. A magyar állam Ausztriával szemben a gazdasági önállóság jogi állapotában van. Igenis, e jogi állapot fennállása daczára a szabad forgalom a viszonosságra van alapítva, fentartva, de ez csak az akkori kényszerhelyzet következménye és most már, miután 1917-ig szabadon rendelkezni nem tudunk, 1917-ig is a kényszerhelyzet következménye, de azontúl annak bekövetkeznie nem lehet. Hiszen, t. ház, a mint Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur igen helyesen mondja, nem tudom, szószerint tudom-e idézni: Az egész