Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-69
69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. 203 és lia a miniszter ur mindazt, bár hosszú évek során megvalósítja . . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Három év alatt! B. Bánffy Dezső: . . . akkor elmondhatjuk, hogy a magyar ipar fejlesztése a rendes kerékvágásba jutott és olyan fejlődés útjára tereltetett, a melyen, ha tovább halad, kétségtelenül gazdasági önállóságunkat, gazdasági megerősödésünket fogja eredményezni. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Az igen t. miniszter ur beszéde végén lendületes szavakban ezt mondja (olvassa): »Méltóztatnak látni, hogy a tér, a melyen mozogni szándékozom, nagyon tág és az alkotások igen számosak. Ezek az alkotások mind egy czél felé törekesznek, a felé. a melyet már felszólalásom kezdetén is jeleztem: hogy megerősítsük édes hazánkat abban a küzdelemben, mety békés ugyan, de mégis igen nagyfontosságú következményekkel jár; erősítsük meg édes hazánkat a közgazdasági verseny terén más államokkal és a szomszédos Ausztriával szemben is. (Elénk helyeslés.) Mi Ausztriával szemben ellenséges indulattal nem viseltetünk, csak jogainkat követeljük, csak jogainkat védelmezzük és meg is fogjuk védelmezni ; (Helyeslés és taps.) másoknak jogait érinteni nem fogjuk. (Helyeslés.) A huszadik században minden egyes embernek joga van boldogulni, joga van a nemzetnek is és a nemzetek között elsősorban a sokat szenvedett magyar nemzetnek.* Ezeknek elmondásával kéri a kereskedelemügyi miniszter ur a költségvetés elfogadását. Helyesen mondja a miniszter ur, hogy jogunk van nekünk is követelni teljes érvényesülésünket és gazdasági, nemzeti, állami önállóságunknak biztos alapokon való kiépítését. Helyesen mondja a miniszter ur, hogy mélyreható tevékenység áll előtte ; hogy nagy küzdelemmel kívánja és fogja is megerősíteni, megvédelmezni jogainkat. Én akarom hinni, hogy a miniszter ur az elmondottak értelmében fog is eljárni gazdasági politikánk fejlesztése tekintetében. Én akarom hinni, hogy ebben a tevékenységben az a végezel vezeti, a melyet már nem miniszter korában fejtett ki, midőn azt mondotta: »Hazánk gazdasági fejlődése és boldogulása csakis az önálló vámterület alapján lehetséges.« Id. Madarász József: Nagyon helyes ! B. Bánffy Dezső : Én hiszem, hogy a miniszter ur ma is ezt hiszi, ezt akarja és hogy kereskedelmi, iparfejlesztési politikáját ezen végezel szemelőtt tartásával fogja érvényesiteni. S habár nem tartozom feltétlenül és közvetlenül azok sorába, „kik a jelenlegi kormánynak háta mögött ülve, annak feltétlen támogatói, mégis e tekintetben el kell ismernem, hogy a kifejtett programm és a czél igen helyes. (Elénk helyeslés.) De, t. ház, ha jó a czél, a melyre törekszünk, akkor meg kell keresni és meg kell találni a biztos eszközöket, a melyek azt a czélt feltétlenül biztosítják. Egyik igen jeles irónk mondja : »Ha jó a czél, a mit kitűztél magadnak, akadnak akkor biztos eszközök.* Feltétlenül át kell térnünk gazdasági önállóságunkra, a vámsorompók felállítására. Ha, mint mondtam, nem is vagyok feltétlenül azoknak a sorában, a kik minden vonatkozásban támogatják a mostam kormány politikáját, bár sok tekintetben magam is helyeslem azt, mégis azok közé tartozom, a kik keserves másfél esztendő alatt a nemzeti küzdelmek idején vállvetve harczoltam bizonyos czélok eléréseért. Gazdasági önállóságunk kérdése és a katonai kérdésekben a nemzeti jelleg és nyelv érvényre juttatása voltak a főczélok. Legyünk őszinték : valami teljesen kielégítő eredményt a küzdelemmel el nem érhettünk és ma a kormány vállalkozása csak alkotmányunk helyreálltát, vagy mondjuk, biztosítását adta meg nekünk, a nélkül, hogy a kitűzött czélokat, legalább a legközelebbi jövőben, megvalósítani tudnók. A katonai kérdéseket, ugy mint a miniszterelnök ur bemutatkozó beszédében mondotta, félre kellett tenni : marad a régi állapot. A gazdasági önállóság kérdésében én szerintem egészen galádul, a magyar állam a maga érdekeinek visszaszorításával, alkotmányos jogainak megsértésével, abban az időben, midőn a nemzet a maga akaratának kifejezést nem adhatott, lekötött helyzetbe jutott. Én megvallom őszintén, nagy csalódáson mentem keresztül azon kérdést illetőleg is, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése tekintetében az alkotmányellenes kormány és a külképviselet összefogott és alkotmányunk ellenére, jogaink megsértésével lekötött minket 1917-ig, esetleg 1915-ig ; erre a német birodalom külügyi hivatalának, általában a hivatalos német birodalomnak közbejöttével megteremtett egy bevégzett állapotot. Én reméltem, hogy mikor nálunk az alkotmány fel van függesztve, mikor a törvényeknek teljesen megfelelő módon kereskedelmi szerződéseket kötni nem lehet, nem fog akadni idegen állam, mely a mi jogaink és alkotmányunk figyelembe nem vételével ilyen szerződéseket jogérvényeseknek tekint. Azt hiszem, hog} 7 a nemzetközi jog szempontjából ez kifogás alá vonható, (Helyeslés.) és én, a ki a legmesszebb menő őszinte meggyőződésből vagyok a hármasszövetség híve, bizonyos megdöbbenéssel és a jövőre aggodalommal vettem ezt. De ez is bevégzett dolog: 1917-ig, esetleg 1915-ig a gazdasági közösség Ausztriával fennáll; hogy Ausztriával viszonyainkat 1907 végén tul szövetség vagy az állapotok fentartása czimén tartjuk-e fenn, nem jelent semmit, mert a gazdasági közösség tényleg fennáll, s annak hátrányait viselnünk kell. Az én egyéni nézetem azonban az, hogy legczélszerűbb volna 1907-en tul egyáltalában Ausztriával sem szövetséget, sem szerződést kötni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Abban a nézetben vagyok, hogy a kötött helyzetre tekintettel, az állapotok fentartása felel meg legjobban a mi közjogi szabad rendelkezési érdekeinknek. De nem akarok e tekintetben nyilatkozni; ám folyamat26*
