Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 191 tiz százalék. Ha már most azt kérdezem, hogy milyen életet élnek nálunk ezen szakszervezetek, akkor azt látjuk, hogy itt lényeges külömbség van a minta és az utánzat közt. (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarom épen azt állítani, hogy a szakszervezeteknek nem volt itt-ott helyes a működése, az is előfordult, hogy maguk a munkásokat a sztrájkoktól vissza akarták tartani, azonban nálunk mindenesetre túlságosan szoros kapcsolatba jutottak olyan törekvésekkel, a melyek a szakszervezetbe bele nem férnek. (Ugy van! a bal- és a szélsőbalóläálon.) Ilyenek a politikai aspirácziők, melyek a szakszervezetek tulajdonképi feladatával nem függnek össze. Erre nézve hivatkozhatom több iróra, a kiket mindenki el fog ismerni szakember gyanánt ezen kérdés tekintetében. Egy német iró például, a ki ezen kérdés legnagyobb monografistáinak egyike, azt mondja, hogy a szocziáldemokráczia és a szakszervezet halálos ellenségek, ezek össze nem férnek. Miért férnek nálunk össze ? (Halljuk ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Azért, — én azt hiszem, hogy ez talán egy fejlődési stádium — mert abba a szakszervezetbe beleszorul, hogy ugy mondjam, minden elégületlenség; ott van minden elégületlen és minden olyan elem, a mely utópisztikus és forradalmi törekvésekkel kívánja a társadalom javának előmozdítását. Ezen szakszervezetet főleg azért hibáztatom, mert megsért bizonyos tételeket, a melyektől nem szabad eltérnünk, legkevésbbé itt a törvényhozó testület csarnokában. Ilyen az a tétel, hogy minden törekvésnek a fennálló_ társadalmi és állami rendet el kell elismernie. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbahldalon.) Németországban például a frankfurti gyűlésen a szakszervezetek 1889-ben kimondták, »hála Istennek, hogy szabadultunk a politikai frázistól«. A szakszervezetek feladata a munkások közvetlen anyagi, erkölcsi és intellektuális érdekeivel foglalkozni; semmi közük sincs a politikához. (Általams, élénk helyeslés.) Van azonban egy másik feltétel is, hogy t. i. mindenesetre respektálni kell a jog és erkölcs alaj>elveit; erkölcsi és jogi elvek nélkül társadalmi életünk és annak fejlődése el nem képzelhető. A ki pedig érintkezett az utolsó időben munkásokkal — ez nem áll természetesen minden egyes munkásra, mert itt kétségtelenül csak egyes tapasztalatokról lehet szó — az nálunk valósággal teljes elvadulást tapasztalhatott. (Ugy van! a bal- és a szélső-baloldalon.) Ugron Gábor: A sajtójuk csinálja! Földes Béla: Semmiféle kötelezettséget magukra nézve el nem ismernek, csak jogokat követelnek. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A munkaadót egyáltalán semmiképen, még külsőleg, az illem szempontjából sem respektálják. (Ugy van! a bal- és a szélsobahldalon.) Valóságos demoralizáczió foglalt helyet, a melynek tüneteiről mindenfelé tudomást vehetünk. Én csak egy adatot említek: I — igaz, a szocziáldemokráczia legkevésbbé szereti, ha a nemzeti szempontokat érintjük, pedig ezeket első sorban kell hangsúlyoznunk — egy munkás Kassán a Rákóczi-temetés alkalmával vállalt munkája közben azt mondotta, hogy ő abban hagyja a munkát, ám tessék őt (Rákóczit) a köztemetőbe vinni. Ez mindenesetre nagyon jellemző nyilatkozat. De egyébként is számtalan példát hozhatnék fel arra nézve, hogy nálunk olyan erkölcsi és jogi felfogás harapódzott el a munkások között, a melynek további tápot adni nem szabad. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez volna a bajnak képe; sokkal nehezebb persze megállapítani azt, hogy mit kell tenni ez ellen, mert, a mint emiitettem, sem a szoczialisztikus, sem a kapitalisztikus álláspontra nem helyezkedhetünk ; nekünk tisztában kell lennünk azzal is, hogy a mai társadalmat, a mely mindenesetre ugy fejlődött, hogy annak intézményeire nagy befolyást gyakorolt a kapitalisztikus szellem, át kell alakítani. (Ugy van! balfelöl.) At kell alakítani abban az értelemben és abban az irányban, hogy az a munkások érdekeinek is megfeleljen. (Helyeslés.) At kell alakítani ugy, hogy akkor, a 'mikor a népesség túlnyomó nagy része mint kézi munkás munkából kénytelen megélni, a mely bérviszony azelőtt csak átmeneti állapot volt reá nézve, mert néhány év múlva önálló mester lett, most pedig egész életét tölti ezen viszonyban, tehát szükséges, hogy a munkás ebben az erkölcsi, intellektuális, az anyagi szükségleteknek megfelelő életet feltalálhassa. (Élénk helyeslés.) Ezt mindenesetre keresztül kell vinnünk és ón meg vagyok győződve, hogy egy perczig sem fog a magyar törvényhozás habozni, hogy e tekintetben mindent megtegyen, a mit a munkások érdeke kíván. (Élénk helyeslés balfelől.) Rátérek már most arra a kérdésre, a mit több oldalról érintettek itt, hogy tulajdonképpen mennyi jogosultságuk van a sztrájkoknak és hogy milyen térre viszik át nálunk ezt a jogosultságot? (Halljuk! Halljuk!) Meg kell itt jegyeznem, hogy a törvényhozás részéről bizonyos mulasztás történt e tekintetben, a mennyiben a sztrájkokra vonatkozólag a jogbiztonság nincs meg. Altalános tétel az, hogy a munkásoknak ha egymagukban van joguk sztrájkolni, tömegesen is sztrájkolhatnak. Egy hang (a középen): Hát a szerződésszegés ? Földes Béla: A szerződésszegésre is rátérek. Csak olyan sztrájkokról van itt szó, a melyeknél szerződésszegés nem történt. A modern ipar viszonyai, helyzete és törekvései azt hozták magukkal, hogy a szerződés tartamát a szerződési pontozatok nem állapítják meg és csak a legritkább esetekben •— ritkán különösen a nagyiparnál — köttetnek szerződések az időtartam meghatározásával. (Igaz! Ugy van!) Itt tehát munkabeszüntetés esetében nem lehet szerződésszegésről szó, mert itt az idő nincs megállapítva és nem lehet