Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 185 tika egybeállításánál alapul veszi a szooziálista lapokat is. Szterényi József: De nem az adatok hitelességére, hanem arra, hogy sztrájk tényleg liol volt. Mezőfi Vilmos: Ha alapul veszi, akkor ezt nekem némileg hitelesnek kell elfogadnom, (Ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) de különben sem hinném, hogy azoknak a munkásoknak érdeke volna az, hogy több sztrájkot hazudjanak, mint a mennyi tényleg volt, (Ellenmondás jobbfelől.) vagy több eredményt mutassanak Id, mint a menynyit tényleg elértek, mert ha ezt tennék, önmagukat csalnák meg. És a mikor én kijelentem, hogy ezeket az adatokat a, nemzetközi szocziáldemokraták adattárából veszem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy én magával azzal a párttal azonositom magam, mert attól a párttól engem mélyreható elvi és taktikai különbözőségek választanak el, a melyek elsősorban abban csúcsosodnak ki, hogy én a magyar állameszme és a független önálló Magyarország alapján állok. S a mi pártunk taktikája a békés és igy eredményesebb. De ez engem nem tart vissza attól, hogy Magyarország munkásnépének javáért, ha találkoznak utaink ezen a téren, a mi a munkásvédelmet illeti, ne haladjak tovább. Mert én a jót az ipari földmivesnép javára mindenünnen elfogadom, a honnan jön. Már pedig a munkásnak rövidebb munkaidőt és magasabb bért kiküzdeni, ez a nemzet egyetemének, vagyis a hazának javára válik. Az igen t. államtitkár ur ezzel az eredménynyel nincs megelégedve, ő csak azt az elveszett 694 ezer munkanapot látja. Én pedig abban, hogy a munkások a bérharczaikkal a múlt esztendőben közel három millió korona bérjavitást küzdöttek ki, olyan előnyt látok, a mely ezt a nemzetgazdasági veszteséget pótolja, mert ez az előny messze évekre kihat és messze évekre kitérj edőleg biztosit] a a jobb munkabért és a rövidebb munkaidőt a munkások ezreinek. Az államtitkár ur és a miniszter ur beszéde közben olyan hangok hallatszottak, — különben ma is hallatszottak — hogy fel kell oszlatni a szakegyleteket. (Felkiáltások : Nagyon helyes !) Én ennek is ellenmondok és azt mondom, hogy nem helyes. Ellenkezőleg, minél több szakegyletet kell teremteni, minden szakma munkását tömöríteni és egyesiteni kell. Azt az elvet kell megvalósítani, a melyet Pető Sándor képviselőtársam tegnap helyesen hangoztatott, hogy a minél hatalmasabb munkásszervezetekkel álljanak szembe a munkaadók hatalmas szervezetei. És ez a két hatalmas tényező majd megtalálja az egyetértésre vezető utat és módot. Hát miért akarjuk mi a szakegyleteket ugyanakkor bántani, a midőn dicsérettel és magasztalással vagyunk eltelve az angol Trades Unions-ok hatalmas fejlődésével szemben. A mikor eljöttek hozzánk az angolok és a kereskedelemügyi miniszter ur kalauzolása mellett felolvasást tartottak Anglia szocziálpolitikai viszonyairól, az egész 48-as. párt tapssal fogadta azt a kitanitást, KÉPYH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. hogy Angliában milliókra menő szervezett munkáshadak vannak, a melyek diktálják a munkabéreket és a munkaidőt, mért félünk mi Magyarországon attól, hogy ugyanilyen hatalommá fejlődhetnek nálunk is a munkásszervezetek ? Habár nálunk a szakszervezetek még sokkal gyengébbek, semhogy összehasonlíthatnék a külföldi ipari országokban fennálló munkásszakszervezetekkel, mégis nálunk a múlt évben máris öszzesen 71.000 ipari munkás volt szervezve. Kezeim közt van egy kimutatás, a mely elmondja, hogy a szakegyletekben csoportositott eme 71.000 munkás a szakegylet révén minő jótéteményekben részesül. Munka nélküli segélyben a magyarországi szakegyletek 165.000 koronát fizettek ki a múlt évben. Utas- és tartózkodási segélyben 39.000 koronát. Rendkívüli segélyben 10.000 koronát, jogvédelemre 7000 koronát íorditottak ; oktatási czélokra és szaklapokra 69.000 koronát, betegsegélyezési és temetkezési járulékban 117.000 koronát,özvegy-, árva- és rokkantsegélyben 82.000 koronát,kezelési és beruházási költségekben 79.000 koronát. A mikor azt olvassuk, hogy szaklapokra és oktatásra 69.000 koronát adtak ki a szakegyletek, ezt csak dicsőitenünk és helyeselnünk lehet, mert ezek a szakegyletek pótolják egy részét annak az évtizedes szomorú és gyalázatos mulasztásnak, a mit egységes közoktatásunk nagyobb dicsőségére látunk, hogy ezrek meg ezrek nőnek fel még ma is Magyarországon irni és olvasni tudás nélkül. E szakegyletek tanítják az analfabétákat, rendes oktatást tartanak, hogy az irni és olvasni nem tudó munkásokat irni és olvasni tanítsák. Erre szolgált azt a 69.000 korona. Hiába lapozom, t. képviselőház, a magyar állam milliárdos költségvetését, egy hunezut fillért nem találok benne arra, hogy az önhibájukon kivül munkanélküliségre kárhoztatott szegény munkásokat segitse. Ebben is e szakegyletek megelőzik az állam és a társadalom gondoskodását, a mikor 165.000 koronát forditanak egy évben munkanélküli tagjaik segélyezésére. Ha ily alapon nézzük a szakegyletek működését, méltóztassék megengedni, hogy megint csak a szocziálpolitikai tudásnak igen alacsony mértékére vall a szakegyletek megszüntetésének vagy felolszatásának követelése. Pedig kénytelen vagyok kimondani, hogy az ujabb irány, ugy látszik, a kormányban nem kedvez e szakegyleteknek. Utóbbi időben az ily szakegyletek egész sorától tagadták meg az alapszabályszerü jóváhagyást. (Helyeslés jobbfelől.) És itt fel kell említenem s minden alkalommal meg fogom ezt tenni és kérni fogom a házat, hogy majd erre egyszer időt méltóztassék nekem adni, hogy külön is kifejthessem, hogy Magyarországon mindenféle iparág munkásainak szabad szervezkedniük. A legtöbb iparág munkásnépe már szakegyletekbe és szövetségekbe van tömörülve. Még a földmivesekre nézve is elismerte gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur az egyesülés és a szervezkedés jogát; és szabadságát. Csak egyetlen 24