Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

186 68. országos ülés 1906 november 3Ö-án, pénteken. üzem van Magyarországon, a melyben nem szabad szervezkedni : a bányaüzem. Csodálatosnak és méltánytalan dolognak tartom, hogy a bányabárók oly óriási hatalommal rendelkezzenek ebben az országban, hogy szerencsétlen rabszolgáik minden szervezkedésének lehetőségét csirájában elfojthatják, megölhetik és mondjuk, ha egy izgató — a mint a t. urak mondják, pedig nem izgatók azok, a kik a munkásokat magasabb munkabérek és rövidebb munkaidő elérésére szervezni igyekeznek — egy bányaközségbe talál menni, rögtön ott terem a szolgabiró és a csendőr és eltolonczolja az illetőt. (Helyeslések.) Hát miért kivétel a bányaüzem % Miért kivétel a szénbárók és a vasbárók üzeme ? Azoknak szabad a végletekig kizsákmányolniuk munkásaikat ? S esak a többi üzemekben szabad védekezniök % Ez kiáltó ellentmondás. És én itt az országházban akarom kérni a belügyminiszter urat, hogy a bányamunkások szövetségének alapszabályait hagyja jóvá és hárítsa el a kormányról annak a vádnak a látszatát, mintha a bányavállalatoknak előjogokat akarna adni. Mintha azoknak a kizsákmányolás szabadságát biztositani akarná. Hencz Károly: A zsidó báróknak! Mezőfi Vilmos : Zsidó és keresztény gyárosok vagy vállalkozók egyaránt kizsákmányolják a munkásokat! Azt mondta az államtitkár ur tegnapi beszédében, hogy a sztrájkmánia előbb volt meg, mint a zsenge magyar ipar. A sztrájk pedig tönkreteszi a zsenge magyar ipart. (Elénk felkiáltások : Ebben igaza van !) Tisztelettel ellenkező véleményt jelentek be. (Felkiáltások : Nincs, a ki kövesse!) Ha nincs, hát voltam én már sokszor egyedül; maradok egyedül. De lesznek még ebben a parlamentben talán, velem együtt többen is a közel jövőben, a kik ugyanezt a felfogást fogják hirdetni. Én csak a hírnöke vagyok az elkövetkezendőknek. (Mozgás. Derültség.) T. képviselőház, nem szerencsés dolog az és az államtitkár ur részéről sem az, ha — hogy igy fejezzem ki magamat — szembe állitják az ipar érdekeit a munkástömegek szervezkedési szabadságának érdekeivel. Mert szakitanunk kell végrevalahára azzal a felfogással, mint hogyha az ipar megteremtése, fejlesztése ellenkeznék a munkástömegek érdekeivel. Mert én, t. ház, semmi jogosultságát sem a kis-, sem a nagyiparnak nem látom, ha az nem a kisiparüzőknek és nem a szegény muukásoknak előnyét és javát akarja szolgálni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az egész nemzetét! (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos: Igenis, az egész nemzetét, de ebből a nemzetből, igen t. miniszter ur, én bátor vagyok egy kis réteget kivonni. Azt a réteget. . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Miért épen azt ? Tessék a nemzetet békén hagyni és a rétegeket is ! (Helyeslés. Halljuk !) Mezőfi Vilmos: Bátor vagyok kivonni azt a réteget, a mely maga semmit sem dolgozik és munka nélkül zsebre akarj a vágni a munkások munkájának hasznát. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : A Jakabok! A népbolonditók! Vgy van ! Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogy alaposabban megmagyarázzam ezt; hogy alaposabban rátérhessek a dolog lényegére, igenis, a sztrájk-mánia nem öli meg az ipart, mert az ipar folyománya a sztrájk. Ha nincs ipar, nincs sztrájk sem. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Ha nincs bunda, nincs kullancs ! Mezőfi Vilmos : Sajnálom, t. ház, de engem még ez a kaczagás sem térit más meggyőződésre, mert a hol nincsenek gyárosok, a hol nincsen ezernyi munkás, ott a sztrájk lehetetlen. Tehát ha van ipar, akkor annak egyik eredménye kell, hogy a munkások szervezkedése, tehát sztrájk is legyen. Ha nincs ipar, akkor sztrájk sincs. Tehát igenis az iparnak egyik folyománya a sztrájk. (Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) Ezt fentartom és ezt ez a nevetés nem czáfolhatja meg. Igen is, t. ház, a magyar ipar a munkások jólétéért van; az ország munkástömegének egyeteméért van és csak azért lehetett érdemes ebben a költségvetésben 2.200,000 koronát az ipar támogatására fordítani és csak azért érdemes a kereskedelemügyi miniszter ur iránti bizalomból az uraknak megszámlálatlan miihókat agyáripar megteremtése végett rendelkezésre bocsátani. Mert ki van ebben a házban, a ki azért akarja a nagyipart segíteni, hogy az osztalék-lovagok minél nagyobb osztalékot vágjanak zsebre ? Ki van a magyar képviselőházban, a ki azért akarná az ipar érdekét előmozdítani, hogy a t. részvényes urak zsebelhessenek. Azok a részvényesek, a kiknek legnagyobb része talán azt sem tudja, hogy az az iparüzem, az a bánya, az ország melyik részében van, a melyből ezreket zsebel. Azt sem tudja, hogyan dolgoznak ott, és mégis elmegy a részvénytársaság irodájába, bemutatja a kupont és a kémy elmés karosszékben ülve bezsebeli azon ezreket, a mely ezrekért szegény munkások életük és egészségük koczkáztatásával robotoltak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Buta beszéd ! Hiszen a tőke is munkaérték ! Azért is megdolgoztak ! (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Sohasem fogom elismerni, t. ház, hogy az osztalékpolitika nemzeti politikát jelent. Petrovics István : Ugy van! Mezőfi Vilmos : A nemzeti politika az, t. iiáz, ha munkásainknak jó megélhetést adunk és ezzel itt tartjuk őket Magyarországon és nem engedjük őket az osztaléklovagok által kizsákmányolni s ebből az országból külföldre, a bizonytalanságba kikergetni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Osztalékpolitikát itt senki sem csinál, a ki ezt mondja, nem tudja, mit beszél! (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Mezőfi Vilmos: Én nem mondtam azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur csinál osztalékpolitikát. Csak azt mondtam és mondom is, hogy az osztalékpolitika nem lehet nemzeti politika . , .