Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 177 és számban gyarapítja. Ezen uj. megreformált iparfelügyelők — a mostani alakban nem tartanám helyesnek, ha ezt erre az intézményre biznók — mindenesetre igen jó és hasznos szolgálatot tehetnek majd a szövetkezeti eszmének, az eszme terjesztésének. Kivánatos, hogyha az ellenőrzést vagy ők intézik, vagy pedig a kereskedelmi és iparkamarák. T. ház ! Oly eminens kérdése a kisiparosoknak, hogy helyzetüket szellemi és gyakorlati téren egyformán javitsnk, hogy erre ujabb érveknek felhozása nem szükséges, csak jelzem, hogy ezen osztály megerősitésével oly hasznos társadalmi osztályt támogatunk, illetőleg létesitünk, mely a múltban kimutatott hazafiságát most csak fokozottabb mértékben fogja érvényesiteni s az államhatalom biztos támpontot és támogatást nyer benne. A kereskedelemügyi kormány prograinmjának egyik fegfontosabb része, t. képviselőház, az iparfejlesztés. A benyújtott, illetve már törvényerőre is emelkedett iparfejlesztési törvényben lefektetett elvek, továbbá azon elvek, melyeket a kereskedelemügyi kormányzat nyilatkozataiból, részben a sajtó utján, részben itt, az országgyűlésen tett kijelentésekből ismerünk, megnyugtatnak minket arra nézve, hogy az iparfejlesztési akczió helyes mederben fog haladni és a kormány nem fogja szem elől téveszteni azon nagy czélokat, a melyekkel ez össze van kötve, azért ennek részletesebb fejtegetésébe nem bocsátkozom. De fel kivánom hivni a t. kereskedelemügyi kormány és az összkormány figyelmét az északnyugati Felföld mostoha viszonyaira és kérem, hogy ezt a Felföldét, a mi hazafias, derék, becsületes tót népünket az iparfejlesztési akczióból ne hagyja ki. (Helyeslés.) Őszintén szólva, nem is csodálkozom azon, hogy annak az igazán romlatlan, jó tót népnek köreiben az utóbbi egy-két esztendőben olyan jelenségekkel találkoztunk, a melyek bizony elszomoritanak bennünket. Ez azonban természetes is. Eddig az a tót nép a magyar államot csak mint büntető, megtorló hatalmat, csak mint adószedőt ismerte, annak jótéteményeiben vajmi ritkán részesült. A biró, a szolgabiró csak büntetés végett idézi, a pénzügyigazgató, az adóhivatal csak adófilléreit szedi be s ha nem fizet, utolsó tehenét viszik el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az Alföldön is !) A népnek ezt az elkeseredését felhasználták a lelkiismeretlen nemzetiségi izgatók és bizony némely vidéken termékeny talajra is találtak. Meg vagyok győződve : ha ez a tót nép tapasztalni fogja, hogy a magyar állam törődik vele és érezni fogj a a magyar állam áldó kezét, akkor nem hosszú idő múlva siket fülekre fognak ott az izgatók és bujtogatok találni. Ajánlom ezen kérdést még egyszer és nyomatékosan a kereskedelemügyi kormány kiváló figyelmébe. (Helyeslés.) A felvidéki folyók a maguk őseredeti vadságában minden szabályozás nélkül vannak még ma is, a bennük rejlő erő, daczára, hogy a szakértők már több izben nyilatkoztak a mellett, hogy milyen I KÉPVH. KAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. nagy kincset és energiát rejtenek magukban, teljesen kihasználatlanok. A földmivelésügyi miniszter ur, ha jól emlékszem, két izben is kijelentette, hogy az északkeleti Felföldön annyira bevált hegyvidéki akcziót a mi északnyugati vidékünkre is ki fogja terjeszteni. Ez kedvező alkalom volna — mint talán eddig egy sem volt—a tótság felsegélyezésére. Ha a kereskedelemügyi kormány a földmivelési kormánynyal karöltve, egyetértőleg járna el, én meg vagyok győződve, hogy a szép eredmény nem fogna elmaradni. Ezen tót népről való gondoskodás, bátran merem mondani, nagy nemzeti érdek, és méltóztassanak elhinni, hogy eljutottunk e tekintetben az utolsó órához. A kereskedelemügyi kormánynak szocziális törvényalkotásai meggyőznek bennünket arról, hogy a kormány ezen kérdések megoldásában helyes érzékkel és helyes utón jár. A beterjesztett munkásbiztositási törvényj avaslat, a beterjesztendő sztrájktörvény, a melyről, habár még nem fekszik a ház asztalán, már itt a házban sokat hallottunk, teljes megnyugvással töltenek el az iránt, hogy a kormány ezen kérdéseket, metyek helyes megoldása nézetem szerint legfőbb feladatát képezik, helyesen is fogja megoldani. T. képviselőház! Ebben a kérdésben nagymulasztás terheli az eddigi kormányokat. Midőn a munkásmozgalmak Európában már évtizedek óta nagy erővel megindultak és annak hullámai hozzánk is átcsaptak, a többi, a nyugati államok törvényhozási utón rendezték ezeket, akkor nálunk nem történt semmi gondoskodás abban az irányban, hogy az elégedetlen munkásnép vezetése avatott kezekbe kerüljön, hanem bele lettek ezek a szegény emberek kergetve olyan lelkiismeretlen emberek karjaiba, a kik mindenre a világon hivatva lehetnek, csak arra nem, hogy a munkásnép jólétét emeljék, elégedettséget megteremtsék. (Igaz I ügy van !) A magát nemzetközinek valló' szocziáldemokrata párt, a mely Istent, hazát tagad, a tulajdon szentségét nem tiszteli, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) szégyenfoltja ennek az országnak, vezetői az elégedetlen tömegek izgatottságát a saját érdekeik kielégítésére használják fel, és- ha ezen vezetőknek anyagi érdeke ugy hozza magával, akkor egy törvénytelen és alkotmányellenes uralom szolgájává is szegődik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a széhőbaloldalon.) Ez az erkölcsi sülyedésnek és züllésnek olyan alacsony foka, hogy azt merem mondani: ez után már csak a kloáka következik. Ennek a munkásmozgalomnak helyes mederbe terelése és ezen félrevezetett emberek visszatéritése : ez képezendi a kereskedelemügyi kormány legnagyobb feladatát. Én azt hiszem, hogy ezen akcziójában a kormány az egész osztatlan magyar társadalom támogatására számithat s remélem és bizom benne, hogy ez irányú tevékenységét siker fogja koronázni. T. képviselőház ! A költségvetés részleteinek tárgyalásába most nem bocsátkozhatom, azt a 23