Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

178 68. országos ülés 1906 november 3ö-án, pénteken. részletes vitára tartom fenn. Pártom leginkább a szocziális kérdések iránt érdeklődik és azok megoldását sürgeti, tehát azokra terjeszkedtem ki előbb egy pár szóval. Ezúttal újból csak arról biztosíthatom a kereskedelemügyi kormányt a párt nevében is, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy jövendő működését bizalommal tekintjük és ezen bizalomból kifolyólag a költségvetést elfogadjuk. (Általános élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Benedek János jegyző: Laehne Hugó! Laehne Hugó; T. képviselőház! örömmel konstatálom, hogy végre ebbe a terembe is beköltözött a közgazdasági és szocziális kérdések iránti meleg érdeklődés és érzés. A midőn ezt konstatálom, egyszersmind konstatálom azt is, hogy midőn a közgazdasági kérdésekről és a szocziális kérdések megoldásáról van szó, akkor nem hallatják itt a t. nemzetiségi képviselő urak az ő szavukat .... Endrey Gyula: örülnek neki! Laehne Hugó: ...és ennek magyarázatát abban találom, — mivel itt nem lehet a megyegyüléseken elkoptatott nemzetiségi graváinenekkel előállani, — hogy itt komoly munkáról van szó, melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur eléjük terjesztett; pedig ez a komoly munka az ő népüknek is Idván kenyeret és megélhetést biztosítani. T. ház! Megdöbbenéssel hallottuk tegnap Szterényi államtitkár ur ajkairól azon adatokat, hogy a múltban már is milyen pusztításokat vitt véghez a szocziálista izgatók által rendezett sztrájk. Egy esztendőben 600.000 munkanapot veszítettek el és még ennél többet is, ugy hogy ez azt jelenti, hogy 2000 ember egy álló esztendeig nem dolgozott semmit és ennek folytán valószínűleg szenvedett és nélkülözött is. így tehát csak helyeseim lehet a t. kereskedelemügyi miniszter ur szocziális és gazdasági politikáj át, de másrészt csodálkoznunk kell, hogy ezen szocziális politikát, mely a szocziálisták programmja egy részének megvalósítását képezi, a t. szocziálista urak nem szeretik. Láttuk ezt tegnap. Említette az államtitkár ur, hogy a munkásházak építését és ezen építkezésnek állami segélylyel való előmozdítását és támogatását nem helyeslik a szocziálista urak, sőt Mezőn Vilmos képviselőtársam egyik közbeszólásában említette, hogy ez által a munkások rabságba esnek. No, t. ház, én még háztulajdonos rabszolgát nem láttam és meg is tudom magamnak magyarázni, hogy a t. szocziálisták miért nem szeretik a kereskedelemügyi miniszter ur kereskedelmi politikáját. Egyszerűen azért, mivel ők akarják a szegénység rabságában tartani a munkásokat, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) hogy igy a közgazdasági életnek hullámai által egyik szirttől a másikhoz vetve, kénytelenek legyenek az ő szakszervezetük egyedüli mentő horgonyába kapaszkodni. Tehát csak helyeselni lehet, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur küátásba helyezte a sztrájktörvénynek megalkotását, mivel ez által a munkásoknak érdekét fogja elsősorban szolgálni. És nagyon kérem a t. kormányt, hogy a sztrájktilalmakba vegye fel az aratási sztrájkot is, (Helyeslés.) mert ha a világítási eszközöket szolgáltató vállalatok, hogy ha a vasút, a vizvizvezeték stb. közszükségletet képeznek s itt a kormány sztrájktilalmat kíván felállítani, akkor az aratási sztrájk, a mely Magyarország nagy tömegeit kenyerüktől foszthatja meg, a mely Magyarország egész közgazdaságát tönkreteheti, szintén közérdeket és közszükségletet képez. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Említette itt tegnap az államtitkár ur, hogy ő tudja, hogy kik rendezik a sztrájkokat, hogyan, milyen eszközökkel rendezik, hogy mikor melyik sztrájkot szüntettek be, vagy miért nem hagytak abba, hogy erre vonatkozólag az összes adatok a kormány kezében vannak. Kérnem kell az igen t. államtitkár urat, hogy ezeket az adatokat, a melyeknek hitelességéhez szó sem férhet, s a melyekben megbíznunk kell, legyen szíves alkalmilag ide a t. ház elé terjeszteni, hogy hadd lásson az ország tisztán és hogy végre a közvélemény felvilágosittassék, mert, sajnos, azt tapasztaljuk, hogy az izgatók által hangoztatott jelszavaknak nemcsak a nagy tömegek, a tudatlanok ülnek fel, hanem már az intelligens emberek között is követőkre találnak. Tehát ebből a szempontból nagyon fontosnak látnám azt, hogy ezek az üzelmek végre itt a képviselőházban, az ország szine előtt lelepleztessenek. (Helyeslés.) Ezeknek előrebocsátása után át kívánok térni a költségvetésnek bírálatára. Én természetesen ezen költségvetést pártállásomnál és azon bizalomnál fogva, a melylyel a kereskedelemügyi miniszter ur iránt viseltetem, elfogadom. Csak egynéhány megjegyzést óhajtok tenni s szintén a kisiparnak ügyét kívánom itt szóvá tenni. Nagyon helyes, hogy olcsó hitellel kivan a kereskedelemügyi miniszter ur a kisiparnak helyzetén javítani, de szerény véleményem szerint itt még más eszközök is állnak rendelkezésre. S itt kérnem kell a t. kereskedelemügyi kormányt, hogy a kisipart is részesítse az állami szállításokban és, mivel a kisipar a nagyiparral nem bír versenyezni, egy bizonyos százalékát ezen állami szállításoknak tisztán a kisipar részére tartsa fenn, hogy ezen szállításokra azután egyedül csak a kisiparosok pályázhassanak és versenyezhessenek. Azonkívül az iparfejlesztésnél is sokat tehetne a kormány a kisipar érdekében, a mire nézve a külföldön is fényes példákat láttunk már, nevezetesen az iparfejlesztést részben oly irá^dDa terelhetné, hogy a gyáripar a kisiparosokat egyrészt tömöritené, másrészt pedig félgyártmányokat állítana elő, a melyeknek tökéletes kidolgozása azután a kisiparra bízatnék. Az természetes, hogy a kisipar a gyáripar fejlesztése következtében válságos helyzetbe jut, mivel a nagyiparral nem bir versenyezni. De mindamellett megmarad a kisiparnak fontossága ott, a hol kézügyességről, a külső csínról kell az iparczikkek előállításánál gondoskodni.