Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. 161 izgatás!) azután természetesen vannak mesterséges okai is a sztrájkoknak, a melyeket én nem veszek túlságos komolyan, mert én ezeket a kinövéseket, ezeket az igazságtalan és meggondolatlan sztrájkokat múló bajoknak, a munkásszervezkedések gyermekbetegségének tekintem, melyek véglegesen eltűnni a föld szinéről sohasem fognak, de minél erősebben és minél jobban fejlődnek a munkásszervezetek — tessék ezt komolyan venni — annál kisebb számban fognak előfordulni. Ha én azt állitom, hogy én nem találom helyesnek azt az eszközt, melyet szép és dicséretes intencziója keresztülvitelére a kereskedelemügyi miniszter ur választott, akkor kötelességem egyúttal megjelölni azt is, miután a baj fenforgását magam is megállapitom, hogy az én szerény nézetem szerint mit tartok helyes eszköznek. (Halljuk ! Halljuk !) Ettől aztán legkevésbbé tessék megijedni Nagyvárad t. képviselője, a kinek nézetei a legellentétesebbek az egyéimmel, a mint türelmetlen közbeszólásairól észreveszem. Az orvosság az erős munkásszervezetekben, az erős munkaadó-szervezetekben és a kollektív egyezményekben található fel. Ezt az igazságot az egész világon felismerték, nálunk Magyarországon is ugyanazok a szoeziális igazságok, mint Európa többi országaiban. Könnyű ezt közbeszólásokkal elintézni, a mint azt igen t. képviselő ur teszi. Ez a probléma a világ legnehezebb kérdése, a melyet Vilmos császár és Bismarck sem tudott kivételes törvényekkel megoldani, ez a jövőnek kétségtelenül a legnehezebb problémája. Szokoly Tamás : És ön megoldja ! Pető Sándor: Dehogy oldom, én sem oldom meg. Szokoly Tamás : Majd megoldja a kereskedelemügyi miniszter! Pető Sándor: Nagyon könnyű dolog szenvedélyes kifakadásokkal és közbeszólásokkal kérni a szakszervezetek feloszlatását és a kérdést megoldani ugy, mint a hogy a strucz a homokba teszi a fejét és azt hiszi, hogy nem történik semmi, vagy mint mikor valaki órájának mutatóját megállítja és azt hiszi, hogy az idő nem halad előre, vagy, ha a kakas nyakát kitekeri és azt hiszi, hogy nem lesz hajnal. Mondhatom, hogy a munkaadó és munkás közötti viszony békéjének és a társadalom békéjének ép akkor termé a kormány a legrosszabb szolgálatot, a mi tudom, hogy távol áll intenczióitól, ha tényleg ilyen közbeszólók tanácsára hallgatna és a munkás-szakszervezetek fejlődését és működését mesterségesen megakadályozná. Tudok erre is mindjárt példát, mely egyúttal igazolja azt, hogy a konszolidált állapotok szoros összefüggésben vannak az erős munkásszervezetekkel. A bányamunkások szervezkedése eddigelé nem igen sikerült. Szóval, a bányamunkások közt nincs szervezkedés és mit látunk ? Hogy épen ezeknek a szerencsétlen bányászoknak időnként fel-feltünő bérmozgalmai a legveszedelmesebbek, a leganarchisztikusabbak, a legforraKÉFVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. dalmiabbak. Láttuk ezt Petrozsényban, Lupényben, a zsilvölgyi bányánál és Salgó-Tarjánon, hol dinamittal dolgoztak ezek a szerencsétlen munkások, mikor a bérharczba mentek. Az egyetlen biztos orvosság az erős munkásszervezetekben fekszik és én azt hiszem, hogy ha jól emlékszem, olvastam is valahol, hogy Szterényi államtitkár ur azt az álláspontot foglalja el, hogy erőssé kell tenni a munkásszervezeteket, hogy ugy a munkások, mint a munkaadók is szokjanak ahhoz, hogy szervezkedjenek és a két szervezet egymással alkudozva, egymással tárgyalva, kollektív egyezményekkel, nem mondom az abszolút, de mindenesetre a relatív ipari békéhez mindenképen el fog jutni. így van ez Angliában, a hol a munkaviszonyok szabályozásának 90%-a a munkaadók és munkások szervezetének kollektív egyezményével jött létre. Németországban 1905-ben 5000 ilyen egyezményt kötöttek, sőt nem újság nálunk sem. A jó öreg »Pester Lloyd« is, a kapitalistáknak és a merkantilistáknak tipikus lapja, a legközelebbi múltban három igen értékes czikkben Ítélte el a sztrájktörvényre való törekvést és ezt jelölte meg Magyarországon mint egyetlen orvosságot, a mely legalább relatíve alkalmas arra, hogy munkaadó és munkás között békét teremtsen. De nemcsak a külföldön van ez, hanem — nem tudom, ujság-e ez itt, vagy sem — nálunk is már nagy mértékben és a békére áldásosán ható módon igen sok szakmában van ez igy. Megvan a nyomdászoknál, a famunkásoknál, a lakatosoknál, a szerelőknél, a fuvarosoknál, a hol mindenütt nem a munkaadó köt egyezményt és köti Id a munkabért az egyes munkással vagy a munkások bizonyos csoportjával, hanem a munkaadók szervezete és a munkások szervezete megállapítja bizonyos időre, egy-két-három-négy évre a munkafeltételeket . . . Hentaller Lajos: Nem tartják meg! Pető Sándor : ... és ezen munkafeltételek megtartása sokkal hatályosabb, sokkal erősebb a gyakorlati élet tapasztalatai szerint, ha a munkásszervezetek és a munkaadó-szervezetek oltalma alá helyeztetik, mintha a specziális törvény oltalma alá helyezzük, mint a mezőgazdasági munkásokról szóló törvény a szerződések szankczióját. Eljutottam beszédem befejezéséhez. (Halljuk ! Halljuk !) Ismétlem, nem kell ezektől a néha tényleg egészségtelen formában jelentkezett visszaélésektől és kinövésektől annyira megijedni. Ezek múló bajok, ezek gyermekbetegségek, a melyek a természet törvényeinek szabályai szerint fognak elmúlni. A legnagyobb szabályozója ezeknek a visszaéléseknek és kinövéseknek épen az ilyen sztrájkok sikertelenségében van ós azokban a rendszerekben és intézményekben, a melyekre rámutattam. Én elismerem azt, hogy vannak a törvénynek és a törvényes intézkedéseknek hiányai; hogy többet ne mondjak, — a mire az igen t. miniszter ur egy közbeszólásával figyelmeztetett engem, 21