Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
160 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. Elnök : Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Hiszen ha már egyéb tekintetek nem is szólnak e mellett, ha a házszabályokat nem is kívánják a képviselő urak szem előtt tartam, méltóztassanak figyelembevenni azt, hogy a t. képviselő ur most mondja első beszédét. (Igaz ! ügy van !) Tessék tehát őt csendben meghallgatni. (Halljuk I Halljuk !) Ha már a tárgy komolysága nem köti le a képviselő urak érdeklődését, legalább méltóztassanak arra tekintettel lenni. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk !) Pető Sándor : És hogy azt a témát is befejezzem, hogy mennyire hiu vágyakozás és mennyire sikertelen kilátás szigorú büntető tilalmaknak behozatalával orvosolni a mai állapotokat, csak azt emlitem fel, hogy ennek hiábavalósága mellett legjobban a mezőgazdasági munkásokról szóló törvény érvel, a mely, bár elég sok drákói intézkedést tartalmaz, de mégsem szüntette meg azon tényt, hogy e törvény ellenére is az aratósztrájkok és ezek veszedelmei ma is megvannak és az azokkal járó nehézségek kikerülve nincsenek. Hogy a szigorú büntető intézkedés nem használ, azt legjobban igazolja az, hogy az 1905. év egyetlen hónapjában a közigazgatási hatóságok e törvény alapján 1581 mezőgazdasági munkást Ítéltek el 37.707 napi fogságra. (Mozgás.) Ez, azt hiszem, elég szomorú és bizonysága annak, hogy e törvény szigorú alkalmazása mellett sem szűntek meg a sztrájkok, vagyis a törvény hatálytalan. A mint a sztrájk nem magyar találmány, akképen nem az a sztrájktörvény utáni vágyakozás sem. Megpróbálták és kipróbálták már a külföldön a sztrájktörvényekre vonatkozó kisérleteket. Hét évvel ezelőtt Németországban, a nemzeti munka békéjének és védelmének érdekében, nem kisebb ur, mint Vilmos császár maga követelte egy szigorú sztrájktörvény megalkotását. Be is terjesztették a birodalmi ülés elé a törvényjavaslatot és elég érdekes jelenség, hogy a német birodalomban a nemzeti szabadelvűek, a kiknek világnézlete körülbelül megegyezik a függetlenségi párt világnézletével és a czentrum, melynek világnézlete egyezik a t. néppárt világnézletével, a szocziálistákkal együtt megbuktatta ezt a javaslatot. Francziaországban egy szocziálista miniszter, Millerancl, nem volt képes a sztrájktörvényt létrehozni, pedig igen szabad szellemben akarta ezt tenni. El kell ismernem, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi előadása szerint szintén szabad szellemben kivánja ezt a kérdést megoldani, a mit egy perczig sem kivánok itt vita tárgyává tenni. (Helyeslés.) Millerand nem tudta keresztülvinni javaslatát, mert azt akarta azzal elérni, hogy a sztrájkoló felek : a munkások és munkaadók, kötelező módon választott biróság elé utasíttassanak, vagyis hogy szűnjék meg a sztrájk mint gazdasági harcz, s legyen egyszerű perré, melyben a biróság mond Ítéletet. Angliában is volt ily irányzat, a mikor a Tafevölg3Ű vasút kártérítési perét vitték, gondolom négy évvel ezelőtt. A sztrájk igen nagy károkat okozott, a miért a társaság a Trade Uniont kártérítésért perelte be. Az angol felsőbíróság ki is mondotta a világ ezen leghatalmasabb munkásszervezetének felelősségét a sztrájk által okozott károkért. Ekkor kezdődött tehát ez az irányzat, de csakhamar megbukott és a kérdés ma már eljutott Angliában oda, hogy az angol alsóház épen pár hónappal ezelőtt — ne méltóztassék megijedni — kimondta a sztrájkagitáczió szabadságát, kimondta az u. n. őrállás szabadságát, a mit itt még szóba sem merne senki hozni, hogy t. i. joguk van a munkásoknak megfigyelni és őröket állitani a sztrájktelepekre, hogy nincs-e sztrájktörő, és természetesen eltörölte a szervezetek vagyoni felelősségét is. (Zaj.) T. ház ! Én épen oly híve vagyok a munka szabadságának és a szabadság védelmének, mint akárki a t. házban, és épen annyira fogok örülni, ha a munka szabadsága — de nem kivételes törvényekkel — megvédelmezte/tik és e szabadság általában meglesz, mint akárki más. De ha a munka szabadságáról beszélünk, akkor van ennek az éremnek egy másik oldala is. Ugyebár a munka szabadságát jelenti az is, ha egy munkás az egyik telepen sztrájkba lép és ott dolgozni nem akar, de akar dolgozni egy másik telepen, egy másik üzemben, egy másik gyárnál, hogy neki legyen joga válogatni, hogy kinél akar dolgozni, hogy nem X-nél, hanem Y-nál akar dolgozni ? Lázár Pál : Ez természetes ! Pető Sándor: Mit tapasztalunk e téren % Hogy közkézen forognak Magyarországon gyárosok és ipartestületek, tehát hatósági jelleggel felruházott testületek által kiadott fekete listák, a mi annyit jelent, hogy egyik gyáros közli a másikkal, az egyik város ipartestülete közli az ország összes ipartestületeivel, hogy abból a gyárból abban az üzemben abban a városban ez meg ez a munkás sztrájk folytán kilépett, tartsd tehát kartársi kötelességednek, hogy ennek munkát ne adj. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A sztrájkolóklól tanulták !) Én ezt nem tartom túlságos veszedelemnek és nekem igazán nincs semmi kifogásom az ellen, — és ezt egész őszintén mondom — hogy a munkaadók ugy védekezzenek a sztrájk ellen, a hogy tudnak és akarnak, és ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezt mint valami nagy graváment hoztam fel, csak azért, hogy azok, kik a munka szabadságát védelmezik meg, — én nem tartozom ezek közé, hisz én nem kérek törvényt a munka szabadsága nevében, — azok kérjenek ez ellen is orvoslást, mert. a munka szabadságának ez époly korlátja, mint az, ha a munkások akadályoznak valakit. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Számolok a t. ház türelmetlenségével. (Halljuk ! Halljuk !) A.z bizonyos tehát, hogy nálunk a sztrájkoknak oka jórészt a mértéktelen drágaság, a rossz munkásviszonyok, (Felkiáltások : Az