Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-66

66. országos ülés Í9ü6 nt képét tárják elénk a mi gazdaság helyzetünknek, annál inkább keli minden magyar politika első törekvésének annak lennie, hogy a magyar ipari termelés számára a hazai piaczot biztosítsuk. (Élénk helyeslés.) Arra kell törekednünk elsősorban, hogy minden iparczikkből megtermeljünk idehaza annyit, a mennyire a hazai fogyasztásnak szüksége van és hogy azután ezt a hazai fogyasztást teljesen a hazai termeléssel fedezhessük. Ha mi ezt el tudnók érni, ha mi ezt az állapotot csak nagymértékben is meg tudnók közelíteni, már az elég eredmény volna ennek a nemzedéknek' számára, már ez elég feladat volna arra, hogy ennél többet, ennél messzebbmenő feladatot ne vállaljunk. Én azt hiszem, hogy nekünk hóditó politikát gazdasági téren sem szabad folytatnunk. Ha mi most gondolunk már arra, hogy gyarmatokat hódítsunk a magunk számára, ha mi most akarunk már kifelé terjeszkedni, ez olyan politika lenne a mi részünkről, mintha az a szegény középbirtokos, a kinek a földje agyon van terhelve adósságokkal, a kinek a háza roskadozik és a kinek gazdasági felszerelése olyan hiányos, hogy nem képes a földjeit rendesen megmunkálni, mintha az ilyen középbirtokos arról kezdene gondolkozni és álmodozni, hogy ő még xijabb földbirtokot fog magának vásárolni. Ha mi nem akarunk gyarmata lenn Ausztriának, hát nem is kell akarnunk azt, hogy nekünk más országok legyenek a gyarmataink. És erre nincs is szükségünk t. képviselőház, mert a gazdasági függetlenségnek ezt az ideális helyzetét, hogy mi nem szorulunk idegen államokra, sem azért, hogy azok megvegyék a mi termelési feleslegünket, sem azért, hogy behozzák azt, a mit még előállítani nem tudunk, a gazdasági függetlenségnek ezt az ideális állapotát egyetlen állam sem érheti el oly könnyen és oly tökéletesen, mint Magyarország. (Igaz I Ugy van !) Minden, a mi nyersanyagból szükséges az emberi megélhetésre, bőséggel megterem ebben az országban, az exotikus czikkek kivételével, és ha — a mi nem lehetetlenség és a mihez csak törekvés kell — nyersterményeinkből elő tudjuk állítani azt, a mire szükségünk van, és fel is dolgozzuk azokat iparczikkekké oly mennyiségben, a mennyire szükségünk van, akkor mi leszünk a világnak a legfüggetlenebb országa. (Igaz ! Ugy van!) Nem parancsol nekünk senki, nem szorulunk rá senkire, akkor felemelhetik vagy leszállíthatják a külföldi államok az ő vámtételeiket, ugy a hogy nekik tetszik, űzhetnek oly vámpolítikát, a hogyan a kedvük tartja, minket ez érinteni nem fog, a mi gazdasági fejlődésünkre ez befolyást nem gyakorol. (Helyeslés.) Erre a gazdasági egyensúlyra, erre a gazdasági egységre és függetlenségre, erre az ideális állapotra kell törekednünk elsősorban. Törekedni kell azért, hogy mint kis nemzet, nem folytathatunk hóditó politikát. De én ezt a gazdasági egyensúlyt, ezt az állapotot még a gyarmaturalomnál, még a hóditó kereskedelmi politikánál is többre becsülöm. Mert, t. ház, nemcsak a gyár- I KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET, övember 28-án, szerdán. 145mat függ az anyaországtól, hanem az anyaország az uralkodó állam is függ a gyarmattól és annak gazdasági viszonyaitól, Anglia nem független az Indiáktól, mert hogy ha az Indiákon, az angol gyarmatokon egy lázadás üt ki és annyira tudnak jönni, hogy magukat függetleníteni képesek, elszakadnak Angliától, a mi pedig Angliának gazdaságara kiheverhetetlen csapást fog mérni. De hogy ha mi azt el fogjuk érni, hogy nincsen szükségünk sem nyerstermelésünk kivitelére, sem ipari behozatalra, és ha nyersterményeinket feldolgozva elfogyasztunk itt mindent, a mi itt terem, akkor ránk nézve semmiféle országnak gazdasági fejlődése káros hatással nem lesz. Azért különösen szükségünk, hogy ez legyen politikánk vezető gondolata és hogy erre kell törekednünk már most is, azt belátjuk akkor is, ha a mostani általános gazdasági helyzetre egy tekintetet vetünk. Szemeink előtt folyik le, t. képviselőház, a nagy világállamoknak nagy gazdasági küzdelme. Látjuk azt az óriási gazdasági harczot, a melyet egymással vív egyrészt Amerika és Európa, másrészt az angol és a német világuralom. Ma ezen gazdasági harcznak csak kisebbszerű összeütközéseit látjuk szemünk előtt lefolyni, de tudjuk azt is jól, hogy az igazi nagy és a rettentő megrázkódtatást okozó összeütközéseknek, a gazdasági érdekek ezen világharczának idejéig nem tudjuk biztosítani a magunk csendes és nyugodt gazdasági függetlenségét, hogy ha mi ezen nagy gazdasági küzdelemben valamelyik nagy gazdasági állam hajójához leszünk kötve, a gazdasági érdekeknek és viszonyoknak ezer meg ezer szálával, akkor a mi sorsunk a nagy gazdasági küzdelemben egy nagy hajóhoz kötött kis sajkának a sorsa lesz. Ha a magunk sorsát intézni e háborúban, ha a magunk erejével befolyni intézőleg és irányitólag nem leszünk képesek, akkor hányni-vetni fognak minket annak a nagy háborúnak a hullámai és ezt mi tűrni fogjuk, tehetetlenül, a nélkül, hogy segíteni tudnánk magunkon, a nélkül, hogy a magunk sorsát magunk tudnánk irányozni. Ha pedig erre az időre már Magyarországon elérhetjük, hogy gazdasági egységgé fejlődhetünk, akkor annak a háborgó tengernek közepében egy erős és rendületlen sziklán építettük fel a magunk biztos hajlékát, akkor biztos fedél alá juttattuk gazdasági életünket és akkor tombolhatnak akármilyen erősen, akármilyen romboló erővel annak a nagy gazdasági harcznak hullámai, mi azokat nyugodtan nézhetjük a mi hajlékunkból, a mely kicsiny és egyszerű ugyan, de egészen a mienk és egészen biztos minden viharnak támadása ellen. (Helyeslés.) Ezt az ideális állapotot könnyen elérhetjük, t. ház. Hiszen hogy ipari szükségleteinket magunk birjuk fedezni, hogy iparunkat fejleszthetjük olyan magasságra, hogy az a hazai piacznak szűk* ségíetét teljesen fedezi, azzal, azt hiszem, tisztában vagyunk mindannyian. A dolog másik része az, I hogy nyersterményeink, mezőgazdasági termé19