Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-66

144 66. országos ülés 1906 tók és a melyeket a magyar ipar a mi fogyasztásunkra már elegendő mértékben produkál, még azokat is a magyar ipar nem képes Magyarországon értékesíteni, nem képes Magyarországon elhelyezni, mert az osztrák ipar nem engedi meg, hogy azok az iparezikkek Magyarországon találjanak piaczot. A magyar ipar kénytelen gyártmányaival külföldre menni, kénytelen gyártmányait idegen országokban elhelyezni, csak azért, hogy Magyarországon az osztrák ipar biztos piaczra találhasson továbbra is. (Ugy van!) Hogy ez csakugyan igy van, hogy a magyar iparnak az osztrák ipar imádói elől csakugyan külföldre kell menekülnie, annak igazolására méltóztassék megengedni, hogy egy pár jellemző példát hozzak fel. (Hulljuk! Halljuk!) Kapa-, ásó- és lapátárukból Ausztria behoz Magyarországba 8000 métermázsát; Magyarországnak is szép kivitele van ezekből az árukból; de mig mi az osztrák ásót, kapát és lapátot használjuk — talán annak bizonyságául, hogy az ásókapa sem fog minket tőlük elválasztani (Derültség.) — addig a magyar ipar által előállított ásókat, kapákat és lapátokat a magyar ipar kénytelen kivinni Romániába, a hova magába ötezer métermázsát szállít, kénytelen kivinni Bulgáriába, a hova ezer métermázsát helyez el. így vagyunk a hidalkatrészekkel, az épületszerkezetekkel is, a mely czikkekben behozatalunk volt Ausztriából 7000 métermázsa, kivitelünk Romániába 10.000 métermázsa, Bulgáriába 3000 métermázsa. így vagyunk a vaskályhákkal, a melyekből Ausztria 22.000 métermázsát hozott be az országba. Mi pedig a magunk gyártmányait kiviszszük : Romániába 8000 métermázsát, Szerbiába 4000 métermázsát, Bulgáriába 5000 métermázsát. Zománczozott pléhárut Ausztria 29.000 métermázsát hoz be Magyarországba, Magyarország pedig a maga zománczozott pléhgyártmányait kiviszi: Oroszországba 3000 métermázsát, Bulgáriába 1000, Törökországba 2000 és Indiába 1000 méter mázsát. Érdekes a drótszeg behozatala is, a melyből Ausztria 104.000 métermázsát hoz be Magyarországba, mig Magyarország a külföldre exportál drótszeget: Szerbiába 6000, Bulgáriába 6000, Görögországba 12.000, Indiába 7000, Hongkongba 2000, Egyiptomba 3000 és a Pilippini szigetekre 1000 métermázsát. Nem is emlitena a finomított czukrot, a melynél csak a múlt hónapokban kellett egy szégyenletes, megalázó megegyezést kötni ismét, egy szégyenletes igát a nyakunkba venni ismét a magyar czukorgyárosoknak az osztrák kartellel szemben, a mely czukoriparnak a terén csak az előbb kellett valóságos hadisarczot fizetni az osztrákoknak azért, hogy egy csekély részét a bitorolt fogyasztásnak visszaengedte a magyar czukoripar részére. Mondom, nem is szólok erről a czukoriparról, a melyben Ausztriából való behozatalunk még most is finomított cznikorban 200.000 métermázsa, a mi kivitelünk pedig Szerwember 28-án, szerdán. Mába, Bulgáriába, Egyiptomba, Tripoliszba és Marokkóba tesz ki körülbelül többet, mint a mennyi az osztrák behozatal. Végül megemlítem még a kötelet, a melyből Ausztria szintén behoz Magyarországra 2000 métermázsát. Nem csoda, mert hiszen már megszokhattuk, hogy a kötelet mindig Ausztria hozza számunkra. Magyarország pedig kivisz kötélből Romániába, Szerbiába, Bulgáriába, Görög- és Törökországba 4500 métermázsát. Ezek az adatok mindennél világosabban és megczáfolhatatlanabbul bizonyítják, hogy a magyar iparnak bujdosnia kell idegen országokban, hogy ugy vagyunk, mint voltak a török időkben a magyarok, hogy idegen földön kellett bujdosniuk, hogy ugy vagyunk, mint voltak a mi nagy bujdosóink, Rákóczi és Kossuth, hogy idegen országban kellett nekik a száműzetés kenyerét enniök, mert elfoglalva tartóttá az ő jogos birtokukat, az ő hazájukat az idegen, az osztrák. (Ugy van!) Rákosi Viktor : A liptai túrót is Ausztriából hozzák be ! (Derültség.) Buza Barna : Az az érdekes, hogy nemcsak az osztrák iparnak, de az osztrák kereskedelemnek is rabszolgái vagyunk, hogy Ausztria nemcsak azt hozza be hozzánk, a mit ő maga termel, a mit ő maga állit elő, hanem még azokat az exotikus czikkeket, a melyeket a gyarmatokból kellene Magyarországba behozni, azokat sem magyar kereskedők hozzák be, annak közvetítési haszna sem a mienk, hanem Ausztria hozza be hozzánk még a gyarmatárukat is. Például összes teabehozatalunk 4100 mm. és ebből a mennyiségből a legnagyobb részt, 2400 mm-át Ausztriából hozzuk be Magyarországba. A 970 mm. fügebehozatalunkból 927 mm. jön be Ausztriából, datolyát 3200 mm-át hozott be Magyarország és ebből 1900 mm-át Ausztriából hoztunk be, pedig nem tudok róla, hogy Ausztriának datolyatermelő telepe is volna. (Derültség.) Mandulát 7200 mm-át hoztunk be összesen, ebből 5100 mm-át Ausztriából, sőt borsban a behozatalunk 9600 mm. és ebből az osztrákok hoztak be 4100 mm-át, pedig azt hiszem, hogy az osztrákok nem ott laknak, a hol a bors terem. (Derültség.) Rákosi Viktor: Bár ott laknának. (Derültség.) Máskép nem törhetnének borsot az orrunk alá. (Derültség.) Buza Barna: Ha ezeket az adatokat megfigyeljük, akkor azt hiszem, hogy bizony elmondhatja ez a szegény magyar nemzet, elmondhatjuk mi, a mi szegény hazai iparunkról is, a költővel, hogy a magyar ipar szerte nézet s nem leié honját a hazában. Bizony oda jutottunk mi a szabadelvűpárt kormányzati politikája és az osztrák gyarmatpolitikának hatása alatt, hogy ebből az országból nemcsak az embereknek kell kivándorolniok, hanem a magyar iparnak is ki kell vándorolnia Magyarországból, hogy megélhessen. En azt hiszem, hogy minél világosabban beszélnek ezek a számok, és minél szomorúbb