Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-66

66. országos ülés 1906 november 28-án, szerdán. 143 meg tudom érteni, hogy azért veszi, mert a tiroli havasokat és a cseh érczhegységet nem lehet búzával beültetni, és mert a termő földet kiterjeszteni egyelőre nem lehet, mert állítólag ezt esak itélet napián fogja megcselekedni a jó Isten. Ausztriának nincs módja fizikailag sem termelni annyit, a mennyire szüksége van. Megértem, hogy Ausztria miért veszi búzánkat és lisztünket, de hogy nekünk miért kell milliókat és milliókat fizetnünk évenként Ausztriának oly ezikkekért, a melyeket magunk is elkészíthetnénk, hogy nekünk miért kell évenként azokat a számtalan milliókat, melyeket a magyar gyárost, a magyar iparost, a magyar munkást illetik igazság szerint, az osztrák gyárosnak, az osztrák iparosnak és osztrák munkásnak kifizetni: ezt megérteni nem tudom és ebbe belenyugodni nem fogok soha. (Helyeslés.) Azt mondják arról az oldalról, a honnan a közös vámterület alapját képező gyarmatpolitika elméletét annyiszor hallottuk, (Közbeszólások: Olyan is van ? Most már nincs !) fájdalom, még mindig van és még sokáig kell majd e politikai felfogás ellen küzdeni; mondom, azt mondják erről az oldalról, hogy helyes az ipar kifejlesztésére való törekvés, de az ipart állami kedvezménynyel, üvegházi kezeléssel kifej lesztem nem lehet, és például és bizonyítékul felhozzák a nagy, kifejlődött iparú államokat, hogy ott az ipar nem részesül állami kedvezményben, pedig a szabad levegőn él és mégis fejlődik. A mikor e példát látom a magyar iparra alkalmazva, mindig ugy képzelem, mintha valaki azt mondaná, hogy egészen felesleges a fiatal facsemetét üvegházban gondozni, mert lám ott vannak a nagy kifejlett terebélyes fák, a melyek a szabad levegőn élnek, nincsenek üvegházban, és mégis tudnak fejlődni és növekedni. Tudnak fejlődni szabad levegőn is azok a nagy európai iparok, most már boldogulnak, de ha e nagy európai iparok kezdetére visszamegyünk, ha a nagy kifejlett terebélyes fák csemetekorára visszatérünk, mindegyiknél megtaláljuk kezdetben az állami gondozást, szubvencziót, kedvezményt, segélyezést, mindegyiknél megtaláljuk kezdetben az üvegházi kezelést. Es sajátságos, reánk nézve szomorúan érdekes tanulságot szolgáltat e tekintetben az ipari történelem, azt a tanulságot, hogy Európa majdnem minden államában az iparnak erősebb és hatalmasabb kifejtése visszanyúlik az abszolutizmus korára. Az abszolutizmus, ha már politikai jogától megfosztotta a nemzeteket, igyekezett legalább az ipar kifejlesztése által gazdaggá tenni az embereket. így volt mindenütt Európában, csak nálunk történt máskép, csak nálunk volt az abszolutizmusnak a politikai megrontáson kivül az a káros, veszedelmes hatása is, hogy a meglevő ipart is tönkre tette. Az Anjouk korában, a Hunyadiak korában kifejlett magyar ipart nem a török hódoltság pusztította el, a török pusztítás korszakát túlélte a magyar ipar. Azt a magyar ipart a XVIII. század abszolutizmusának, Mária Teréziapolitikájának az osztrák érdekeket pártoló volta tette tönkre és pusztította el. (Igaz ! ügy van !) Mária Terézia kormánya állapította meg azt az alapelvet, hogy Magyarországnak az a rendeltetése és hivatása, hogy az osztrák örökös tartományok számára nyersanyagot és élelmiszert szállítson. Ez a politika volt azóta vezérlő gondolata az osztrák gazdasági törekvéseknek, és sajátságos, hogy a mint Mária Terézia ezen gazdaságpolitikai alapelvében igen világosan van kifejezve a gyarmati viszonynak lényege, ép ugy a gyarmati viszony lényege jutott kifejezésre a szabadelvűpártnak gazdasági politikájában is. Ha meggondoljuk, hogy a szabadelvűpárt évtizedeken át követett gazdasági politikája lényegében teljesen azonos azzal a gazdasági gondolattal, a mely Mária Terézia óta vezette az osztrák kormányzást, akkor meg tudjuk érteni, hogy miért nem tudtunk haladni; miért nem tudott fejlődni ez az ország a szabadelvűpárt kormányzása alatt. A kereskedelemügyi miniszter nagyszabású gazdasági programmja biztató reménységgel tölthet el minket arra nézve, hogy most már e tekintetben is, és azt hiszem, különösen és elsősorban e tekintetben uj korszakba lépünk, hogy uj irányzat jut érvényre, és ez uj irányzat el fog vezetni minket oda, hová az előbbi kormányok gazdasági politikájának vezetése alatt soha nem tudtunk volna eljutni. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy-két részére annak a nagyértékű gazdasági fejtegetésnek és programúinak, melyet a kereskedelemügyi miniszter ur kifejtett, röviden reflektáljak. (Halljuk ! Halljuk !) Jól esik látni, hogy ebben a minden térre kiterjedő gazdasági tevékenységben, melynek programmját az imént hallottuk, a magyar kereskedelemnek a fejlesztése, a magyar ipar, a magyar gazdaság számára piaezoknak a felkeresése és megteremtése szintén jelentékeny helyet foglal el. De mikor a magyar gazdasági élet számára kereskedelem fejlesztéséről, külkereskedelmi piaezok teremtéséről szólunk, méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a t. ház figyelmét egy olyan gazdasági piaezra, a magyar ipari termelésnek egy olyan piaczára, a mely még egyáltalában nem a mienk, a melyet még nem szereztünk eddig meg, de a melyet legkönnyebben szerezhetünk meg és ha megszerezzük, azután egészen a mienk marad és messze időre biztosithatjuk azon a magyar ipar termékeinek biztos és zavartalan elhelyezését. Ez a piacz Magyarország, a magyar piacz. (Igaz ! ügy van !) Ez nem retorikai figura, ez nem frázis, nem tréfa, ez szomorú valóság, hogy a magyar ipar számára nekünk még először a magyar piaezot, a magyar területet kell meghódítanunk (Helyeslés.) Ezt a magyar piaezot most még egészen az osztrák ipar tartja megszállva, nemcsak oly értelemben, hogy azokat az iparczikkeket, melyeket mi termelni és előállitani nem vagyunk képesek, Ausztria hozza be Magyarországba, de abban az értelemben is, hogy mi azokat az iparczikkeket is, a melyek már itt Magyarországon előállitha-