Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-66

142 66. országos ülés 1906 november 28-án, szerdán. négyszeres magasságra emelte fel a behozatali vámokat és a mely törvény egymagában elég lesz arra, hogy Japán egy pár esztendő alatt teljesen kifej leszsze iparát; hogy Japán egy pár esztendő alatt az európai nagy államok gyarmatából iparűző, hatalmas, független állammá legyen. Zakariás János : Ez nálunk csak teória lehet! Buza Barna : Es Japán példájából megtanulhatunk és megfigyelhetünk egy igen érdekes gazdasági gondolatot és rendszert, a melyet talán majd, a midőn szabad lesz nekünk is vámokkal szabályozni gazdaságunkat, a midőn a gazdasági politika terén nekünk is szabad kezünk lesz, mi is alkalmazhatunk és hasznosíthatunk. Japán megkisérti alkalmazni az előkészitő vámok intézményét. Már most 1906-ban törvénybe iktatta a japán állam igen sok áruczikkre nézve azt, hogy 1911-ben miféle vámok fognak ezen áruczikkekre nézve életbelépni. Ez nagyon hasznos és bölcs intézkedés, mert egyrészt nem terhek meg a hazai fogyasztást a vámoknak azonnal való emelése által előállott drágaság miatt, nem hozza zavarba a hazai fogyasztást az idegen áruczikkek egyszerre való kizárása miatt; de az által, hogy előre biztosítja annak a hazai ipartermelésnek egy bizonyos idő múlva beálló vámkedvezményt és vámvédelmet, már most megadja az impulzust, a biztatást arra, hogy addig, a mig azok a vámtételek hatása alatt erősebben kifejlődhetik az. az iparág, megtegye az előkészitő lépéseket a kellő kifejlődésre. Ezeket tanulhatjuk mi a most oly dicsőséges hírnévre vergődött Japán példájából és ha van bennünk igazi törekvés és igazi akarat arra, hogy hazánkat gazdaságilag erőssé fejleszszük, akkor Japán példáját kellene követnünk. Hogy milyen végtelen károsodással és gazdasági hátrányokkal jár reánk nézve ez a mi gyarmati helyzetünk, annak illusztrálására méltóztassék megengedni, hogy csak egy pár nagyon szembeötlő példát hozzak fel.- Magyarországnak például, t. képviselőház, nyers gyapjúból kiviteli többlete van Ausztriával szemben. Magyarország 95.000 métermázsa nyers gyajjjut vitt ki a múlt évi áruforgalmi statisztika adatai szerint Ausztriába. Zakariás János : Mi vagyunk a birkák ! Buza Barna: E 95.000 métermázsa nyers gyapjúért 24 millió koronát kaptunk. Ezzel szemben Ausztria a múlt esztendőben 60.000 mm. gyapjúszövetet hozott be Magyarországba, a miért 75 millió koronát fizettünk. A 95.000 métermázsából, ha annak értéke 24 millió korona, 60.000 métermázsa nyers gyapjúért 16 millió korona esik, a mérleg tehát ugy alakul, hogy mi eladtunk Ausztriának 60.000 métermázsa nyers gyapjút 16 millió koronáért, Ausztria pedig ugyanazt a nyers gyapjút feldolgozva gyapjúszövetté, visszahozta, a mikor mi 75 millió koronát fizettünk érte. (Mozgás.) Tehát a nyers nyapjut szövetté feldolgozó osztrák gyárosok és munkások javára egy esztendő alatt 59 millió koronát fizetett ki a magyar nemzet. (Ugy van ! a baloldalon.) Ugyanilyen jellegű a mérlegünk a kendertermelésnél. Nyers kender anyagot 67.000 métermázsát vittünk ki Ausztriába, a miért 5 millió koronát kaptunk. Viszont behoztunk kenderszövetet 35.000 métermázsát, a miért 15 millió koronát fizettünk. 35.000 métermázsa nyers kenderkivitelre esik 2 millió korona, 35.000 métermázsa kenderáru behozatalra 15 millió korona, tehát csak a kenderszövet feldolgozásáért 13 millió koronát fizetett a múlt esztendőben Magyarország Ausztriának. Es hogy nemcsak a textiliparban, nemcsak az ilyen magasabb gazdasági fejlettséget igénylő iparágaknál jelentkezik ez a mi nagy gazdasági károsodásunk, hanem hogy nyersterményeinknek még legprimitívebb ipari feldolgozását sem vagyunk képesek itthon teljesíteni, azt szomorúan bizonyítják ezek az adatok : (Ugy van! baljelöl.) Sertésből rengeteg kivitelünk van normális viszonyok között. Ellenben sonkából 14.000 métermázsa a behozatali többletünk, a miért 3 millió koronát fizetünk Ausztriának. A husanyag egy másik feldolgozásából,a virsliből behozunkAusztriából ] 148 métermázsát és — a mi még sajátságosabb — a lisztből készült ipari czikkekből is többet hozunk be, mint a mennyit kiviszünk. Ki gondolná, hogy még kenyeret is többet hoz be Magyarország Ausztriából, mint a mennyit oda kivisz % Kenyérbehozatali többlete Magyarországnak 1400 métermázsa, és mig annak a lisztnek, a mit mi nagy kiviteli többlettel exportálunk Ausztriába, egységára 26 korona, addig a lisztből Ausztriában készült és ide behozott kenyérnek egységára 41 korona. Czukrot szintén többet viszünk ki, mint a mennyit behozunk, ellenben czukorsüteményben 10.000 métermázsát, ezukorkákban pedig 26.000 métermázsát hoztunk be Ausztriából, és mig a kivitt czukornak egységára 33 korona volt, addig az abból készült sütemények egységára már 275 koronára emelkedett. De nem akarom folytatni a szomorú példák felsorolását. Még csak a vaskivitelre és a vasárubehozatalra, a mely szintén egy igen érzékeny sebe a magyar közgazdaságnak, teszek néhány megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Nyers vasérczet 7 millió métermázsát vittünk ki, a miért 11 millió koronát kaptunk. E kivitellel szemben behoztunk vasárukban 1 millió métermázsát — ez csak a behozatali többlet — a miért már 61 millió koronát fizettünk. (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) E számoknak összehasonlítása már egymaga elég arra, hogy meggyőzzön mindannyiunkat arról, hogy mint tisztán egyoldalú mezőgazdasági termelésből, egyoldalú nyerstermelésből élő állam Európa közepén nem exisztálhatunk, ily gazdálkozás mellett, ily ráfizetés mellett a leggazdagabb, a legerősebb államnak is el kell pusztulnia, gazdaságilag tönkre kell mennie. (Igaz ! Ugy van !) Meg tudom érteni, hogy miért visz be Ausztria Magyarországból lisztet, miért veszi a mi búzánkat,