Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-66
66. országos ülés 1906 november 28-án, szerdán. 133 Én csak arra kérem, hogy Magyarországnak azt a társadalmi osztályát, a mely minden körülmények között a legnehezebb viszonyok daczára át volt mindig hatva attól a hazafias érzettől, a mely minden tisztességes, jóravaló magyar ember kebelében kell, hogy éljen, hogy azt a társadalmi osztályt, a mely anyagi küzködései közepette is mindig megőrizte igazi magyar jellegét, a mely mindig át volt hatva a nemzeti öntudattól, abban a jóakaratú támogatásban részesitse a gyakorlatban is a kereskedelemügyi miniszter ur, a melyet ez az osztály méltán megérdemel és foggal elvár ugy a kormánytól, mint a törvényhozänoi. f Élénk helyeslés.) Baloghy Ernő: Megérdemli! A nemzeti küzdelemben mind mellettünk voltak. Babó Mihály : A kisiparosok ügyével kapcsolatban előtérbe tolul az ipar törvény reviziójának kérdése, melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur már elő is készített annyira, hogy a jövő év folyamán előreláthatólag tárgyalás alá kerülhet. A mostani ipartörvényben foglalt, helytelennek bizonyult rendelkezések megváltoztatása, a gyakorlati élet körülményeihez és követelményeihez való átalakítása mellett, figyelembevéve azt a nagy akcziót, melyet a betegsegélyezés és a balesetelleni biztosítás kérdésében a t. kereskedelemügyi miniszter ur máris előkészített, azt gondolom, hogy azok a kisiparosok, a kik szakismeretükkel, munkásságukkal és szorgalmuk mellett anyagi és erkölcsi támogatásban fognak részesülni, áthelyezhetők lesznek, t. képviselőház, abba a társadalmi poziczióba, a melyet közérdekből mindannyian részükre biztosítani kívánunk és akarunk. (Igaz I Ugy van !) Egy nehéz, de mindenesetre szép és fontos feladata a kereskedelemügyi kormánynak az, mely a munkásviszonyokkal szemben a sztrájktörvény megalkotására vonatkozik. (Ralijuk ! Halljuk !) A melyre nézve a t. kereskedelemügyi miniszter ur álláspontja szintén ismeretes. É törvényjavaslatban, a mely kikerülhetetlenül előterjesztendő és előterjesztetni is szándékoltatik, azt a helyes elvi álláspontot foglalja el, a melytől eltérni nem is lehet és a jog szempontjából nem is szabad, az, hogy a sztrájkjogosultság ellen állást foglalni nem lehet és nem szabad, (Helyeslések.) mert ez az egyetlen fegyvere a munkásosztálynak arra nézve, hogy érdekeinek védelmében és azok támadása ellen magát biztosítsa. (Igaz ! Ugy van !) De ez a szabadság, t. képviselőház, ez a jog nem mehet odáig, hogy a munka szabadságát szüntesse meg egyesekkel szemben. (Helyeslés.) Mert mit tapasztaltunk, t. képviselőház ? Azt tapasztaltuk, hogy egyes sztrájkolok nem elégedtek meg azzal, hogy a munkát abbahagyták, hanem azon munkástársaikat, a kik önmaguk és családjuk iránti tekintetből és mert meg voltak elégedve keresetükkel, kényszeritették a munka abbahagyására, és ezzel ugy ezeket, mint családjaikat nyomorba döntötték. (Igaz ! Ugy van !) Ha tehát a munkások szabadságot igényelnek a maguk részére, a mely jog szerint őket megilleti, és a melytől őket megfosztani senki sem akarja, joggal elvárhatja tőlük is a nemzet és a törvényhozás, elvárhatják munkástársaik is, hogy a mások szabadságát és mások érdekeit, erre vonatkozó elhatározását ők is tiszteljék. (Igaz ! Ugy van !) Szükséges lesz ennélfogva gondoskodni a törvényben arról, hogy azok, a kik a megkötött szerződést pontosan és lelkiismerettel teljesitik, bántódásban ne részesüljenek ; viszont azok, a kik ok nélkül és indokolatlanul megtagadják a munkát, továbbá azok, a kik munkástársaikat a munkától erőszakosan visszatartják, megfelelő megtorlásban részesüljenek. (Helyeslés.) Egyik nagyon fontos és igen lényeges kérdés továbbá, t. képviselőház, a vasutasok kérdése, a vasúti személyzet ügye és fizetése rendezésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy hirlapi közlés, hogy a vasutasok elégedetlensége, a mai újságok egy részének híradásai szerint, sztrájk alakjában akar megnyilvánulni, nem felel meg egészen a valóságnak. De egy dolog kétségtelen, az t. i., hogy a vasutasok körében bizonyos elégedetlenség tapasztalható. És én azt hiszem, hogy bizonyos mértékig jogosultsággal is bír a vasutasok kívánsága arra nézve, hogy rendeztessenek viszonyaik akként, hogy egyrészről szolgálati viszonyaik helyes megállapításával, előmenetelük, szolgálati helyzetük ugy biztosittassék, hogy személyes tekintetek által hátrányos hetyzetbe ne juthassanak ; a másik az, hogy anyagi érdekeik akként elégíttessenek ki, hogy nagy felelősséggel járó és terhes szolgálatukkal szemben a megfelelő ellenértéket megkapják. (Helyeslés.) T. képviselőház ! E tekintetben is az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur, a mint a költségvetésből és annak indokolásából is kitűnik, már most megtette az első lépést, elment addig a határig, a meddig el lehet menni a rendelkezésére álló anyagi eszközök mellett, és miután az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette s az indokolásban hangsúlyozva ki van emelve, hogy azon intézkedésekkel, melyeket a költségvetés keretében a vasúti személyzet érdekében megtett és megtenni kivan, nem látja kimeritettnek azt a feladatot, melyet a fizetésrendezés tekintetéből teljesiteni kíván jogos igényeik kielégítése érdekében. Meg vagyok győződve, hogy a törvényhozás meg fogja nyugtathatni az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat és ő általa magát az érdekelt nagyszámú vasutas személyzetet arról, hogy a törvényhozás kész meghozni mindazt az áldozatot, a mely szükséges arra, hogy annak a nagy vállalatnak, a mely különleges nemzeti és közgazdasági feladatokat teljesít, személyzete anyagi és előmeneteli érdekeinek helyes biztosításával abba a helyzetbe hozassék, hogy ne csak ezen a magaslaton álljon meg, a melyiken most van, hanem fokozatos fejlődése is biztosítva legyen. (Ugy van!) T. képviselőház ! Az én meggyőződésem az, hogy Magyarország közgazdasági politikájának nem lehet más feladata, mint az, hogy Magyarország
