Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-66
134 66. országos ülés 1906 j közgazdasági, önállóságát biztosítsa. Tudjuk, hogy ezen fontos kérdésben a magyar kormány, s az osztrák minisztérium között tárgyalások folynak. A dolog természete és magasabb állami érdekek indokolják azt, hogy annak a részleteire vonatkozólag sem a t. kereskedelemügyi miniszter ur, sem a kormány elnöke nyilatkozatokat nem tett és nem tesz. De bár az is bizonyos, a mi a pénzügyi bizottságban kifejezést nyert, hogy előre elvi lekötöttséget teremteni egy vagy más irányban nem volna helyes, de e mellett az is kétségtelen, igaz, hogy az uralkodó közfelfogással, a törvényhozásnak elfoglalt elvi állásjDontjával szemben a közgazdasági politikát Magyarországon másként vezetni nem lehet és nem szabad, mint ugy, a hogy a törvényből és az állam természetéből folyó elmúlhatatlan jogánál fogva Magyarország részére az ezt megillető gazdasági önállóság biztosittassék. (Helyeslés.) És én abban a meggyőződésben élek, hogy az a tárgyalás, a mely, mint emiitettem, Magyarország és Ausztria között folyik, az önálló vámteriilet elvi alapján történik. (Helyeslés.) Ebben a meggyőződésben és attól a tudattól áthatva, hogy ezzel hazánk közgazdasági életének jövendőjét olyan alapra helyezzük át, a mely boldogságot és nagyságot biztosit a nemzetnek ; abban a meggyőződésben, hogy az elmondottakkal a t. törvény hozás felfogását fejeztem ki ; azon bizalomnál fogva, melylyel a köztiszteletben álló t. kereskedelemügyi miniszter ur iránt a magyar országgyűlés osztatlanul viseltetik, kérem, hogy azon összegeket, melyeket a jelzett nemes czél és közgazdasági politika érdekében a t. kereskedelemügyi miniszter ur rendelkezésére bocsáttatni kért, megszavazni méltóztassék. A költségvetést elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk '.) Ismeretes az én meggyőződésem a közgazdasági politika terén. Mióta eszemet tudom, mióta édes hazánk viszonyait ismerem és mióta belemélyedtem abba a tudományba, a melyet közgazdasági tannak neveznek, azóta erős meggyőződésem, hogy az egyes államoknak közgazdasági viszonyai csak akkor védhetők meg, ezek az államok csak ugy gazdagodhatnak meg, csak akkor érhetik el a nemzetek jólétüket, hogy ha közgazdasági viszonyaikat minden korlát nélkül szabadon intézhetik, (Helyeslés.) és hogy ha nem kénytelenek érdekeiket más országok érdekeinek alárendelni. (Igaz ! ügy van !) Ez a nagy igazság, melyet általános igazságnak mondhatunk, Magyarország helyzetében kétszeresen igaz. Mert mig más államok fejlődhettek adott körülményeik közt természetes módon, vagy más szóval előrehaladhattak korlátlanul azon az utón, a melyen az államok és nemzetek között az a békés versengés fejlődik ki, a melyben a győzelem vagy az elbukás sokkal nagyobb következményekkel jár, mint esetleg a legvéresebb háború: Magyarország nem haladwember 28-án, szerdán. hatott előre békében ezen az utón, előrehaladása folyvást korlátozva volt, ugy hogy a mai nemzedéknek sokkal nagyobb feladatokat kell megoldania Magyarországon, mint bármely élő nemzedéknek bármely országban ezen a világon, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez lévén a tényállás, a kereskedelemügyi kormány feltétlen kötelességének ismerem azt, hogy minden körülményt teljes erővel megragadjon és kihasználjon arra, hogy Magyarországnak közgazdasági önállóságát kivívja (Elénk helyeslés.) és örök időkre biztosítsa. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Kormányom igyekezete odairányul, hogy nemcsak a legközelebbi időre, s nemcsak azon adott korlátok között, a melyek ismeretesek, vívjuk ki most az elméletinek nevezhető közgazdasági önállóságot, hanem hogy már ma lehetőleg biztosítsuk azt, hogy bármilyen többség lesz is majd 1917-ben, Magyarország közgazdasági önállósága biztosítva legyen. (Élénk helyeslés.) Elérhetem-e ezt a czélt, azt nem tudom, de hogy erre törekszem és hogy ennek megvalósításán teljes erőmmel dolgozom, abban a t. képviselőház, remélem, nem kételkedik. (Altalános helyeslés. Ugy van ! ügy van !) Ennek előrebocsátásával mindenekelőtt röviden akarok reflektálni az igen t. előadó ur egynéhány megjegyzésére. Először is megköszönöm azt a lelkesedést, a melylyel költségvetésemet elfogadásra ajánlotta. Rámutatott az előadó ur arra hogy a kisipar támogatása elsőrangú igyekezetét képezi a kereskedelemügyi kormánynak. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez így is van, még pedig egyeseket gépek adományozásával segít, csoportokat a szövetkezetek megalapításával istápol, (Helyeslés.) továbbá közös műhebyekl megteremtéséve (Helyeslés balfelől.) s végre a kisipari hitelnek szövetkezeti utón való megszerzésével. (Helyeslés.) Ha ezen az utón haladunk, a kisipart annyira megvédelmezzük, a mennyire a huszadik században a gyári iparral való versengés korában a kisiparosokat megvédelmezni képes, (ügy van! balfelől.) E védelem a kereskedelemügyi kormánynak azért is szivén fekszik, mert át van hatva attól a tudattól, hogy a kisiparososztály hazafias osztályt képez ; (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) olyan osztályt, a melyre édes hazánk tárnaszkodhatik s a melyben, erős hitem szerint, a magyar hazafiság csalódni nem fog soha. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Megemlítette az én t. barátom, az előadó ur a vasutasok ügyét is. Tudom és belátom, hogy a vasutasok ügyét rendezni kell. Azonban olyan terhek nehezednek az adófizető polgárokra, hogy ezen terheket növelni nem lehet, a vasutasok ügyének rendezését össze kell tehát kapcsolnom olyan rendezésekkel, melyeket a vasutak terén tervezek és a melyek meg fogják adni azokat az eszközöket, a melyeknek felhasználásával a vasutasok jogos igényei kielégíthetők lesznek. Még Ausztriával folytatott tárgyalásunkat érintette az előadó ur. Köztudomású dolog, hogy
