Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

116 65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. 1000-nél többet egy százalék. 22 százalék kénytelen 800—1000 korona költséggel kocsit tartani, az utiátalányra pedig valamennyien ráfizetnek. Az orvosok 11 és fél százaléka nőtlen, 30 százaléka gyermektelen, 30 százaléka kettőnél több gyermekkel bir, föl egész 12-ig.« Most méltóztassék elképzelni, hogy élhet meg az ilyen ember ? »Sáros vármegyében 12 orvosi kör van és ezek rendszeresítésük óta eg3'általában nem voltak betöltve.« Az ország közegészségügyi viszonyairól szóló egyik 1896-ban megjelent belügyminiszteri jelentés igy nyilatkozik a be nem töltött orvosi körökről — tehát annyira szidott liberális érában is volt egy kis belátás ezekre a dolgokra vonatkozólag — ez a belügymigiszteri jelentés a következőket mondja (olvassa): »Kétségtelen, hogy e körök legnagyobb része még sohasem volt, s egyelőre nem is lesz betölthető, a minek az az oka, hogy e körökben egyrészt a megállapított hivatalos javadalmazás csekélyebb, másrészt a szegény lakosság közt a magángyakorlat is igen fogyatékos jövedelmezőségű, s az orvos megélhetése egyáltalában nem biztosított. Mig a betöltött orvosi körökben egy körorvosra átlag 605 forint, a be nem töltött körökben csupán 441 forint jutott.« Hát, t. ház, nagyon természetes, hogy a körorvosok és a községi orvosok helyzete általában véve igen szomorú. Nagyon kevés kör és nagyon kevés község jut olyan orvoshoz, a ki tényleg el is végezhesse a közegészségügy terén kötelességeit. És épen most látunk egy igen sajnálatos esetet, a knézi méregkeverési esetet, a mely, ha a községben szakértő orvosok lettek volna, meg nem történhetett volna, nem történhetett volna meg az, hogy évtizedeken át folytassák a méregkeverők működésüket. Ép oly kevéssé történhetett volna meg a zsebelyi és a hódmezővásárhelyi méregkeverés, ha olyan orvosi közegek ellenőrizték volna a halottakat, a kik a halottvizsgáláshoz értenek is. Különben nagyon sajnos, hogy találkozik egy magyar újság, a mely az ilyen eseteket is arra akarja kihasználni, hogy a sovinizmusnak áldozzon az által, hogy a románság ellen izgat és ugy tünteti fel a dolgot, mintha a knézi eset is csak a román nép rosszaságának megnyilvánulása volna. Itt van egy lap, a mely azt irja (olvassa) : »Az oláh és szerblakta falvak szolgáltatják leginkább ezeket a borzalmakat, főképen pedig az oláhok, a kik közül aránylag a legtöbb méregkeverő kerül ki.« Nem akarom untatni a t. házat ezzel a czikkel, nem olvasom tovább, csak rámutatok arra, hogy ha ez román lapban jelent, volna meg és a magyarokról íródott volna például akkor, a mikor a hódmezővásárhelyi eset történt, mert. bizony Jáger Mari és társai nem voltak sem szerbek, sem románok; mondom, ha ezt szerb vagy román lap irta volna, hogy a hódmezővásárhelyi eset is tanúsítja, hogy a magyar fajnak különös tulajdonsága a méregkeverés, akkor az a lap nyomban sajtópert kapott, volna és el is Ítéltetett volna a czikk írója. De a budapesti lapok rólunk az ilyesmit nyíltan hirdethetik, a mi népünket ócsárolhatják a nélkül, hogy baj történnék. Hol van ilyen esetben a közvádló % Itt nincsen szó azokról a lelketlen izgatókról, a kiket annyira akar üldözni a belügyminiszter ur. Itt szó van a népről, melyet a belügyminiszter ur annyira szeret. T. ház ! Szó van arról, hogy szanatóriumokban kezeljék a betegeket és hogy szanatóriumok felállítása által csökkentessék a tüdővész. Itt nem kell szanatórium, mert látjuk magunk előtt a bécsi példát, a mely valóságos tragikomédia, hogy mig az a hires Schrötter tanár nagy reklámmal hirdeti a tuberkulózis gyógyítása körüli sikereit az >>Alland« szanatóriumban, addig az ő klinikáján is és a többi bécsi klinikán is ép ugy, mint a pesti klinikákon a beteg, a ki bejött pl. arthritissel, ott megkapja a tuberkulózist. Ilyenek a tényleges viszonyok és ilyenek fognak maradni, még ha száz gümőkór elleni szanatóriumot állítanánk is fel. Mert tessék csak tekintetbe venni, hogy azokba a szanatóriumokba, leszámítva a gazdag osztályokat, csak egy nagyon kis száma kerülhet be azoknak a százezer lelket tevő gümőkórosoknak, a kiket évente hazánkban találunk. És annyi szanatóriumot, hogy százezren elférjenek bennük, ugy sem állithatunk. Már most, ha az az ember ki is gyógyul abban a szanatóriumban, ha kikerül onnan, ismét a régi viszonyaiba kerül ; munkásember lévén, dolgoznia kell, rosszul táplálkozik ismét, mint azelőtt, rossz, egészségtelen lakásban lakik és ismét megkapja a bajt és ismét tovább szenved. Ilyen utón tehát a bajt orvosolni nem fogjuk, hanem fogjuk orvosolni igenis az által, hogy a nép jjauperizmusának és proletarizálásának okait próbáljuk megszüntetni és a megélhetési viszonyokat javítani és az által, hogy magasabb kultúrát igyekszünk belevinni a népbe. Az bizonyos, hogy a gümőkór terjedni fog addig, — és itt ismét egy kis nemzetiségi gravámenről van szó (Halljuk!) — a inig a nemzetiségek-lakta vidékeken csak az lesz felírva, hogy »ne tessék a padlóra köpni«. Odajön az a nemzetiségi paraszt ember, látja azt a táblát, nem érti, hogy mi van rajta és nagyot köp a földre. És megtörténhetik, nagyon könnyen, hogy az a megszáradt és elporladt köpet mint baczillus belekerül a nagyságos főszolgabíró tüdejébe és hogy ebből a tüdőből belekerül egy méltóságos, egy kegyelmes, főkegyelmes, egy magas és legmagasabb tüdőbe. Mert, t. ház, a gümőkór baczillusa a legnagyobb demokrata, az nem törődik sem nemzetiségi, sem felekezeti, sem osztálykülönbséggel. Nagyon is ajánlanám a belügyminiszter urnak, hogy intézkedjék, hogy a nemzetiségi vidékeken nemzetiségi nyelven legyen ez a figyelmeztetés felírva. Nagyon furcsának tetszett nekem Éber Antal mélyen tisztelt képviselőtársam álláspontja, a mikor azt fejti ki, hogy a magyarság pusztul, és ő azt hiszi, hogy lehetséges volna intézkedéseket tenni és a magyarságot protezsálni közegészségügyi szempontból a nemzetiségek rovására. Barta Ödön : Nem mondta egy szóval sem!