Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

november 27-én, kedden. 117 65. országos ülés 1906 Vajda Sándor : Nem mondta, de nagyon is érthető az, a mire ő utalt. Mert, t. ház, ma is ugy állanak a dolgok, hogy a Duna és a Tisza között, épen a legmagyarabb helyeken van a leg­több orvos ; mert ott körülbelül kilenezven szá­zaléka a betegeknek az, a kik haláluk előtt orvosi segélyben részesülnek. De, t. ház, mindennek daczára ott pusztit és dühöng legjobban ez a betegség; mert az erdélyi és felvidéki embert segiti a baj kigyógyitásánál a levegő és a helynek egészséges fekvése; de hiába fogják megpróbálni az Alföldön védekezni a tuberkulózis ellen, ha az iránt nem intézkedik a magyar kormány, hogy a nemzetiségek lakta vidékeken is megszűnjék a baj, az csak ismét terjedni fog az Alföldön, ismét lefelé fog jönni a hegyekről. T. ház ! Lehet közigazgatási téren, lehet közgazdasági téren és lehet az összes tárczák keretében nemzetiség elleni politikát csinálni, de nem lehet a közegészségügyi téren a nélkül, hogy épen a magyar elem erősíté­sének szempontja ne vallja kárát. Éber Antal: Nem is kivánjuk! Szó sem volt erről! Vajda Sándor : T. ház ! Kifejtettem és min­denki előtt, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozott, tiszta dolog, hogy szanatóriumokkal nem lehet segiteni ezen a bajon. Hivatkozom Románia pél­dájára. A közegészségügy tekintetében bizonyos dolgokban pl. az elhalálozás, a gyermekhalandó­ság kérdésében Románia még nagyon is hátra van, azonban más tekintetben vezet. Ha ott az ember elmegy bármelyik rongyos vidéki kórházba, a legmodernebb berendezést találja. Miért ? Mert nem várnak mindent a kormán}?tól, az államtól, hanem maga a társadalom törődik a közegészség­ügy fejlesztésével. A legzseniálisabb miniszter, a ki éjjelét, nappalát a közegészségügynek szenteli, nem tehet soha semmit, ha a társadalom, nem támo­gatja. Épen ezért vegyünk példát e tekintetben a románoktól. (Markos Gyula közbeszól.) Hiszen Markos képviselő ur ismeri a román viszonyokat és tudja, hogy a gazdag bojár, ha meghal, kórházi ezélokra hagyja vagyonát és nem mise-pénzekre. (Élénk derültség.) Az igy teremtett pénzalapokkal tartják ott fenn a kórházakat. Ott van pl. a galaezi kórház, a hol egy volt kollégám a főorvos. Gyűj­tést rendeztek még a múlt század hetvenes évei­ben, több jómódú polgár adakozott és azon a pénzen kórházat létesítettek és európai színvonalra emelték azt a kórházat. Giesswein Sándor: Magyarországon is lehet ilyet látni! (Zaj.) Vajda Sándor : A mágnásoknak, az arisztokrá­cziának volna kötelessége, hogy e tekintetben a kezdeményező lépéseket megtegye. (Zaj.) Minden megyében kellene ilyen kórháznak lenni. (Zaj. Felkiáltások : Van is !) Lehet, hogy van egy-kettő, de az ország legtöbb vidékén nincs, mert mindent az államtól várnak. T. ház ! Nagy baj az is, hogy a körorvosok rosszul vannak fizetve és a legmostohább viszo­nyok közt élnek, ugy hogy nem is gondolhatnak arra, hogy orvosi tudásukat fejleszszék. Ezért bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani és kérni annak az elfogadását annál is inkább, mert azt hiszem, teljesen megfelel a belügyminiszter ur intenozióinak is. (Olvassa): Határozati javaslat. Utasittassék a belügy­miniszter ur, hogy haladéktalanul tegyen meg minden lépést az iránt, hogy a Budapesten 1906. év szeptember' hó 16-án megtartott országos orvos­szövetség IX. kongresszusán dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsos, mint a belügyminiszter meg­bízottja által tett Ígéret — legalább az 1908. évi költségvetés keretén belül — beváltathassék, annál is inkább, mert az ország községi és körorvosi kara ezt a belügyminiszter Ígéreteként fogta fel és a mely Ígéret szószerint a következőket tartal­mazza : »Először ugy a rendezett tanácsú városi, mint községi és körorvosok fizetésminimumának meg­állapítása 1600 koronában. Miután oly vidéken, a mely maga körorvosokkal ellátva nincsen, 1600 koronáért is bajos a vidéken való szolgálat miatt orvost kapni, ennélfogva ezeken a helyeken helyi pótlék, a mely felmehet egészen 1200 koronáig. Továbbá ötödéves korpótlék négyszer. Ter­mészetbeni lakás vagy megfelelő lakbér, azután fuvarátalány, de csak a községek időszaki meg­látogatására. Meghatározott meglátogatásért, azonkívül pedig hivatalos kiküldetéseknél az ut felszámítása és najjidij. Végül pedig, miután az törvényható­ságonként, respektive vármegyénként a résztvevő orvosok csekély számánál fogva kivihetetlen, országosan rendezendő és az állam által keze­lendő nyugdíj.« T. ház ! Mindnyájan tudjuk, mennyi pénzt áldozunk a katonaságra. Ma is rámutatott Éber Antal t. képviselőtársam, mennyit áldozunk a lovakra és a pótlovakra. Elmondhatjuk azt is, hogy az állatorvosok még jól vannak fizetve ahhoz képest, a hogy az ember-orvosokat fizetik. Azt hiszem, méltányos, hogy ezen ügyben, melyet az ország orvosi kara oly jogosan hozott fel, a bel­ügyminiszter ur által tett Ígéret végre is hajtassék. Azt hiszem, az igen t. belügyminiszter úrban meg is van a jóakarat, mert különben megbízottja nem nyilatkozott volna ugy, a hogyan nyilatkozott, ha nem lett volna biztos a felől, hogy felettese, az igen t. belügyminiszter ur is ugyanezen az állás­ponton áll. Nem lehet tehát más oka annak, hogy mind ez ideig a belügyminiszter ur nem intézkedett mint az, hogy félt, hogy nem fogja tudni meg­nyerni ígérete beváltására a t. ház beleegyezését, Ép ezért kérem, hogy belátva az ügynek fontossá­gát, méltóztassanak határozati javaslatomat el­fogadni és ez által lehetővé tenni, hogy a belügy­miniszter ur a körorvosokkal szemben tett igéretét legalább az 1908-ik évi költségvetés keretén belül teljesíthesse. (Helyeslés a közéfen.) Higyjék el, hogyha az a katona, a kit évtize­deken át elláttunk pénzzel, uniformissal és minden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom