Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

lovember 27-én, kedden. 107 65. országos ülés 1906 magunk részéről sem ismerhetünk. Sőt hozzátehetem azt is, hogy egy bizonyos nyugtalansággal tölt el legalább bennünket ezeken a padokon az a tudat, hogy most a költségvetés utján egy teljes évre való békés kormányzás eszközeit bocsátjuk akár ennek a kormánynak, akár. ha a jövő év során valamely más kormány következnék, annak a kormánynak rendelkezésére a nélkül, hogy az alkotmány szükséges biztosítékairól gondoskodás történt volna. De ha már ez meg is történik, akkor legalább most kellő időben nyilatkoznunk kell abban a tekintetben, hogy egy második eszközt és fegyvert egy netalán bekövetkező más kormány rendelkezésére az alkotniánybiztositékok megvalósítása előtt ne bocsássunk. Ertem ez alatt azt, hogy a jelen költségvetésben előirányozva van körülbelül 270 millió korona uj koronajáradék kibocsátására, mely összeg ellenértékének tetemes része a megfogyott pénztári készletek refundálására volna fordítandó. Ha ezen kölcsön realizáltatik és a pénztári készleteket ismét a régi magasságra felemeljük, akkor azután igazán ott leszünk, hogy a jövő esztendőben — nem akarok jósolni, de előfordulhat — újból ismétlődik a tavalyi kormányzás, az abban a kényelmes és kellemes helyzetben fog lenni, hogy nemcsak az egész évre megszavazott költségvetés fog rendelkezésére állani, de rendelkezésére fognak állani az újból eredeti magasságra kiegészített pénztári készletek is, melyek segítségével a kormányzat miellenünk és minélkülünk rendkívül meg volna könnyítve. (Igaz ! Ugy van!) Én tehát a nélkül, hogy bárki részéről erre felhatalmazást nyertem volna, csak azt a kérést vagyok bátor tolmácsolni, hogy az elintézendő ügyek sorrendje olyan legyen, hogy ha már a költségvetés megelőzte is az alkotmánybiztosítékok létesítését, de viszont az alkotmánybiztosítékok legfontosabbjának létesítése feltétlen előzze meg ezt a kölcsönkibocsátást, a melynek javarészben czélja az lesz, hogy a pénztári készleteket eredeti magasságukra felemelje. Elnök : Bocsánatot kérek, de most az országos közegészségügyi tanács tételénél vagyunk, méltóztassék szorosan a házszabály rendelkezéséhez ragaszkodni. Éber Antal : Áttérek erre. A mi Moskovitz t. képviselő ur azon további fejtegetéseit illeti, hogy ezen közjogi adatokkal szemben egyelőre a közjóléti feladatoknak háttérbe kell szorulniok, ezt a második'tételét magamévá nem tehetem és ez az, a miért ezen tételhez mint a közegészségügyi kiadásokat tárgyazó tételek elsejéhez felszólalni bátorkodom. Én azt hiszem, hogy a közjóléti tevékenységnek, nevezetesen pedig közegészségügyi viszonyaink szanálásának semmi más mögött időben és jelentőségben háttérbe szorulnia nem szabad, (Helyeslés balfelől.) különösen most, mikor arra, hogy ezeket a feladatokat a legfontosabbaknak tekintsük, van egy nagyon jelentős személyi és egy nagyon jelentős tárgyi okunk is. A személyi ok az, hogy végre-valahára a belügyi tárcza élén oly államférfiut látunk.aki eddigi szavaiból és eddigi tetteiből megitélhetőleg talán első azok közt, a kik a belügyi tárcza élén állva, birnak azzal a szocziális érzéssel és az alsóbb néposztályok iránt azzal a valóságos szeretettel, a mely szükséges ahhoz, hogy ezen a téren nagyot, gyökereset és azt intézhessük el, a mi ezen a téren feltétlenül elintézendő. Utalni vagyok bátor arra, hogy az igen t. belügyminiszter ur, mikor az első, az 1906. évi költségvetést előterjesztette, daczára az idő rövidségének és a helyzet nehézségének, talált módot és alkalmat arra, hogy már ebben az első költségvetésben emeli majdnem minden egyes tételét a közegészségügyi kiadásoknak, a melyekre nézve a fontos sürgősségű eset fenforog. Ezenkívül el kell ismernünk, hogy az előttünk fekvő költségvetésben a közegészségügyi kiadásoknak azon tételei, melyek a legfontosabb és legsürgősebb számba jönnek, majdnem mindannyian elég tetemes költségemeléssel irányoztatnak elő, ugy hogy a magam részéről akkor, a mikor a belügyi tárcza élén egy olyan áUamférfiu áll, a ki érez végre magában hajlandóságot arra, hogy a közegészségügy állapotain segítsen, s érzi és átérti e kérdés óriási fontosságát, mondom, a magam részéről azt tartom, hogy akkor kell ahhoz látnunk és akkor kell a parlamentnek a maga inicziativájával és támogatásával hozzájárulni ahhoz, hogy a közegészségügyi viszonyok terén végre radikális változtatás eszközöltessék. (Helyeslés,) Mert, t. képviselőház, hogy ha a t. miniszterelnök ur által egynéhány nappal ezelőtt itt beterjesz tett és az ország közállapotairól szóló jelentését tanulmány tárgyává teszszük, akkor valósággal meg kell döbbenünk azokon az állapotokon, a melyek a magyar lakosság népmozgalmában és nevezetesen a közegészségügy terén találhatók. Az ilyen statisztikai évkönyvek rendszerint nem szoktak valami poétikus alakban megnyilatkozni, és mégis, t. ház, a közáUapotokról szóló jelentésnek ebben a részében valóságosan egy oly elégikus hangra találunk, hogy lehetetlen, hogy az nálunk visszhangra ne találjon. Méltóztassék a fő konklúziót a népmozgalmi adatok tekintetében ismerni, a mikor a központi statisztikai hivatal jelenti, hogy az 1905. évet népesedésünk történetében az 1873—74-iki koleraévek mellé lehet állitani, mert azóta nem fordult elő, hogy államunk népessége ne szaporodott volna. Beállott a múlt évben ismét az a körülmény, hogy a magyar nemzet létszámában egyáltalában nem emelkedett. Ennek három tényezője van, t. képviselőház. Az első és legnagyobb tényező a kivándorlás óriási fokban való emelkedése. A második tényező, t. képviselőház, az a végleg elszomorító és megdöbbentő adat, hogy a születések száma huszonegyezerrel csökkent 1905-ben szemben az 1904-iki évvel. De a legszomorúbb és legmegdöbbentőbb, a mi felett igazán kétségbe kell esnünk az, hogy az 1905-ik évben a halálozások száma 438.000-re emelkedett és nem kevesebb, mint 55.000-rel 14*