Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

ki. országos ülés Í906 október, 22-én, hétfon. 70 beszélni. (Halljuk I Halljuk!) Én esztendők óta nemcsak a sajtóban, de más téren is agitácziót folytattam azon eszme érdekében, hogy a sajtó végre jusson abba az állapotba, hogy ne fogadja el az idegen iparczikkekre vonatkozó hirdetéseket. Ezt én magam sem tudtam gyakorlatilag érvényesíteni. (Derültség.) De fölvetette az eszmét a »Magyarország»-ban gr. Teleki Arvéd röpiratom agitácziója folytán a laphoz irt levelében és az illető lap mindnyájunk helyeslésével el is fogadta. Nem tudom, mennyire lett ott végrehajtva, mert nem ellenőrizhettem. Bocsánatot kérek, ha egy pár szóval rámutatok arra, hogy lapjaink nagyértékü — nem mondom ki és menynyit, — de igen nagy összegű szubvenczióban, pausálékban részesednek ; talán lehetne, t. államtitkár ur, azt mondani, hogy ilyen szubvencziót vagy hirdetést olyan lapnak nem adok, mely idegen iparczikkekről közöl hirdetést. Szatmári Mór : Melyik lap kap szubvencziót ? Mindig azzal áll elő ! Lengyel Zoltán : T. képviselőtársam már volt egyszer rá kiváncsi, hogy mondjam meg; akkor megmondtam, s akkor azt felelte, hogy nem kiváncsi rá. Még egyszer nem ismétlem. (Zajos derültség.) Szatmári Mór: Ugyan kérem, ez csak olyan beszéd ! Lengyel Zoltán : Nem arról akarok beszélni, a mi rossz, hanem a mi jó ! Nem arról, a mi hiba történt, hanem arról, a mi javitani való van. És ebben a tekintetben én nemcsak hogy nem hibáztatom a sajtót vagy bármelyik orgánumot, hanem ellenkezőleg, mint annak egyik munkása, magam is a legnagyobb tisztelői közé tartozom. Nem is azt akarom, hogy valakivel szemben valamely retorzió vagy egyéb érvényesüljön, hanem azt, hogy ez a két irány, t. i. a hírlapok munkája és a kormány irányitása ugy hasson össze, és igyekezzék oda működni, hogy a lapok idegen iparczikkeknek lehetőleg ne legyenek terjesztői, és igyekezzék a t. kormány is odahatni, hogy az a nagy erő, a melyet sajtónak nevezünk, nemcsak dicséretes czikkekben, de az ő hirdetéseiben is ne a magyar ipar ellen, hanem a magyar ipar mellett érvényesüljön. (Helyeslés.) Van ennek igen sok módja. Az én intenczióm tiszta és becsületes, s ha a nélkül, hogy valakit sérteni akarnék, ezt szó tárgyává teszem, nem azért teszem, hogy rám támadjanak, hanem azért, hogy a lehetőség szerint kövessenek és kérésemet megszívleljék. (Helyeslés.) Ide tartozik, t. képviselőház, a társadalmi akczióknak kérdése. De ez már félig-meddig fucscsot mondott. Én nem akarok vele tovább foglalkozni, de felfújni az iparfejlesztést a tulipán utján riem lehet. Azt szervezni - kell és' intézményekkel kell megcsinálni, mert a míg csak beszelünk es jelvényeket hordunk, addig csak az érzelmeket erősítjük és csak közvetve hatunk az iparfejlesztésre — ez is valami eredmény — de nagyban és egészben a kérdést csak ugy lehet megoldani, ha azok az arisztokraták, a kik most a tulipánmozgalomnál és más téren a nevüket odaadják, a munkájukkal is odaállanak, (Ugy van!) és szervezik nemcsak a tulipánmozgalmat, hanem szervezik a kereskedelmi házakat, szervezik a hazai ipar fejlesztésére szolgáló intézményeket. (Élénk helyeslés balfelóí.) T. képviselőház ! Rátérek magában a javaslatban foglaltakra. Itt előre kell bocsátanom azt, a mit már nem egy alkalommal megirtani és kifejtettem, hogy tulaj donképen nem 1,200.000 koronányi évi emelkedésről, hanem 500 millióról van szó. Ez a javaslat csak törvényes kereteit adja meg az iparfejlesztésnek, a kedvezménynek, a közszállitások és a szubvencziók területén. Azonban tartalmát nem adja meg kizárólag a mostani költségvetés, hanem meg fogják adni azok a költségvetések és azok a törvények is, a melyek majd meghozandók lesznek. Szterényi József: Arról beszélünk akkor ! Lengyel Zoltán : Arról beszélünk akkor, hogy mit adunk, de hogy hogyan használtatik fel, azt nem akkor fogjuk törvénybe iktatni. Hisz a mikor megmondom, hogy a leányomat férjhez adom, akkor azt is meg lehet tárgyalni, hogy mennyi hozományt adok. Hédervári Lehel: Hát ha egyáltalában nem adsz hozományt ? Hentaller Lajos: Hát ha nincs lányod l Lengyel Zoltán : Ha tehát arról beszélünk, hogy hogyan és mikép használtassanak fel az állami kedvezmények, a szubvencziók, akkor beszélhetünk arról a területről is, a melyen ezen kereteket ki kell tölteni. Tehát egyezzünk meg, t. képviselőház, hogy 300 milliónyi összegről van szó. Az iparfejlesztési alap a 25 esztendőre szóló, most megszavazandó tételekkel, a mint tervezve van, ennyi. Én tehát a javaslatot nem annak a 24 milliónak alapjáról bírálom, a mely már eddig is le van kötve a jelen törvény és jelen állapot szerint, hanem arról, a mi erre a czélra fordíttatni fog. Mert, ha csak arról lehetne szó, hogy 24 millió koronát fordítunk iparfejlesztésre 10 év alatt, 2.400,000 koronányi \ évi összegben, akkor nem beszélnék egy szót sem, nem kérném a parlamenti ellenőrzést sem, mert ez a pénz már le van kötve legnagyobb részében, illetőleg több van lekötve, de az iparfejlesztési ; alapnál még egy kevés rendelkezésre áll. É miatt szót emelni sem érdemes. Ellenben, ha ipart akarunk csinálni, azt ezzel az összeggel nem lehet megcsinálni. Tehát kétségtelen, hogy a nagy tervek szempontjából kell a javaslatot már most kritika tárgyává tenni, nemcsak abból a tekintetből, hogy mi történt, hanem abból a tekintetből is, hogy a jövőre nézve mit kívánunk. Itt újból a faji és nemzeti szempontok kiemeí lésével vagyok kénytelen kezdeni. Nekünk nem közömbös dolog az, hogy X és Y gyár hol, milyen munkásokkal alakul, ki csinálja azt a gyárat és j mit fog csinálni azzal az erővel, melyet a gyárban vagyonilag, a • munkásokkal és egyébbel érvényesíteni fog. Természetes dolog, hogy az ipari