Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-43

30 Í3. országos ülés 191)6 október 12-én, pénteken. őrmester, mint hatásköre alá tartozó és hatáskörét túllépett közeg ellen a bűnügyi eljárást megindítani ?« T. képviselőház! Van szerencsém a belügyminiszter urnak is megtisztelő megbízásából az interpelláczióra válaszolni. (Ildijük ! Halljuk !) Mindenekelőtt csak érintem, a nélkül, hogy e kontroverz kérdés taglalásába mélyebben belebocsátkozni szándékoznám, vájjon akkor, mikor az interpelláló, — mint a jelen esetben Áchim András ur, a kinek megbizó-levelét időközben a kir. Curia megsemmisítette — megszűnt képviselő lenni, fennáll-e a miniszter részéről a válaszadás kötelezettsége, vagy nem ? Hentaller Lajos: Nem! Polónyi Géza igazságiigyminíszter: A kontroverziát e pillanatban nem akarom taglalni, vagy eldönteni, de magam részéről azt a konkluzumot vonom le, hogy e közjogi kötelezettsége alól a minisztert csak a ház oldhatja fel a válasz tudomásulvétele szempontjából, és magam részéről minden esetben, de különösen akkor, a mikor, mint a jelen esetben, bárkinek, különösen pedig egy kormányf érfi unak egyéni becsülete vagy politikai reputácziója tétetik megtámadás tárgyává a házban interpelláczió alakjában, kötelességemül fogom ismerni az erre vonatkozó tényállást mindenkor a t. ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés.) Minden polémiától természetesen tartózkodnom kell akkor, a mikor nincs kivel polemizálnom. Már most, t. képviselőház, csupán általánosságban mégis kell egy rövid megjegyzést tennem. Arra az általános ismert felfogásra való hivatkozás, a mely szerint elégséges okul szolgálna valaki ellen, bárki ellen, annak becsületét érintő vád emelésére tisztán arra a jogforrásra való utalás, mert valaki egy róla megjelent hírlapi közleményt nem czáfolt meg azonnal, oly végzetes elv megállapítása volna, (Igaz!) a melyet magam részéről nem vagyok hajlandó elfogadni. (Helyeslés.) Mert egy országban, a hol hírlap-olvasási kényszer még nincs, egy országban, a hol rektifikáczióra való kényszer sincs, (Igaz ! Ugy van !) mert hiszen nem tartoznak a hírlapok a rektifikácziót kiadni, ha az egyéni becsületet érintő kérdésekben valaki ebből jogczimet formál arra, hogy egyéni becsületében valakit ugy érintsen, hogy róla büntetendő cselekményeket feltételez — ez egyenértékű volna a könynyelmü vádaskodással, (Igaz ! ügy van !) a mely azonfelül, hogy kormányférfiut érint egyénileg : közállapotaink helytelen megítélésére is vezethet. A legkevesebb, amit ily kérdésekben a közmorál szempontjából meg lehet kívánni, az, hogy a ki ilyesmit állit, a ki valakit a képviselőházban, tehát az ország színe előtt, a törvényhozás termében megvádol, annak a vádnak alaposságáról legalább maga közvetlen meggyőződést szerezzen. Már most ezek előrebocsátásával előre is jelezhetem, hogy ez az interpelláczió, a mint előre is tudva volt, nem csökkentette a honvédelmi miniszter urat megülető köztiszteletet és közbecsülést, mert mindenki előlegezi azt, hogy a honvédelmi miniszter ur 166 koronás zsarolásra nem képes és ily ember Magyarországon miniszter nem lehetne. (Igaz ! Ugy van !) A mi magát a tényállást illeti, a melyre röviden rátérek, azt hiszem, leghelyesebben teszem, ha minden mellékes megjegyzéstől tartózkodva, tisztelettel a t. képviselőház elé terjesztem a bíróságok által megállapított tényt. Hentaller Lajos: Olvastuk! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Röviden segíthetünk a dolgon. (Félkiáltások : Ismerjük!) Le fogom tenni a ház asztalára az e tárgyban keletkezett bírósági ítéletet és határozatot. (Helyeslés. Legyen nyoma a naplóban !) Azonban köteles vagyok röviden jelezni, mert a konklúziómhoz tartozik, hogy az ezen ügyben sértett félként jelentkező Kovács György panaszszal lépett az ügyészség elé, és pedig ugyanezen szakaszok és tényállás alapján, a mely interpelláczió tárgyává tetetett, Ezen kivül polgári per is indíttatott a miniszter ur ellen 166 koronára, a melyre nézve megállapíthatom és jelenthetem a t. háznak, hogy a polgári bíróság immár jogerős határozatával két fórumon megállapította, hogy az jogszerűen illette a honvédelmi miniszter urat, s így sem tartozatlan fizetésről, sem hasonló természetű dolgokról szó nem volt. A büntetendő cselekmény tekintetében pedig megállapította az ügyészség immár végérvényesen a sértett panaszára azt, hogy büntetendő cselekmény fenn nem forog, s ezért a vád képviseletét megtagadta, természetesen jogában állván a sértett félnek a bűnvádi perrendtartás 42. §-a alapján a pótmagánvádat átvenni és e tekintetben a bíróság ujabb határozatát provokálni. Ezt a jogerős határozatot, nemkülönben az Ítéletet, már csak azért is, hogy pro memória mindenkinek a késő nemzedékeknél is rendelkezésére állhasson, és hogy megrövidítse feleletemet, megőrzés végett a ház asztalára fogom letenni. A mi ezen ténvállásból a feltett kérdéseket illeti,gazokra nézve feleletem tiszteletteljesen a következő : (Halljuk ! Halljuk !) Én nem szándékozom a királyi ügyésznek sem a zsarolás, sem a hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége tekintetében semmiféle utasítást adni. Nem szándékozom adni azért, mert a mennyiben zsarolás vétségéről vagy bűntényről egyáltalában szó lehetne, azt a magánpanaszosnak feljelentése folytán az ügyész már elintézte, és pedig végérvényesen, mert a főügyész is helybenhagyta az ügyész elutasító határozatát, és így természetes, hogy hivatalból való közbelépésnek sem oka, sem szüksége fenn nem foroghat. A mi azonban a hivatalos hatalommal való visszaélést illeti, arra nézve, bármilyen ize van annak, hogy nem egészen a parasztpárt képviselője által fogalmaztatott meg ez az interpelláczió, mégis kötelességem megjegyezni, hogy itt egy jogi tévedésről van szó. Hivatalos hatalommal való visszaélésnek esete itt fenn nem foroghat, de ha fennforogna, akkor legkevésbbé adhatnék utasítást a királyi ügyésznek, mert ez esetben az