Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-58

58. országos ülés 1906 november 13-án, kedden. 343 hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való része­sítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 184, 212) harmadszori olvasása. Kérem Ráth Endre jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíves­kedjék. Ráth Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló törvényjavaslatot har­madszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Akkor kijelenthetem, hogy a képviselő­ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja. Most már, miután a ház harmadszori olvasás­ban is elfogadta a törvényjavaslatot, indítványo­zom, hogy a törvényjavaslat tárgyalás és szíves hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz is tétes­sék át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzá­járulni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozat­erőre emelem. Következik napirend szerint a mértékekről, ezek használatáról és ellenőrzéséről szóló törvény­javaslat (írom. 185, 210). Mielőtt ennek tárgyalásába belefognánk, köz­löm a t. házzal, hogy a házszabályok 214. §-a értelmében bejelentetett, hogy mivel Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur a mai ülésen való megjelenésben gátolva van, őt megbízottja­ként Szterényi József államtitkár képviseli. Az előadó urat illeti a szó. Lázár Pál előadó: T. ház! Az 1874: VIII. t.-cz. a mértékhitelesitést a törvényhatóságok hatáskörébe utalta. Ennek sokféle hátránya volt: elsősorban, hogy a törvényhatóságok rendesen nem rendezkedtek be azokkal a pontos mérő­eszközökkel, melyek a hitelesítéshez szüksé­gesek és így anyagilag sem voltak abban a hely­zetben, hogy a törvény által rájuk ruházott fel­hatalmazást lelkiismeretesen teljesíthették volna. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) De különben szakerők hiányában sem felelhettek meg ezen feladatuk­nak, ugy hogy épen a mértékek hitelesítése terén a legnagyobb rendetlenség volt az egész országban. A hitelesítési jegy rajtuk volt, azonban hiteles mértéket alig lehetett az országban találni. De még az ellenőrzés is, a mely egyszerűen a rendőr­közegek vállára hárult, a kik ezen a téren semmi­féle szakismerettel nem birtak, olyan állapotban volt, hogy végre is legfőbb ideje volt ezen álla­potok orvoslásának, a mi pedig csak ugy lehet­séges, ha a hitelesítést államivá teszszük. Azonban nemcsak a jelzett hiányok teszik ezt szükségessé, hanem köztudomású, hogy a technika haladása folytán ujabb és ujabb mértékegységek merültek fel, a melyek természetesen a régi tör­vény rendelkezéseiben nem foglaltattak benn, és ezek szempontjából is szükség volt a mértékhitele­sités ügyének országos rendezésére. A mostani rendezés sem foglalja magában a technika és a közgazdaság által használt összes mértékeket, így például a szénérték meghatározására oly fontos »kaloriát« sem lehetett a törvénybe felvenni, és pedig egyszerűen azért nem, mert erre nézve a tudományos világ még teljesen megállapodva nin­csen. Azonban, miután előreláthatólag rövid időn belül ez a megállapodás is létrejön és a kalória is felvehető lesz törvényes mértékegység gyanánt, intézkedésre volt szükség a törvényben arra nézve, hogy ugy a kalóriát, valamint a közgazdaság specziális czéljainak megfelelő különböző mértéke­ket, nevezetesen a hektoliter súlyt vagy fajsúlyt, a literperczentet, a czukorfok és egyéb sűrűség­méréseket illetőleg is a miniszter rendeleti utón intézkedhessek és azokat a törvényes mérték­hitelesítés keretébe bevonja. Nagy eltérést mutat a mostani törvény az eddigi uzussal szemben abban is, hogy míg eddig, mint jeleztem volt, az ellenőrzés hiányos és meg­bízhatatlan volt. ezután időszakonként a mérté­keket áUami közegek fogják ellenőrizni és újra hitelesíteni. Az újrahitelesítés, ámbár látszólag sok zaklatással jár, feltétlenül szükséges, a mit az is igazol, hogy a kulturállamok mindegyikében meg van honosítva és pedig általában ugyanolyan időszakban, a mint azt ez a törvényjavaslat kon­templálja. Egy dolog marad meg csupán a tör­vényhatóságok kezében, s ez a hordójelzés, a mit egyrészt az a körülmény magyaráz meg, hogy a hordójelzés olyan egyszerű eljárás, a melyet nyu­godtan lehet meghagyni a törvényhatóságok ha­táskörében, másrészt indokol az a körülmény, hogy ezt a törvényhatóságok szívesen fogadják, mert ez egyik fő jövedelmi forrásuk. Csakis üd­vözölni lehet tehát, hogy ezt nekik meghagyjuk. Ugyanezen indokból azonban állást kellett fog­lalni az ellen, hogy a mértékhitelesités ügye a maga egészében üzletforrásként tekintessék. A törvény­hatóságok eddig nem azt nézték, megfelel-e a mér­tékhitelesités a törvény által előirt szabályoknak, hanem arra helyezték a fősúlyt, hogy minél na­gyobb jövedelmük származzék abból. Ez vissza­élés, ezt akarja megszüntetni a javaslat, a mely szerintem egy régen nélkülözött és tovább el nem odázható szükségletet elégit ki. Ajánlom azt el­fogadásra. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szterényi József! Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár: T. képviselőház ! A kereskedelemügyi miniszter urat egy kegyeletes kötelesség másfelé szólította és ezért a t. ház elnézését kéri, hogy a ma napi­rendre tűzött két javaslat tárgyalásánál nem lehet jelen, illetőleg azokat nem képviselheti. A miniszter ur megbízásából nekem jutott tehát az a feladat, hogy a t. házat arra kérjem, mél­tóztassék a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés.) T. ház ! A tárgyalás alatt lévő javaslat ugy, a mint azt az előadó ur rövid, de az egész kérdést világosan feltüntető beszédében jelezte, köz­szükségletnek felel meg. A mértékhitelesités körül országszerte a legnagyobb zavar és bizonytalanság

Next

/
Oldalképek
Tartalom