Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-57

324 57. országos ülés 1906 november 12-én, hétfőn. módon meggazdagodott, független polgársága képes volt Fiumét Magyarországnak, önmagának pedig autonómiáját megtartani és biztositani. Ott volna Norvégia is, t. ház, a mely nép 325.825 négyszögméter területen összesen 1,989.000 lakost számlál, s él a halászatból és 1,837.879 hajótonnatartalom munkájából. Mint látjuk, majdnem minden lélekre egy tonna esik. E norvég hajók legnagyobb része folytonosan Kina, Japán, India, Chile, San-Franeisko stb. között közlekedik, barangol; sok-sok éven keresztül nem látja hazáját, de küldi haza azt a j)énzt, a melyből otthon a lakosság legnagyobb része él. S ez a norvég nép, a mikor látta, hogy künn a távol tengeren járó hajóinak érdekeit a dualizmus konzuljai nem istápolják eléggé, akár csak mint nálunk, hanem a svéd hajózás érdekeit istápolják inkább, hajózási érdekeinek megvédése czéljából, érdemesnek találta belemenni abba a gyönyörű szép forradalomba, a mely megszerezte nemcsak hajózásának, hanem hazájának függetlenségét is. De, mondom, t. ház, azon határozott nyilatkozat után, mely a kormány részéről elhangzott, ilyen fejtegetés teljesen felesleges. E helyett kötelességemnek tartom, hogy áttérjek Szterényi József államtitkár ur, igen t. képviselőtársam polémikus beszédére, melylyel, — a mint ő mondta — az én beszédem egyes részeit megvilágitani, adataimat pedig, a melyeknek jórésze szerinte téves, helyesbíteni akarta. Sajnálom, de az államtitkár ur helyesbítései daczára is kénytelen vagyok az én adataimat fentartani. Teszem ezt irányában teljesen változatlan bizalommal, de azért, mert meg vagyok győződve, hogy a helyesbítés azért nem sikerült, mert az államtitkár ur valószínű leg nem ellenőrizte azokat az adatokat, a melyeket idézett. Szterényi József: Ohó ! Zanella Richárd: Még pedig megmondom azonnal, hogy mennyiben, és ha a t. ház megengedi, az államtitkár ur czáfolataira pontonként válaszolok. Első czáfolata arra vonatkozik, hogy én azt állítottam, hogy Magyarországon a szabadhajózási segély sokkal, de sokkal kisebb, mint Francziavagy Olaszországban ; nevezetesen állítottam, hogy mig a francziák egy hajónak évente 165.000 frankot, az olaszok 120.000 frankot adnak, addig Magyarország legjobb esetben 36.000 frankot ad. Ezeket a tételeket én fentartom, mert ezek az igazságnak megfelelnek. Az igen tisztelt államtitkár ur azt mondja, hogy Magyarország ad 15 évre felosztva 216.030 koronát, az uj törvényjavaslat szerint 240.000 koronát, inig Ausztria 222.300 koronát, Francziaország pedig 165.000 frankot. Itt van a nagy hiba. Magyarország ad összesen 240.000 koronát, Ausztria 222.000 koronát 15 évre felosztva, mig Francziaország a 165.000 frankot egyetlenegy évben adja meg járatsegély gyanánt. A mi járatsegélyünket a t. államtitkár ur ugy számítja ki, hogy egy hajó körülbelül 23.750 koronát kap a régi törvény szerint, az uj javaslat szerint pedig 47.500 koronát. En azonban azt a számításomat, hogy járatsegély gyanánt a legjobb esetben 12.000 —18.000 koronát kap egy hajó, a kormány által készített, tehát helyes statisztikára alapítom. A statisztikából látom ugyanis, hogy azok a hajók, a melyek Fiumét érintették, a legjobb esetben 6000 mértföldnyi utat tettek meg járatsegélylyel, de átlag csak 4000 mértföldnyi az a megtett ut, mely a járatsegélyre jogosított. Számítottam tehát beszerzési segély gyanánt 24.000 koronát, járatsegély gyanánt véve a hatezres mértföldnyi útra még 18.000, vagyis összesen 42.000 koronát. Mivel azonban nem 6000, hanem 4000 mértföldet kell alapul venni, azért a 24-hez csak 12-őt lehet hozzáadni és így jön ki az én 36.000 korona beszerzési és járatsegélyem. Ezzel szemben áll Francziaország a maga 165.000 frankjával, Olaszország a maga 120.000 frankjával. Egy kifogást lehetne ez ellen emelni és ez az, hogy azok a hajók ezen összegeket nem a jelenleg érvényben lévő, s ez évben meghozott, hanem a régi törvények értelmében kapják. Ez azonban abszolúte nem változtat álláspontomon, mert azok a hajók, a melyek 1905-ig épültek, élvezik a 165.000 frank járatsegélyt. A mi pedig az igen tisztelt államtitkár urnak a hajóépítésre vonatkozó helyreigazító megjegyzéseit illeti, arra nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy a hajóépítési segélyeket szóba sem hoztam és így ilyen adataim meg sem czáfolhatók, annál inkább, mert múltkori felszólalásomban a törvényj avaslatot a haj óépités szempontjából dicsértem és teljesen megfelelőnek nyilvánítottam. Megjegyzem azonban e tekintetben is, hogy a franczia segély a hajóépitésnél a hajó beszerzési értékének 60%-a, mig Olaszországnál ennél 20%-kal kevesebb. Mikor azonban én a törvényjavaslatot bírálom, akkor nem a hajóépítés szempontjából bírálom azt, mert hiszen e tekintetben teljesen megfelelőnek találom, hanem bírálom a szabadhajózás érdekei szempontjából — mely tekintetben nem megfelelő — és azt hiszem, sikerült is bebizonyítanom, hogy az a segély, melyet a hajótulajdonos az államtól kap, a befektetett tőkének 2, legfeljebb 2% %-át teszi ki. A t. államtitkár urnak második czáfolata azon hivatalos statisztikára vonatkozik, a melynek alapján bátor voltam bebizonyítani, hogy Fiume érintésének kötelezettsége oly nagy teher és áldozat a hajótulajdonosnak, hogy az rá nézve rendesen veszteséget és nem nyereséget jelent. Az igen t. államtitkár ur ennek czáiolatául előhozza a statisztikát és ugyanannak a statisztikának egy másik részéből bebizonyítja, hogy milyen csekély volt a hazai hajótulajdonosoknak, a szabadhajósoknak teljesítménye a hazai szabadhajóforgalom érdekében. Az igen t. államtitkár urnak statisztikai adatai teljesen megfelelnek az igazságnak. Bátor vagyok azonban tisztelettel megjegyezni, hogy én beszédemben ezt egyáltalán [ nem tagadtam, hanem csak a statisztikának