Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

55. országos ülés 1906 november 9-én, pénteken. 289 látnak el. Én ezt minden tekintetben konczedálom, ennélfogva, ka azt találom, kogy a járatrendszer indokolt, de más mellékkörülmények akadályozták ennek a segélynek a kikasználását, akkor segitsünk ezeknek az anomáliáknak, illetőleg akadályoknak az elhárításában, és akkor a járatsegélyt, mint ilyent nemcsak fentartandónak, hanem egyszersmind kiegészitendőnek, fejlesztendőnek lehet elismerni. És most jövünk a harmadik segélyezési rendszerhez és ez a beszerzési segély. Erre nézve a tapasztalat azt bizonyitotta, hogy a beszerzési segély igenis bevált, a mennyire beválhatott abban a szűk keretben, a melyet a mi eddigi törvényünk mellett adhattunk. Méltóztatnak tudni, hogy az 1893: XXII. t.-czikk 200.000 koronára restringálta azt az összeget, a mely évenkint a járat- és beszerzési segélyre forditható. De ez az összeg hamar kimerül és ki is merült. Az osztrákok nem korlátozták a segély mértékét és ennek következtében aránylag több hajó is épült ott. Valószinű, hogy nálunk is több hajó épült volna, hogy ha a segélyezési összeget felemeltük volna. Ez kétségtelen. De mindenesetre áll az, hogy a mennyire a törvény a lehetőséget megadta, illetőleg a mennyire a pénzügyi szempontok szt eddigelé megengedték, ezt ki is használtuk. Tényleg épült annyi hajó, a mennyit épiteni lehetett. De mi azt hittük, mert ez volt a kiindulási pont a törvény megalkotásánál, hogy ebből a beszerzési segélyből mégis csak lesz valami hasznunk. Most jött a tizesztendei tapasztalat és bebizonyitotta nekünk azt, hogy a mig azok a segélyek, a melyek közgazdaságunk érdekébenjndokoltak, meddők maradtak, viszont az a segély, a mely nem maradt meddő, a melynek megvolt az eredménye, meddő maradt azon feltevés szempontjából, hogy a magyar közgazdaságnak valami haszna legyen belőle. Mert engedelmet kérek, mikor mi az 1893. évi törvényt csináltuk, azt még sem tételezhettük fel, hogy a beszerzési segély mellett is azok a hajók, a melyekért áldozatokat hozunk, el fognak menni a világnak mind az öt tájékára és soha nem fognak hazajönni, soha nem fognak törődni a magyar közgazdasággal ugy, mintha nem is volnának magyar hajók. Ez a feltevés nem létezett akkor. Gr. Batthyány Tivadar: Tudtuk a monopóliumot ! Nagy Ferencz: A monopóliumot tudtuk, de mégis csak azt hittük, hogy lesz elég reláczió, a melyet ki lehet használni, és — a mire a kereskedelemügyi miniszter ur igen helyesen rámutatott, — feltételeztük azt, hogy a beszerzési segély azt a pionir-szolgálatot meg fogja teremteni, de tényleg nem teremtette meg. így tehát nem vált valóra az a feltevés, a melyből kiindultunk, hogy t. i. a magyar közgazdaságnak valami haszna legyen ebből. Engedelmet kérek, én azt igen szép dolognak tekintem, hogy egy hajó mintegy az illető állam territóriumának folytatásaképen az illető állam lobogója alatt megjelenik a világ nem tudom milyen messze lévő kikötőjében, teljesiti azt a KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. III. KÖTET, missziót, hogy mintegy bemutatja a maga létezését, a maga erejét az idegen népeknek. Ez nagyon szép dolog, de ezt először is az az állam teheti meg, a mely elég gazdag ahhoz, hogy önmagában véve a kérdésnek ezt a részét külön honorálja. (Ugy van ! Felkiáltások balfelől: Uri passzió !) A mely államok hajói megjelennek — a mint gr. Batthyány t. barátom a német hajókra utalt — pl. a braziliai kikötőben, azok a hajók először is szubvenczió nélkül jelennek meg ott. Tehát a német állam ezért nem fizet semmit. Másodszor az a német hajó, a mely ott Braziliában megjelenik, haza is jön ám, és mikor az a német kereskedő ott Braziliában örömmel, büszkeséggel néz arra a megjelenő hajóra, a mellett bizony az ő német közgazdaságára is gondol és gondol arra, hogy épen a német közgazdaság, a német ipar és kereskedelem legyen az, a mely tért foglaljon annak folytán, hogy az a német hajó ott megjelent. De engedelmet kérek, a mi beszerzési segélyünk, a mi szubvencziónk mellett — mert a német szubvenczió nélkül is csinálja ezt, de mi szubvencziót is adunk — mégis azt kell kérdeznünk, hogy hol van az a teljesítmény, a mit az a német hajó teljesít abban az idegen kikötőben ? Vájjon az állítólagos magyar hajó akkor, mikor Ázsiába, Amerikába hajózik, gondol-e Magyarországra \ Gondol-e arra, hogy ez talán a legelső lépés, hogy én azután folytatólagosan majd a relácziót is megcsinálom a hazai közgazdaság és Kina, Japán stb. között ? Engedelmet kérek, nem gondol erre. Azt méltóztatnak különösen kifogásolni, — magam is belátom — hogy nagy akadályba ütközik a rendes hajójáratu társulatoknak konkurrencziáját legyőzni, általában azokkal versenyezni, sőt szinte lehetetlen. De a Keletre a mi szabad hajóink mehetnek, daczára a Lloyd-szerződésnek, a melyet mi 1898-ban kötöttünk, s a mely az idén le fog járni, mert ebben világosan benne van az a paragrafus, hogy a Lloyddal kötött szerződés egyáltalában nem érinti a szabad hajózást. De azért mégsem mentek a Keletre ugy, hogy a magyar közgazdaság érdekében bár csak pionirszolgálatot is teljesítettek volna. Gr. Batthyány Tivadar: Hát az »Oriente« rizst nem hozott ? Hány hajó jött rizszsel Fiúméba ! Nagy Ferencz : Nagyon kevés. Elég az hozzá, hogy nem váltak be bizony azok a feltevések, a melyeket ehhez a beszerzési segélyhez fűztünk. Már most felmerült az a kérdés, hogy reformálni kell ezt a dolgot. Az én eredeti álláspontom az volt, hogy miután a beszerzési segély tulaj donképen luxus-dolog, annyiban, a mennyiben reális, effektív viszontszolgáltatást magában véve nem nyújt, ennélfogva a beszerzési segély egész rendszerét ejtsük el és tartsuk fenn egyedül azt a két segélyezési rendszert, a melyből effektív haszna van az országnak : az építési segélyt és a járatsegélyt, és erre a kettőre nézve menjünk olyan messze, a mennyire csak pénzügyi hetyzetünk azt megengedi. 37