Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

54. országos ülés 1906 november 8-án, csütörtökön. 251 szülő nemzetiségi politikával. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A törvényhozásnak is meg kell moz­dulnia, hogy megértse ennek az országnak minden polgára s hogy vagy hozzászokik a mi alkotmá­nyunk, a mi nemzetünk, a mi államunk tisztelet­ben tartásához, vagy szöknie, pusztulnia keU innen. (Helyeslés balfelol.) Addig is, mig a büntetőtörvénynek novelláris intézkedése szigorúbbá teszi a nemzetiségi izga­tások megbüntetését: addig is, mig a nemzetiségi törvény uj, alapos, nemzeti irányú változtatáson megy keresztül, kötelességünk minden ez után meghozandó törvénynél ügyelni arra, hogy az intézkedéseket tartalmazzon a nemzetellenes törek­vések letörésére. Én azt hiszem, hogy az iparfej­lesztési törvényjavaslatnak ez az intézkedése a kedvezmények elvonásában is meg kell hogy nyil­vánuljon. (Helyeslés balfelol.) Tanácsosnak, sőt szükségesnek tartom azt, hogy a kedvezmények elvonásának bázisául ne csak a büntetőbírósági Ítélet, hanem a fegyelmi hatóság jogerős marasz­taló Ítélete is szolgálhasson, mert engem a tapasz­talat arról győzött meg, hogy a haza és nemzetünk ellen izgatók, a magyar állameszme ellen bujtoga­tok legtöbbnyire — legalább Erdélyben tudom, hogy igy van — a papi palástba és ügyvédi tógába rejtőznek, (Igaz I ügy van! balfelol.) és a szó­székről, periratokban, perbeszédekben orvul tá­madnak a magyar állameszme ellen, gonoszul visszaélnek a papi és ügyvédi hivatás törvényes kiváltságaival és Isten igéjének hirdetése, a jog­nak védelme csak eszköz náluk gonosz czéljuk, a nemzet elleni izgatás megvalósitására. Különben preczedense is van az én inditvá­nyomnak a lelkészek jövedelmeinek kiegészítését tárgyazó 1896 : XIV. t.-cz. 7. §-ában. Indítványo­zom, hogy mig a 10. §. a nyereségvágyból elköve­tett vétség és bűntett miatt való elitélés esetén csak feltételes megvonását a kedvezménynek irja elő, addig az alkotmányellenes izgatások esetén az feltétlenül imperative megvonandó legyen. (He­lyeslés balfelol.) Indokolom ezt azzal, hogy mig más bűncse­lekmények elkövetésére rábirhat valakit a köny­nyelmüség, a fiatalság, a tapasztalatlanság, addig a haza, a nemzet ellen csak az elfajult, csak a vég­képen elzüllött lélek képes, melynek megbocsátani, megkegyelmezni bün volna. (Élénk helyeslés bal­felol.) De szükségesnek tartom inditványomat azért is, mert ép az iparfejlesztéssel kapcsolatban idegen tőke is fog hazánkba jönni. Tudom, hogy mig Kossuth Ferencz a kereskedelemügyi miniszter, addig előnyben fogja részesiteni a hazai tőkét. Hiszen október 20-iki beszédében ő maga mondja, hogy kötelességünk mesterségesen az ipar terére vonzani a tőkét, első sorban természetesen a magyar tőkét, azt a magyar tőkét, melynek nem­csak zsebe, hanem szive is van, azt a magyar tőkét, mely a gyárak bugásában iparfejlődésünk örömujjongását is hallja, a mely a kémények fel­szálló füstjében anyagi függetlenségünk diadal­masan lengő zászlaját is látja, (Helyeslés balfelol.) azt a hazai tőkét, mely a munkásban nemcsak a nyers emberi anyagot nézi, hanem édes hazánk hü gyermekét is szereti benne, (Helyeslés balfelol.) azt a tőkét, mely az államsegélyt nemcsak a követel rovatban könyveli el, hanem ugyanazt bejegyzi a tartozik rovatba, mint a hazai ipar fejlesztésének kötelezettségét. Nem érthetek egyet igen t. képviselőtársam­mal és barátommal, Éber Antallal, (Felkiáltások balfelol: Jól teszed !) a ki november 5-iki felszólalá­sában épen az én közbeszólásomra azt mondotta, hogy gazdasági kérdésekben nincs helye az érzelmi momentumoknak, a ki azt mondotta, hogy a kik nagy vagyon urai, a kik nagy vagyon felett rendel­keznek, azok egyedül csak azt nézik, hol van biztos hasznuk belőle. Én ebben a kérdésben is nagynevű vezérem­mel, Kossuth Ferenczczel tartok, a ki október 20-iki beszédében, a mikor a társadalom maga­sabb köreit felszólitotta az ipar, a kereskedelem, a bányászat ügyeivel való foglalkozásra, azt mon­dotta, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak mély­séges gyakorlati érzéstől, hanem a legtisztább, az önzetlen hazafiság szellemétől is^át van hatva. Azt hiszem különben, hogy a társadalom maga­sabb körei épen maguk tiltakoznának Éber Antal képviselőtársam azon inszinuácziója ellen, hogy ők gazdasági kérdésekben csak a hasznot,^ csak a gseftet, a spekulácziót nézik és hogy őket^a haza­fiság szelleme nem vezérli. Az idegen tőkével, a mely be fog jönni, — mert hisz a hazai, a magyar tőkének jórésze még zárkózott, előítéletes, lusta, álmos természetű és igy szükség van idegen tőkére — idegen emberek is fognak bevándorolni; idegen emberek, a kiket nem fűz ehhez az államhoz az állampolgári hűség, a kiket nem vonz ehhez a nemzethez a múltnak, a vérnek közössége és a kik között akadhatnak olyanok is, a kik megkísérelnék idegen, nemze­tietlen, hazafiatlan szellemnek terjesztését. Ezekkel szemben is mintegy jogos megtorló intézkedés lesz indítványom, a melyet tisztelettel elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés balfelol.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! A benyújtott indítványhoz teljes szívvel hozzájárulok. (Élénk éljenzés és taps balfelol.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Szava­zás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó ur azonban nem kívánván szólni, következik a sza­vazás. (Halljuk! Halljuk I) A kérdést először magára a szövegre, azután pedig Nagy György módositványára, a mely nem támadja meg a 10. §. eredeti szövegét, hanem csak egy pótlást kivan a 10. §-ba felvétetni, fogom feltenni. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a 10. §-t a közgazdasági és pénzügyi bizottság szövege szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem,; 32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom