Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

250 5í. országos ütés 1906 november 8-án, csütörtökön. Nagy Emil előadó : Nem kívánok szólni Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Ki következik % Egry Béla jegyző: Nagy György! Nagy György : T. ház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat 10. §-át, a mely az engedélyezett kedvezmények elvonásának feltételeit állapítja meg, kérem kiegészíteni a következő uj bekezdési mondattal : »Megvonandó továbbá az- engedélyezett kedvezmény, ha a vállalat tulajdonosa államellenes magatartást tanúsít, az állam, az alkotmány ellen izgat és e miatt a büntetőbíróság vagy fegyelmi hatóság jogerősen elitéli.« Legyen szabad ezt az indítványomat néhány szóval megokolni. (Halljuk 1 Halljuk !) Az eszmét indítványom megtételére Maniu Gyula képviselő urnak az október 27-iki ülésben elmondott beszéde adta, a melyben sértő és kihivó módon mondta : »én nem vagyok magyar.* (Mozgás.) Azonnal utánanéztem a törvényben, hogy van-e intézkedés arra, hogy az ilyen fajta, ily érzésű, ily gondolkozású firmák, a mennyiben vállalat tulajdonosai, elveszítsék az állami kedvezményt. Miután pedig nem találtam erre vonatkozólag intézkedést, kötelességemnek tartottam inditvánj'omat megtenni. (Helyesek.) Athénben Solon az apagyilkosra nem statuált törvényt, mert nem tételezett fel oly nagymérvű elvetemültséget, a mely ily bűntény elkövetésére képes volna. Ideális államban az állam, a nemzet, a haza ellen vétkezők megtorlásáról nem kellene gondoskodni, mert nem szabad ily szentségtörést feltételezni az állam egyetlen polgáráról, a haza egyetlen gyermekéről sem. (Helyeslés.) Fájdalom, máskép van ez a gyakorlati életben, és fájdalom, különösen máskép van nálunk Magyarországon, a hol lelketlen agitátorok, önző demagógok, legnagyobb részben ez ország nem magyar ajkú lakosai a sajtóban, a társadalomban, a törvényhatóságok termeiben és most legutóbb a törvényhozás templomában is harczot üzennek a nemzeti eszme, az egységes magyar állam ellen és folytonos rosszakaratú akadékoskodással akarják meggátolni, megakadályozni országunk fejlődését, virágzását. (Igaz ! Ugy van!) Az eddigi politikai rendszer simogatással, beczézgetéssel, érdemetlen kedvezmények ajándékozásával igyekezett ez ország nem magyar nyelvű lakosaiból magyar érzésű, magyar gondolkozású, jó hazafiakat nevelni. Somogyi Aladár: Mind a szabadelvüpárt tagjai. Nagy György: Hogy példára hivatkozzam, ott van a naszód-vidéki erdőknek az arányosítás alól való kivétele, ott van a kolozsvár—brassói vasúti vonal menete, a mely egyenesen kikerülve a magyar vidékeket, mindenütt a nemzetiségi vidékeket gazdagítja. Az eddigi eredmény fényesen bizonyítja e politika elhibázott voltát. Az agitátorok — mert hiszen mindenben magát a népet az önző, nagy- j szájú, nagyravágyó, hiu kolomposokkal nem azonosíthatom — ez alatt a sima, békítő, ajándékozó politika hatása alatt nemhogy helyes útra, helyes irányba tértek volna, hanem még mind vadabbul, szilajabbul támadnak a magyar egységes állameszme ellen. Hogy a nemzetiségek nyilatkozatairól egy rövid képet mutassak be, elmondom azt, hogy már az 1880. évi Julius 5-iki képviselőházi ülésben felszólalt az egyik nemzetiségi képviselő — akkor még kevesebben voltak — Pap György, és azt mondta, hogy nem fogják megtanulni a magyar nyelvet, hiába hoz a törvényhozás törvényt, ők az ilyen törvényt immorálisnak tartják és azt ki fogják játszani. Ez a hang, ez a tenor vonul végig minden nemzetiségi nyilvános felszólaláson. (Igaz! Ugy van !) Hogy csak napjaink eseményeire mutassak vissza, Julius 6-án a képviselőházban Petrovics István azzal fenyegetőzött, hogy egy uj 48 esetén az oláhok a magyarok ellen fognak állást foglalni. Október 25-én Maniu Gyula kérkedve dicsekszik azzal, hogy ő nem magyar. Október 26-án Hodzsa Milán az újságokban kijelenti, hogy ő Rákóczi temetésén, a mi jóságos fejedelmünk és urunk tiszteletére rendezett ünnepen egyénileg sem fog résztvenni. (Zaj és mozgás.) A mint a lapokból olvasom, október 31-én Hunyad vármegye törvényhatóságának közgyűlésén Vlád Aurél azt mondta, hogy a nemzetiségi izgatások nem törölhetők el, mert azok pártmozgalmak, vagyis elismerte, hogy a nemzetiségeknek párttá alakulása az izgatást tűzte ki maga elé czélul. Én nem azt akarom mondani, hogy a nemzetiségeknek nyilvános felszólásokkal ne lenne meg az a joguk, hogy esetleges sérelmeiket előadják, hogy nézetüknek, véleményüknek kifejezést adjanak, hanem állitom, hogy ahhoz nincsen joguk, azt megtűrni nem lehet, hogy a mi nemzeti érzéseink virágágyán bocskorral zsukát járjanak, hogy a mi fájdalmunk felett szetreaszkázzanak, hogy kicsinyeljék a mi történelmi multunkat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon !) Én azt hiszem, el kell hogy következzék az az idő, mikor a'nemzet ellen való izgatás az izgatókat, a demagógokat nem a parlamentbe, hanem a tömlöczbe juttatja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Brediceanu Koriolán : Ott volt Kossuth is! Somogyi Aladár: Micsoda hülyeség ez ? (Zaj.) Brediceanu Koriolán : Onnan kerülnek a nagy férfiak! (Zaj.) Nagy György: T. képviselőház ! Ha már az országgyűlési képviselők, a fajnak ki választottai igy nyilatkoznak, elképzelhetjük azt a nemzetrontó, hazafiatlan szellemet, a mely az egyes nemzetiségi parochiákban, ipartelepeken, gyárakban, pénzintézetekben uralkodik. Hiven jellemzi ezt a rendszert, hogy csak a közelmúltban három vármegye: Temes, Sáros és Hunyad vármegye kérték a törvényhozást, hogy szigorúan torolják meg a nemzetiségi izgatásokat. Én azt tartom, hogy a nemzeti kormánynak szakítania kell az eddigi visszás eredményeket