Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

230 53. országos ülés Í906 november 7-én, szerdán. Elnök : Kérem Ráth Endre jegyző urat, szíveskedjék a kereskedelemügyi miniszter ur elleninditványát felolvasni. Ráth Endre jegyző (olvassa a kereskedelemügyi miniszter által benyújtott elleninditványt). Elnök : Az elleninditványokra nézve a kérdést akként volnék bátor feltenni : elfogadja-e a ház Kossuth Ferencz elleninditványát ? Azért teszem fel Kossuth Ferenczét első sorban, mert az közelebb áll a közgazdasági és pénzügyi bizottság szövegezéséhez. Ha azután el méltóztatott a háznak fogadni Kossuth Ferencz elleninditványát, akkor Éber Antal elleninditványa el fog esni. Méltóztatnak helyeseim a kérdést ? (Helyeslés.) Akkor felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház Kossuth Ferencz elleninditványát, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Ennélfogva Kossuth Ferencz elleninditványa elfogadtatván, Éber Antal elleninditványa elesett. Következik a 9. szakasz. Kérem Egry Béla jegyző urat, hogy a 9. szakaszt felolvasni szíveskedjék. Egry Béla jegyző (olvassa a 9. szakaszt). Elnök : Az első szó az előadó urat illeti. Az előadó ur nem kívánván szólni, kérdem: van-e valaki felírva ? Egry Béla jegyző : Issekutz Győző ! Issekutz Győző: T. ház! A tárgyalás alatt lévő szakasz első bekezdését változatlanul elfogadom ; a második bekezdésre nézve azonban bátor leszek egy módosító indítványt beadni, és már most kijelentem, hogy a harmadik bekezdésnek teljes kihagj^ását hozom javaslatba. A harmadik bekezdés t. i., a melyet a pénzügyi bizottság módositványként tett be, és a mely így szól : »állami segélyek csakis oly időben engedélyezhetők, a midőn megszavazott költségvetési vagy felhatalmazási törvény hatályban van.« Ez, t. ház, nem akar egyéb lenni, mint garanczia arra nézve, hogy költségvetési törvény hiányában a gyári és ipari vállalatokra szánt állami összegek felhasználhatók ne legyenek. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Ha nem volna ennek az országnak általános joga ugy a költségvetési törvényben, mint az írott és évszázadok által szentesitett élő közj ogban, hogy az országgyűlés megszavazása nélkül az országnak egyetlen fillérét felhasználni nem lehet, akkor helyesnek tartanám, hogy ebben a külön törvényben a pénzügyi bizottságnak e javaslata a harmadik bekezdés szerint törvénynyé emeltessék. De a midőn az országnak élő közjoga az, hogy az államnak egyetlen fillérét nem szabad felhasználni semminemű czélra, ha az országgyűlés a felhasználást nem engedte meg, szóval kormányozni ebben az országban, az állami szükségletekét és az állami fedezeteket felhasználni ez országban nem szabad költségvetési vagy felhatalmazási törvény nélkül, mondom, a midőn nekünk ez élő közjogunk, akkor ennek az élő közjognak egy külön törvénybe inczidentaliter való beiktatását nemcsak feleslegesnek, de veszedelmesnek is tartom. Hogyha 1200—1300 millió évi költségvetéssel, 1200—1300 millió évi állami bevétellel szemben nem elég garanczia nekünk a magyar közjog írott és élő jogszabálya, a mely nekünk a legnagyobb alkotmánybiztosítékunk és amely szerint a kormányoknak nem szabad az állam pénzéhez nyúlni, ha nincs az országgyűlés által jóváhagyott költségvetés vagy felhatalmazási törvény, akkor, engedelmet kérek, nagyon gyönge biztosítékot akarhat a törvényhozás szerezni magának, ha ama 1,200.000 korona, vagy mondjuk 10—15 évi átlagra kitérjesztőleg : 15—20 millió koronára nézve akarja a garancziát megszerezni s ezt külön törvénybe iktatni. A pénzügyi bizottság nagynevű elnöke is volt kegyes beismerni azt, hogy ez igenis a törvényben egy pleonazmus lenne. Nemcsak a helyes, a precziz törvényhozási alkotás szempontjából, de abból a szempontból is, nehogy később és épen az alkotmánynyal visszaélő, az alkotmányos jogrend ellenére esetleg az állam végrehajtó hatalmát kezükben tartó kormányférfiak akadjanak, a kik ezen különleges törvényes intézkedésekből majd maguknak mentséget kreáljanak a jövőre, hogy tehát mindazokat a kiadásokat, a melyekre nézve a különleges törvényekben tiltó rendelkezés nem foglaltatik, joguk van állami költségvetés nélkül is eszközölni, mondom, ebből a szempontból is bátor vagjoí javaslatba hozni, hogy méltóztassék a harmadik bekezdést kihagyni. Továbbá kihagyni javasolom a második bekezdésnek ezen rendelkezését (olvassa): »oly összeg engedélyezéséről, illetve lekötéséről pedig, mely az illető évre megszavazott költségvetési hitelt meghaladja, az országgyűlésnek előzetes jelentés teendő és az ily engedélyezés csak akkor tekinthető jogérvényesnek, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyűlés elfogadta«, és ennek helyébe a következő rendelkezés beállítását hozom javaslatba (olvassa): »az oly összeg engedélyezéséről, illetve lekötéséről és oly állami részesedésről, mely az illető évre megszavazott költségvetési hitelt meghaladja, az országgyűlésnek előzetes jelentés teendő és az ily engedélyezés, lekötés, állami részesedés csak akkor tekinthető érvényesnek, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyűlés elfogadta. Az országgyűlés elfogadása hiányában a felvett összeg visszafizetendő, a lekötés hatályát veszti, az állami részesedés önmagától megszűnik.* T. képviselőház! A második bekezdésnek ezen rendelkezése, a melyet a javaslat feltüntet, nem akar egyéb lenni, mint egy biztosíték az alkotmányellenes kormányzás idejére a tekintetben, hogy a jelen törvényben az ipar pártolására szánt összegek esetleg visszaélési czélokra az állam pénztárából fel ne használtathassanak. Az én igénytelen nézetem szerint ezen biztosítékot a javaslat ezen szövegezése nem nyújtja. A javaslat ezen szövegezése, eltekintve attól, hogy nem intézkedik az állami részesedés korlá-