Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-53
53. országos ülés 1906 november 7-én, szerdán. 231 tozására nézve, szóval a javaslat ezen szövegezése tiltó rendelkezést nem tartalmaz arra nézve, hogy költségvetési törvény hiányában vagy költségvetési fedezeten túl az országgyűlésnek teendő előleges jelentés nélkül és az országgyűlésnek utólagos jóváhagyása nélkül állami részesedéseket vállalni nem szabad; eltekintve a javaslat szövegének ezen hiányától, a melylyel — mint később leszek bátor rátérni — esetleg a visszaéléseknek egész sorozatára nyithatunk alkalmat épen az alkotmányellenes kormányzások idejében; mondom, a tárgyalás alatt lévő javaslatnak ily rendelkezése még a tekintetben sem nyújt garanoziát, mert. nem is közeliti meg azt a czélt, a melyet elérni akar, t. i., hogy az alkotmányellenes kormányzás idejére törvényhozási felhatalmazás nélkül, költségvetés nélkül az állami végrehajtó hatalmat kezében tartó kormányok, esetleg gyári és ipari vállalatok segélyezése czimén is visszaéléseket el ne követhessenek. Nem közeliti meg ezt a czélt, mert az elmúlt időknek tapasztalatai bizonyitják azt, hogy a magyar közjognak sarkalatos közrendjét képező azon intézkedés, hogy költségvetés nélkül az állam fentartására szánt összegekhez nyúlni nem szabad, egy alkotmányellenes kormány által respektálva nem lesz. En kérve-kérem a t. házat, épen a közelmúlt sajnos tapasztalatain okulva egyfelől, és másfelől azt a súlyos és nehéz helyzetet tekintve, a melyben Magyarország politikai közélete még a jelenben is van és a mely minden hazafit óva arra. kell, hogy késztessen, hogy kettőzött gondossággal az alkotmányos élet minden lehető bástyáját felemelni igyekezzék, ugy másfelől egyúttal készüljön arra is, hogy ha kell, akkor minden téren és minden alkotásunkban, a melyet mi most beállítunk, egy-egy fegyvert, egy-egy erőt, egy-egy hatalmat kapjunk a kezünkbe, a mikor az alkotmányt a végrehajtó hatalommal szemben meg kell védeni, hogy méltóztassék módosításomat elfogadni. Az elmúlt idő szomorú tapasztalatai és azok a köztudomású tények, azok a szálló hirek, azok a panamák, a melyek az állami érdekek feláldozásával a közvagyonnak tiltott czélokra való felhasználásából a végrehajtó hatalom czéljaira bekezelt rendelkezési alap megnevelésére gyűjtött összegekre vonatkoznak, ezek az események és tanulságok kell, hogy minket arra késztessenek, hogy a midőn mi az állam pénzét a gyári és ipari vállalatok czéljaira szívesen fordítjuk, akkor egyúttal alkossunk oly tiltó rendszabályt, a melynek szankcziója nemcsak abban a miniszteri felelősségben legyen meg, a melyre később leszek bátor rátérni, hanem legyen benne tiltó jogszabály arra nézve is, hogy harmadik személyek, a kik esetleg a végrehajtó hatalom kezelésével visszaélő kormányoknak eszközévé akarnak lenni, attól visszariasztassanak ; állíttassanak egy olyan helyzet elé, hogy ne merészeljenek a visszaélő kormánytól czéljaik elérésére a »do, ut des« elvének felhasználásával és kicserélésével összegeket elfogadni, hogy viszont a segélyezett összeg egy bizonyos részét rendelkezési alapra, vagy más czélokra visszaadják; legyen törvényes szankcziója, hogy ha majd helyreáll az alkotmányos élet, ha majd az országgyűlés abba a helyzetbe jön, hogy akaratát nyilváníthatja a költségvetésen túl felhasznált összegek tekintetében, az országgyűlésnek legyen módjában nemcsak egyszerűen a minisztereket politikailag felelősségre vonni, de ezen behozandó szankczió folytán azon harmadik személyektől is, a kiknek hozzájáruMsa, összejátszása nélkül sok esetben a végrehajtó hatalmat jogtalanul kezelő kormányok pénzhez sem juthatnának és így hatalmukat olyan hosszú ideig fen tartani képesek sem lennmek, az elharácsolt segélyeket visszakövetelni. Szóval módot kell találnunk arra, hogy ezek a harmadik személyek visszariasztassanak attól, hogy ők a kormányokkal az emiitett módon összejátszhassanak. (Helyeslés.) A diskréczionális jog tekintetében, t. képviselőház, a magam részéről hajlandó vagyok a parlamentáris jog követelményeit a legszélesebb mederben respektálni. Magam a miniszterek diskréczionális hatalmát ugy fogom fel, hogy az a gépezetnek lendítő kereke akkor, ha azzal a hatalommal a miniszter helyesen, törvényesen él; de rozsdánál nem egyéb az a gépezeten, ha a miniszter a diskréczionális hatalmával visszaél. A diskréczionális hatalomnak alapja a politikai bizalom és a politikai bizalomnak biztosítéka a politikai felelősség. (Helyeslés.) Ha tehát mi a minisztereknek nagy diskréczionális hatalmat adunk, ha a kormány T ok a politikai bizalom kérdésével jönnek az egyes törvényjavaslatok tárgyalásánál egyes állami szükségletek ellátására fordítandó összegek tekintetében, akkor én ezt nem tartom a parlamentáris élet lealacsonyitásának, a mint a nem magyar anyanyelvű képviselőtársaink mondják, hanem azt igenis a parlamentáris élet követelményének tartom. De viszont a jDarlamentáris élet követelményei közé tartozik az is, hogy a törvényhozás a szerzett tanulságokat vonja le. Ezen tanulságoknak levonása követek azt, hogy a t. ház ne zárkózzék el módositványom elfogadásától, a melynek czélja az, hogy ha akadnak miniszterek, a kik a diskréczionális hatalommal nem élnek, hanem visszaélnek, a kikkel szemb?n a diskréczionális hatalomnak alapja, a politikai bizalom nincs meg és akadnak miniszterek, a kik a politikai bizalomnak biztositékát, a politikai felelősséget kijátszszák : akkor is legyen meg a nemzetnek a biztositéka, akkor is legyen meg a közjognak még a magánjogi szankcziója is, hogy t. i. azok az elemek, a kik tudják, hogy a magyar közjognak lábbal taposásával keríti hatalmába és kezeli az ország hatalmát egy alkotmányellenes kormány, hogy riasztassanak vissza azok a harmadik személyek attól, hogy ezzel a törvénytelen kormányzattal magánjogi érdekeiknek istápolása, azoknak hasznosítása czimén az
