Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

224 53. országos ütés 190ú november 7-én szerdán. jövedelmező, lehetővé tettük az áttérést az u. n. ipari termeivényekre is. Ha mindezeket nem teszszük, ha a mellett maradunk meg, hogy a nyersanyagokat mindig exportáljuk, akkor előáll az, a mi most a húsunkba és a csontunkba van belevágva, a mit egy nagy angol államférfiú ugy fejezett ki, hogy a mely állam nyersterményeket exportál és a mellett marad, az az állam végeredményében emberanyagot exportál. T. ház ! Én nem akarok foglalkozni azzal a szerintem igaztalan váddal, hogy mi a mezőgazdaságért semmit sem tettünk. Hiszen egy sajnálatos félreértés eredménye az, hogy a közös vámterületet is ez alatt az ürügy alatt tartottuk fenn. De nem akarom hánytorgatni ezt a kérdést, mert nem tartanám magyar gondolkozásnak és magyar érzésnek azt felhánytorgatni, hogy a magyar mezőgazdaság érdekében mit tett a magyar állam. Csak két megjegyzést teszek. Ha t. képviselőtársam, Simonyi-Semadam ur és az ő elvbarátai e mellett azután azt állítják, hogy ők az iparfejlesztési törvényt és az iparfejlesztés akczióját nagyon szeretik, akkor ez a szeretet élénken emlékeztet annak a középkori lovagnak eljárására, a ki nagyon szerette a maga szive hölgyét, annyira szerette, hogy mindenkinek levágta a fejét, a ki köze] állott hozzá és a levágott fejet szeretete jeléül kopjára tűzve ajánlotta fel. Igen t. képviselőtársam és barátai is annyira szeretik ezt a javaslatot, hogy minden nap egy másik szakasznak fejét vágják le és azután aranytálczán nyújtják át szeretetük jeléül a kereskedelemügyi kormánynak. Szerencsére a kereskedelemügyi miniszter ur valóban óvatosabb, semhogy a szeretetnek ezeket a bizonyságait olyan nagy készséggel fogadná el. De látván ezt a nagy barátságot a törvényjavaslat iránt, ez a szegény iparfejlesztési törvényjavaslat is, a már bevált minták szerint, akként sóhajthat fel magában: az ellenségeimtől csak megélek valahogy, hanem a barátaimtól ments meg uram engem. (Mozgás.) Én, t. ház, azt tartom, hogy a helyes állásjDontnak az a javaslat felel meg, a melyet a törvényjavaslatnak eredeti szövege tartalmaz. A módosítás, a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur beadott, elismerem, hogy a maga taxativ felsorolásában enyhit bizonyos hátrányokon, mégis abban a hiányban szenved, hogy a taxativ felsorolás mellett nem számithat teljes mértékben a jövő fejlődéssel. Éber Antal barátom módosítását fogadom el. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Ki következik '? Egry Béla jegyző: Csizmazia Endre ! Csizmazia Endre: T. képviselőház! Engedtessék meg nekem, hogy ezt a kérdést néhány szóval jogi szempontból világithassam meg. (Halljuk ! Halljuk l) Az Éber Antal t. képviselőtársam által előterjesztett érvek nyitott ajtót törtek be nézetem szerint, a mennyiben azok az iparfejlesztési törvény szükséges voltát igazolták. A kérdés lényege pedig nem az, hogy iparfejlesztési törvényre van-e szükség vagy nincs, mert e tekintetben, a mikor általánosságban az egész ház elfogadta a törvényjavaslatot, a döntés már megtörtént. A lényeg e kérdésnél az, vájjon jogi szempontból megengedhető-e, hogy magántulajdonosokkal szemben is gyári ipartelepek létesítésére a teljes kisajátítási jogot megadjuk 1 A tulajdonjog fogalmából következik, hogy a tulajdonos a saját tulajdona felett tetszése szerint rendelkezhetik és e rendelkezésből más mindenkit kizár. Ebből folyik az is, hogy senki a saját tulajdonától a maga akarata ellenére meg nem fosztható. Ezt az általános magánj ogi elvet az egyes specziális törvények megtörték, a mikor ezzel szemben, közérdekből felsorolnak egyes eseteket, a melvekben közérdekből a tulajdonosok magántulajdonaiktól is teljes kártérítés mellett megfoszthatok. A punetum saliens mindenesetre az, hogy ez csak akkor engedhető meg, a mikor ezt valóban a közérdek parancsolja, minek természetes következménye az, hogy a mikor pedig a kisajátítási jog és a közérdek között a közvetlen okozati összefüggés fel nem található, az esetben a kisajátítási jognak helye nincsen. A kisajátítási törvény 12 pontban sorolja fel azon eseteket, a mikor kisajátításnak helye van. Ezeken kívül egyes, külön speciális törvények 20—30 esetet sorolnak fel, melyekben a kisajátítási jognak helye van. Nagyon veszedelmes tehát, ha ezen a határon túlmenve, oly esetben is helyt adunk a kisajátításnak, a mikor a kisajátítási jog és a közérdek között a közvetlen okozati összefüggés fel nem található. Ezt az előttem szólt t. képviselőtársaim világosan és határozottan nem bizonyították be. valamint nem bizonyították be azt sem, hogy az iparfejlesztésnek egyik legfontosabb hátránya az lett volna eddig, hogy a kisajátítási jog egyes iparágazatoknak nem adatott meg. Egészen más okokat hoztak fel, a melyekből kitűnt, hogy az ipar nálunk miért marad hátra és arra a végkonkluzióra jutottak, hogy az iparfejlesztésnek egyik legnagyobb akadálya az önálló vámterület hiánya volt. Természetes dolog, hogy az iparfejlesztésnek ez képezte egyik legnagyobb hátrányát, de azt a t. képviselő urak nem tudták bebizonyítani, hogy az iparfejlesztés nálunk azért maradt hátra, mivel a kisajátítási jogot az egyes iparágazatoknak meg nem adtuk. Ezt kellett volna pedig a t. képviselőtársaimnak bebizonyítani, mert a kisajátítási jognak, ismétlem, az a feltétele, hogy közötte és a közérdek között a közvetlen okozati összefüggés meglegyen. A mikor vasútépítés szempontjából kisajátítási jogot engedünk, ez esetben nem magántulajdonosoknak vagy részvényeseknek adjuk meg a kisajátítási jogot, hanem mivel azt a vasúti vonalat csupán azon irányban lehet megcsinálni, a melyben arra szükség van és minthogy a közérdek parancsolja, hogy azt a vasúti vonalat felépítsük, azért a köznek érdekében engedjük meg a kisajátítási jogot. Arra, hogy bizonyos gyár-