Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

52. orsirágos ülés 1906 helyreállítására vonatkozólag beterjeszteni bátor vagyok és ajánlom ezt a módosításomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A módosítást a jegyző ur fel fogja olvasni. Egry Béia jegyző (olvassa) : »Á gyárak és ipartelepek azon vállalatok közé soroztainak, a melyek javára ugy a telep területére, valamint az azokhoz vezető utakra, iparvágányokra, sodronypályákra és az azok üzeméhez nélkülözhetetlen vízmüvekre nézve az 1881. évi XLI. t.-czikk értelmében akár végleges, akár ideiglenes kisajátításnak van helye, mindazonáltal oly, az 1881. évi XLI. törvényczikk szerint kisajátítás alá vonható ingatlanokra vagy dolgokra szorítva, melyek más mint mezőgazdasági, erdészeti, kertészeti vagy bányászati megmivelés alatt nem állanak vagy parlagon hevernek és külön tudományos vagy közczélu vagy ipari rendeltetéssel nem bírnak.« Elnök : A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: A benyújtott javaslat megfelel a törvényjavaslat eredeti szövegének, ezen azonban a bizottságok módosítást eszközöltek, természetszerűleg a kormány hozzájárulásával. De minthogy tény az, a mint jeleztem, hogy a módosítás a kormány eredeti szövegének felel meg, ennek folytán a kormány helyzete olyan, hogy a jelen esetben pozitív állást nem foglalhat el, hanem a ház bölcseségére bízza a határozatot. (Elénk helyeslés.) Egry Béla jegyző: Lázár Pál! (Nincs itt!) Simonyi- Semadam Sándor ! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház : Oly fontos jogi kérdés van ebben a szakaszban letéve, hogy a felett lehetetlen ilyen könnyen átsiklani. A kisajátítás kérdése magában véve óriási fontosságú jogi intézmény, a mely megkívánja azt, hogy az igazságügyi bizottság foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Méltóztatnak emlékezni, hogy mikor a közgazdasági bizottságban ezt a kérdést tárgyaltuk, az egész bizottság unisono meg volt lepve a felett az óriási nagy előjog felett, a melyet most kivételesen és — mondjuk meg egész őszintén — inczidentaliter, kiszakítva az egész jogrendből, az iparpártolásról szóló törvényjavaslatba beállítottunk. Ha jól emlékszem, Nagy Ferencz t. képviselőtársam volt az, a ki felszólalt és nagyon komoly aggályának adott kifejezést az iránt, hogy lehetetlen a magántulajdonnal szemben a teljes, abszolút kisajátítási jogot megadni. Erre a kifejezett aggályra aztán a kormány jelen volt tagjai — azt hiszem a miniszter ur és az államtitkár ur is ott voltak — azonnal siettek könczedálni, hogy ez oly nagy kérdés, oly nagyfontosságú dolog . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, fiókparlamentekkel nem lehet tárgyalni. Elnök (csenget): Méltóztassanak helyüket elfoglalni és csendben meghallgatni a szónokot. Simonyi-Semadam Sándor: A kormány jelenvolt tagjai kifejezést adtak tehát annak, hogy ;elismerik az aggályok súlyos voltát és a bizottság november 5-én, hélfőn. 213 által is elfogadott enyhítést ajánlották, mert ha ezt a kérdést most újból kívánjuk tárgyalni, át kellett volna azt tenni az igazságügyi bizottsághoz, hogy a jogászok hozzászólhassanak és ezt az igazán nagyfontosságú kérdést minden oldalról megvilágíthassák. A miniszter ur azonban elejét akarta venni a huzavonának, a tárgyalás elhalasztásának, tehát honorálta az aggályokat és leszállította a kisajátítás mérvét azon fokra, melyről a módosított javaslat jelenleg szól, vagyis nem a magántulajdonra magára, hanem bizonyos, hogy ugy mondjam, szolgalmi, használati jogokra : utak használására, iparvágányok lerakására, sodronypályára és vízhasználati jogra. Ebben azután megnyugodott a bizottság és megnyugodtak a bizottság azon tagjai is, a kik jogászok és tagjai az igazságügyi bizottságnak. Ezen feltétel mellett állottak el attól, hogy ezen nagyfontosságú jogi kérdés az igazságügyi bizottság tárgyalásai elé ne vitessék. De, t. ház, Éber indítványával egy falsum jön bele ebbe a dologba, ha most itt ugyanezen szempontokat nem méltóztatik respektálni, mert hogy ha inczidentaliter egy tökéletesen más téren mozgó javaslatnak egy paragrafusába beleviszünk egy más természetű jogi kérdést, a mely az egész magánjogot, a magánjog egész szisztémáját érinti, akkor feltétlenül megkövetelheti az ország tőlünk, hogy azt kellő jogi megfontoltsággal és apparátussal megvitassuk, kimutassuk minden oldalról annak árnyoldalait és előnyeit. Már most ettől elállottunk abban a bizalomban és megnyugvásban, melyet a kormánynyilatkozat bennünk keltett. Ne méltóztassék tehát tőlünk azt kívánni, hogy mikor mi ilyen feltétel mellett letettünk a kérdés tárgyalásáról . . . Kelemen Samu : Ez is paktum ? (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Nem paktum. T. képviselőtársam nagyon szeretheti a paktumot, de ez mégsem paktum, hanem megnyugtatás volt. Ha a kormány kijelenti, hogy ezt a kérdést nem olyan messzemenő irányban kívánja érvényesíteni, és ebben mindenki, a kinek e tekintetben aggálya volt, megnyugszik, ez még nem paktum. Hiszen ha a kormány itt valamit kijelent és mi abban megnyugszunk, hát akkor is paktálunk ? Ez tehát nem paktum, hanem egyszerűen megnyugtatás, és azért én kérem a t. házat, ne méltóztassék ennek a kérdésnek bolygatásába belemenni, mert különben kénytelenek volnánk azt kérni, — és ebben nem állnék egyedül — hogy ezt a kérdést küldjük át az igazságügyi bizottsághoz. Kelemen Samu : Már most is agyonmódosították ! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőtársamnak módjában állott az agyonmódositáshoz hozzászólni. Hangját azonban nem hallottuk, fel; szólását nélkülöztük; most aztán csodálkozik, hogy ezt a nagyon fontos kérdést megtárgyaljuk. Azelőtt az volt a panasz, hagy a képviselőház cn bloc mindent elfogad, s mikor egy végtelen nagyfontosságú kérdésről van szó és mindenki, a ki felszólalt, nagyon honorálta ezt az aggályt, akkor