Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

51. országos ülés lQOö november 3-án, szombaton. 193 kormány e tekintetben állást foglaljon, és miután tudnia kellett a kormánynak azt, hogy micsoda különféle küldöttségek érkeznek oda, a kormánynak, a mennyiben neki kellemetlen lett volna, hogy egy ilyen szerb küldöttség jön Orsoyára, módjában állott volna előterjesztést tenni és a szerb kormányt megkérni, hasson oda, hogy az a küldöttség ne jöjjön el. Azonban ilyenféle közbelépés nem történt. Ha pedig a kormány Ugy fogta fel ezt a küldöttséget, mint a melyet szívesen látunk egy barátságos nemzet tagjai részéről és esetleg formalitások voltak szükségesek ahhoz, hogy ez a küldöttség itt fogadtassák, a kormánynak módjában volt bizalmasan értesiteni a szerb kormányt, vagy az illetőket, kik a küldöttséget vezették, micsoda formalitásokat kivan meg a küldöttség fogadásánál. Ez sem történt; ebből tehát szintén azt kellett következtetnem, hogy a szerb küldöttség fogadásának semmi sem állott útjában. Akkor, a mikor mi a küldöttség vonatával megérkeztünk Orsovára, arra voltunk elkészülve, hogy az ünnepély kilencz óra harmincz perczkor fog kezdődni, a nyomtatott programmhan ez állott. Az utolsó jnllanatban értesitettek bennünket a kalauzok, hogy nem kilencz óra harmincz perczkor, hanem egy órával előbb, nyolcz óra harmincz perczkor kezdődik az ünnepély, és őket utasították, hogy ezt velünk közöljék. Egy órával kellett tehát előbb megérkeznie annak a vonatnak is, a mely a hamvakat hozta, tehát azt is értesiteni kellett, hogy előbb kell neki megérkeznie. ISTem tudtuk akkor megérteni, mi ennek a hirtelen változásnak az oka. Vasúti kezelési okok nem igen lehettek, mert az ünnepély után még körülbelül három óráig ott vesztegeltek a vonatok, s nem volt szükséges azért siettetni az ünnepélyt, hogy előbb elindulhassanak. Ez arra a gyanúra adott okot, hogy az ünnepélynek ezen előretolása az utolsó pillanatban valami hátsó czéllal történik. Mivel az volt a benyomás, hogy a kormány helyeselte a szerbek ezen részvételét, nem hihettünk mást, mint hogy ez az előretolás egy felsőbb helyről jövő utasításra, utolsó perezben történt. De akárhogyan történt, akár véletlen események összeesése következtében, akár szándékosan, az eredmény az volt, hogy a szerb küldöttség lekésett, s akkor érkezett oda, mikor már az ünnepélynek vége volt.' A szerb küldöttség fogadására vonatkozólag' előző napon és aznap tárgyalás folyt az orsovai politikai hatóság fejével, a főszolgabíróval és megkérdezték, mit szándékozik tenni a szerbek fogadására vonatkozólag. Azt felelte a főszolgabíró — a mint értesüléseim szóknak, mert mindent értesülésből beszélek, a tények közül semmit sem láttam közvetlenül, — hogy á szerbeket fogja fogadni az orsovai képviselőtestület, egy néhány, körülbelül tíz tagja és azok fogják vezetni a küldöttséget a részükre KÉPVH. NAPLÓ, 1906—1911, III. KÖTET, külön kijelölt helyre. Mikor a szerbek megérkeztek, nem fogadta őket senki, kivéve talán a főkonzul és mikor odaérkeztek, vége volt már az ünnepélynek. A főszolgabíró, mikor a szerbekkel találkozott, kijelentette nekik, — a mint értesüléseim szólnak, — hogy a koszorút letehetik a kojiorsóra, de mellőzzenek minden beszédet. T. ház! Ha ugy történt a dolog, hogy a szerbek lekéséséhez szándékosan hozzájárult a vasutigazgatóság vagy a rendezőség azáltal, hogy előretolta az ünnepséget, a miatt nem teszek kifogást. Ha kellemetlen volt a rendezőségnek, hogy a szerb küldöttség ott részt vegyen, ez egy finom módja volt annak, hogy kikerülje annak a szerb küldöttségnek fogadását. Az már azután más kérdés, vájjon helyes volt-e szembe helyezkedni azzal a politikával, a melyet a függetlenségi párt inaugurált és folytatott a szerbekkel való barátság érdekében. Nem akarok most politikát vegyíteni felszólalásomba, azért erre a kérdésre nem térek ki. A mit én kifogásolok, az az a sértő modor, ós a sértő modor mögött lévő feltétel, a melylyel a szerbeket a beszédtől eltiltották. Tudjuk azt, hogyha valami nehéz, kényes kérdést akarunk elintézni, akkor nem egy alárendelt közeget küldünk oda, a kinek ténykedéséért felelősséggel nem lehetünk, hanem magunk megyünk oda, vagy pedig olyant küldünk, a kiért viselhetjük a felelősséget. Itt arról volt szó, hogy a szerbekkel megértessék azt, hogy a beszéd alkalmával politikát ne folytassanak, vagy politikai beszédet ne tartsanak. Ha ezt kellemes modorban megmondják nekik, akkor a szerb küldöttség megérti azt és nem fog politizálni. De hogy egy parancsszóval egy főszolgabírót — ugy tudom, Péczely a neve — küldjenek oda, a ki rideg modorban rendelkezik a küldöttséggel, ez már legalább is uri emberek között nem szokás. De van valami e modor mögött, a mi szintén sérthette a szerbeket. ISTem volt elég az, hogy megmondják nekik, hogy ne tartsanak politikai beszédet, hanem egyáltalában megtiltották a beszéd tartását. Ez azt vonja maga után, hogy az a közigazgatási hatóság a maga biztosítására nem tartotta elégnek, ha megkéri a küldöttség vezetőségét, hogy ne tartsanak politikai beszédet, hanem egyenesen szükségesnek tartotta el is zárni az utat attól, hogy beszédet tartsanak. Az a sértő feltevés van ebben, hogy azok az emberek, a kik hozzánk a rokonszenvnek szavával, a szeretet jelével jönnek, fel fogják használni ezt áz alkalmat, hogy megszegjék azt az Ígéretet, a mit tőlük kérnek és azután politizálni fognak. Ilyen sértésben részesült az a nemzet, a mely szimpátiáját, rokonszenvét velünk szemben állandóan hangoztatta és éreztette, a melylyel szemben mi is már több alkalommal kifeje25