Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

192 51. országos ülés 1ÖÖ6 november 3-án, szombaton. ban, hogy a közgazdasági élet nyugodt menete, biztos fejlődése mindenképen biztosítva legyen. (Élénk helyeslés.) Ez kormányzati programmunk. Azért nem hagyhattam szó nélkül a képviselő ur felszólalását, nehogy a kormánynak esetleg azt a szemrehányást lehessen tenni, mintha — nem tudom — retrográd intézkedések kezdeményezésére vállalkoznék, de magukat a szocziális kérdéseket alapjukban megoldani nem kívánja. (Helyeslés.) Ellenkezőleg, ha van ok a figyelmeztetésre, meg kellene azt fordítani és azt kellene mondani, hogy ugyanakkor, a mikor a szocziális irányú kérdések ily haladó tendencziáju megvalósítására vállalkoztunk, ne feledjük a szigorításokat is életbeléptetni, a melyek szükségesek, hogy az uj kormány intézkedései ne visszaélésekre, hanem a közgazdasági élet biztos fejlődésére vezessenek. (Élénk helyeslés.) Ily értelemben^fogom fel a t. képviselő ur kívánságát és ajánlom a _ kérvényi bizottság javaslatának elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Következik a kérdés feltevése. Elleninditvány adatott be, a melynek felolvasását kérem. Darányi Ferencz jegyző (olvassa Mezőfi Vilmos élleninditványát). Elnök: T. ház! Ha a t. ház hozzájárul, akként fogom a kérdést feltenni, hogy szembeállítom Mezőn Vilmos képviselő ur indítványát a kérvényi bizottság javaslatával. Ha a kérvényi bizottság javaslata fogadtatik el, elesik Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa. (Helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni ? (Igen!) Felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a képviselőház a kérvényi bizottság jelentését, igen vagy nem? A kik elfogadják, legyenek szívesek felállni. (Megtörténik.) A képviselőház a kérvényi bizottság javaslatát szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur indítványával elfogadta. Most áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban ezt tennők, bátor leszek javaslatot tenni a következő ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a t. ház jövő hétfőn, november 5-én, délelőtt 10 órakor tartson ülést. Ennek a napirendje legyen: 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. A hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) Akkor a határozatot ily értelemben mondom ki. Bátor vagyok a t. képviselőházat még figyelmeztetni, hogy az október 25-én tartott ülésben a t. ház elhatározta, hogy a házszabályok 170. §-a értelmében Bernáth István összefórhetlenségi ügyében az itélő bizottság kisorsolása, folyó évi november hó 5-én, hétfőn, 1 órakor délben fog tartatni. (Helyeslés.) Most pedig az interpellácziókra térünk át. Darányi Ferencz jegyző: Kovács Ernő interpellácziója az orsovai Rákóczi-gyászünnepély alkalmával a szerb küldöttségen esett sérelem tárgyában. Kovács Ernő: T. ház! Az orsovai esetről akarok beszélni, nem azért, hogy panaszkodjam, hanem hogy elégtételt kérjek. Nem a szerbek érdekében kérem az elégtételt, hanem a mi érdekünkben. (Ugy van!) A szerbek magatartását semmiféle gáncs nem érheti, mert azoknak az eljárása, midőn egy szomszéd barátságos nemzet eljön a nagy halottat ünnepelni, hogy megjelenésükkel a nap fényét emeljék, nem gáncsolható. Gáncs legföljebb azt értheti, a ki azokat a kiváló egyéniségeket, a kik egy nemzet nagy halottját akarják ünnepelni, udvariatlanul, sértően fogadja. Az esetnek a története a következő. (Halljuk! Halljuk!) A gyászünnepélyt megelőzőleg már egy héttel vagy tíz nappal közölték volt a lapok, hogy Szerbiából egy nagy küldöttség készül, a melyben résztvesznek Szerbia közéletének előkelőségei és a szkupstinának tagjai. Abból a czélból, hogy minél nagyobb számú legyen a küldöttség és képviselők is minél nagyobb számban szerepeljenek benne, a szkupstina fel is függesztette az üléseit. Ez a hír a magyar közvéleményben rendkívül jó hatást keltett, és az ifjúság, a mely a nemzet szivének nevezhető, megérezte, hogy ezt valamikép viszonozni kell és azzal az eszmével lépett fel, hogy menjen le az ifjúság Belgrádba, az ifjúsággal együtt menjenek képviselők is, és azután Belgrádból együtt vonuljanak Orsovára a szerbekkel együtt. Közölte ezt akkor az ifjúság Barabás Bélával, a függetlenségi párt alelnökével és a mint én tudom, ő megbeszélte a kérdést az igazságügyminiszter úrral. A mint az ifjúság velem közölte volt, Barabás véleménye az volt, hogy a szerbeknek ez az eszméje oly szép és nemes dolog, hogy kár volna a külvilág előtt azt a hatást kelteni, mintha csak a mi biztatásunkra vagy a mi odamenetelünk folytán vagy annak bejelentésére jöttek volna oda; hagyjuk tehát a szerbeket, hadd jöjjenek maguktól oda és maguktól tegyék meg a kezdeményezést. Ebből a körülményből én már azt láttam, hogy a kormány egyes tagjainak van tudomása erről a kérdésről. Polónyi Géza igazságügyminiszíer: Egy szót sem tudtam róla! Kovács Ernő: Különben is az újságok tárgyalták a kérdést. Közölték azután velem, hogy a szerb küldöttségnek Orsovára menetele idejére a szerb küldöttség tagjai részére a vámvizsgálat és utlevélkényszer alól elnézés adatik. Ezt a felmentést más nem adhatja, mint a kormány, mert az ottani hatóságnak nincs joga erre és ebből a körülményből is azt láttam volt, hogy a kormány tudomást szerzett volt a szeribeknek erről a szándékáról. De miután kevés idő volt arra, hogy •%