Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-50
154 50. országos ülés 1906 október 25-én, csütörtökön. kötelességem volt és azért még egyszer esedezem, méltóztassanak módosításomat elfogadni. (Helyeslés a nemzetiségi képviselők padjain.) Elnök : A módosítás fel fog olvastatni. Kérem Darányi Ferencz jegyző urat, szíveskedjék a módosítást felolvasni. Darányi Ferencz jegyző (olvassa): Az első szakasz a) pontjából kihagyandó a következő kitétel: törvényhatósági és községi«; az első szakasz b) pontjából pedig kihagyandó a következő kitétel : »községi illetékek és dijak«. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter kivan szólni ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! A kormány nevében kijelentem, hogy nem járulhatok hozzá ezen módosításhoz. (Helyeslés.) Várady Károly jegyző: Éber Antal! Éber Antal : T. képviselőház ! A kormány nevében most elhangzott nyilatkozat után tulaj donképen felesleges, hogy az előttem felszólalt képviselőtársam beszédére reflektáljak. Mégis szives figyelmébe akarom ajánlani azt, hogy a mit ezen a téren jelenleg benyújtott törvényjavaslat czéloz, az a törvényhatóságokra, s különösen a községekre nézve kedvezőbb az eddigi állapotnál, mert míg az 1899-iki törvény 2. szakasza direkte és imperative kimondja, hogy felmentetnek a községi adó alól, addig ez a most benyújtott törvényjavaslat a kormánynak hatalmi körébe utalja azt, hogy felmentheti őket, vagyis teheti vagy nem teheti ezt, a mint az illető iparvállalat megérdemli. Különben is azt hiszem, hogy t. képviselőtársam feleslegesen félti a községek háztartását és a községeknek szegény lakosságát attól, hogy ilyen uj iparvállalatok ezekben a községekben keletkezni fognak. Igazán nincs semmi ok arra, hogy őket ettől féltse. Mert ezért az adóelengedésért, ezért a felmentésért, melyben a jelen törvényjavaslat ahapján a községi adók alól az illető iparvállalatok részesülni fognak, az illető községek bőségesen és többszörösen kárpótolva lesznek az által, hogy ott a községben uj iparvállalat létesül, a munkabérek emelkednek és a mezőgazdasági termékek jobb elhelyezést találnak. (Igaz I Ugy van !) Ezeket, t. ház, a magam részéről megjegyezve, bátor vagyok tisztelettel és egész rövidséggel a következő módosításomat benyújtani. (Halljuk I Halljuk!) Mindenekelőtt azt gondolom, hogy az első szakasznak bevezetésében az a kitétel (olvassa) : »ha oly iparczikkeket állítanak elő, a melyek »a magyar korona országaiban gyárilag eddig vagy egyáltalán nem, vagy nem oly mértékben állíttatnak elő, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedeznék«, ez az »eddig« kitétel egyfelől nem szabatos, másfelől később esetleg félreértésekre és a kedvezmények kiterjesztésére adhat okot. Ebből a kifejezésből az a következtetés volna vonható, hogy később is kedvezményben részesíthetők olyan iparvállalatok, a melyek nem gyártottak olyan mértékben itt előirt iparczikkeket, t. i. abban az időpontban, mikor ez a törvény hozatik, miután itt arról van szó, hogy »eddig neme Én tehát a helyzet tisztázása végett — ez különben is egészen felesleges kitétel — azt proponálnám, hogy ez az »eddig« kihagyassék. Szólna pedig akkor ez a rész igy : »ha oly ezikkeket állítanak elő, melyek a magyar korona országaiban gyárilag egyáltalán nem, vagy nem oly mértékben állíttatnak elő« stb. Ez esetben egészen világos volna, hogy a kérdés a szerint az időpont szerint Ítélendő meg, mikor az engedélyezések tárgyalás alatt állanak. Másik propoziczióm az a) bekezdésre vonatkozik. Ebben az a) bekezdésben taxatíve vannak felsorolva az egyenes adók azon nemei, a melyek alól a gyári vállalatok felmenthetők. Már most azonban tudvalevőleg adóreform előtt állunk, olyan adóreform előtt, a mely túlnyomó valószínűség szerint az egyenes adóknak szerkezetét, szervezetét meg fogja változtatni, némely egyenes adónemeket a t. pénzügyminiszter ur, bejelentése szerint, teljesen el fog törölni, másokat pedig újból be fog helyettük hozni. Már most előállhat az az eset, hogy azok a gyári vállalatok, a melyek ezen törvényszakasz a) pontja alapján felmentettek ezen taxatíve elősorolt adók alól, később mégis egyenes adóztatás tárgyaivá tétetnek azáltal, hogy ezek helyébe, vagy ezeken felül az adóreform során más egyenes adók hozatnak be. De világos a gyakorlat szempontjából is a taxativ felsorolás helytelensége, mert az a külföldi gyári vállalkozó, a ki számot fog tartani kedvezményekre, természetszerűleg azt a kérdést veti fel, hogy ha már most ó ezen törvénybekezdés alapján a felmentést megkapta, akkor biztosítva lesz-e számára végleg, azon 15 év tartamára az, hogy gyári üzeme után egyenes adót_fizetni nem tartozik, a mely kérdésre ma különösen az adóreform küszöbén csak azon feltételes választ adhatnók, hogy fel van ugyan mentve az itt taxatíve felsorolt egyenes adók alól, de ha az adóreform mást fog hozni, akkor az alól ujabb felmentés hiányában felmentve nem lesz. Ezen szempontból tehát azt tartom, hogy itt a taxativ felsorolás helyett egyszerűen az általános állami egyenes adókat kellene megnevezni azon korlátozással, hogy gyári üzemük után fizetendő egyenes állami adók alól menthetők fel, — nehogy ez az adó a földadó- és házbéradóra is értelmeztessék. Azt hiszem, hogyha igy szövegezzük: gyári üzemük után járó egyenes állami adók, valamint ezek után eső pótlékos adók után, ezzel elérjük azt a czélt, hogy tulaj donképen azt a kedvezményt adtuk meg, a melyet megadni akarunk, de egyszersmind világos, minden kétséget kizáró formában adtuk meg, a mely aztán garancziául szolgálhat az illető iparosoknak, a kik a kedvezményt kapják. Bátor vagyok tehát módositványomat az 1. §-hoz a fenti értelemben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : A módosítás fel fog olvastatni. Kérem Váradv Károly jegyző urat, szíveskedjék a módosítást felolvasni.
