Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

144 ¥J. országos ülés 1906 október 2í-én, szerdán. suk meg még csirájukban azokat az előfeltételeket, a melyek ilyen nyugtalanságot előidézhetnek. Gondolják meg, t. kormány és t. kormány­párt, mit tesznek, mikor takargatják a közigaz­gatási visszaéléseket, mikor az álhazafiság leple alatt megengedik, hogy a Felvidéken a közigaz­gatás törvényellenesen járjon el miellenünk. (Zaj bal felől.) Vegyék azt tekintetbe, hogy vagy törvény alapján állunk mi, vagy pedig törvény­ellenes álláspontot foglalunk el. Ha törvény alap­ján állunk itt, a mint hogy állunk, mert külön­ben nem foglalnánk itt helyet, akkor vegyen bennünket oltalmába a törvény, ha pedig nem állunk törvényes alapon és törvényellenesen jár el a nép, mikor ránk adja a szavazatát, akkor büntessék meg a törvény előtt; de hogy poli­tikailag üldözzék azért, mert szavaz az u. n. nem­zetiségi képviselőre, ezt, azt hiszem, rendezett országban nem lehst megengedni. (Élénk helyes­lés a középen.) En csak azt az egyet akarom még általános­ságban megjegyezni, hogy mikor a kormányt ma oly pártok támogatják, mely pártok ellenzéki korukban a szabadelvű rendszert és a közigazga­tási visszaéléseket mindig a szájukban hordták, most, mikor kormányra jutottak, mutassák meg, hogy e tekintetben igazat beszéltek, hogy segi­teni akarnak ez országos bajon és nem akarják sem takargatni a visszaéléseket, sem biztatni a közigazgatási közegeket törvényellenes eljárásra. A politikai látóhatáron mutatkoznak oly jelenségek kontúrjai, a melyek arra vallanak, hogy a t. kormány nem akart ebbe a darázs­fészekbe belenyúlni. Két dolgot akarok felemlí­teni, a melyek az alkotmánypárt részéről és a néppárt egyik tagja lésiéről megtétettek. Midőn első izben képviselői immunitásom megsértését itt a házban előadtam, akkor Emődy képviselő­társam a nyitramegyei közigazgatást oltalmába vette és védte különösen azokat a közigazgatási közegeket, kik azt az alkotmányellenes merény­letet követték el, hogy a képviselőház egyik tagját csendőrökkel eddig büntetlenül bekisértet­ték. Mi derült ki erről a tisztviselőről ? Az, hogy a passzív resisztenczia alatt elfogadott pénzeket zsebre vágta és nem akarta visszaadni, s ezért felfüggesztetett. Ilyen históriáról szól a krónika, ilyen a hazafiságuk. A másik eset az, hogy mikor a második esetben Szmetenay János főszolgabíró ellen tet­tem jelentést, hogy immunitásomat megsértette azáltal, hogy nem engedte meg beszámolóm meg­tartását, az sült ki, hogy a főszolgabíró tanuk jelenlétében egészen nyilvánosan dicsekedett, hogy Csitáry képviselő ur irt neki levelet, a melyben biztatja: »Ne féljen főszolgabíró uram, mi« — nem tudom, kit gondolt Csitáry képviselő ur a »mi« alatt, azt hiszem a néppártot nem, — s>mi nevetünk Szkicsák mentelmi joga megsértésének bejelentésén.« (Zaj.) Kérem, ez nem pletyka, tanukat tudok meg­nevezni arra nézve, hogy a főszolgabíró dicseke­dett ezzel és megmutatta a levelet. Hogy ha t. képviselőtársam oly szűkkeblű, ha neki oly szűk politikai látóhatára van, én azt hiszem, hogy a t. kormány és a t. kormánypártok ebben a poli­tikai erkölcstelenségben nem fogják őt utánozni, hanem igenis elvárhatjuk a t. kormánytól, hogy ugy fog eljárni, a mint Wekerle miniszterelnök ur expozéjában kifejtette a szocziális kérdésekre vonatkozó programrnját, hogy t. i. két irányban akarja e kérdést megoldani. Az egyik dolog t. i. az volna, hogy a nép szocziális szükségleteit elé­gíti ki, és másodsorban ugy óhajtja megoldani a szocziális kérdést, hogy az állam ne az erősza­koskodásával, hanem erkölcsi súlyánál fogva nem engedi meg, hogy a szocziálizmus leple alatt a társadalom bomlása bekövetkezzék. En azt hiszem, hogy a t. kormány politikai tekintetben is igy fog eljárni, és hogy elsősor­ban előbb a nép igaz jogát juttatja érvényre, másodsorban pedig az államhatalom nem erősza­koskodásával, hanem erkölcsi súlyánál fogva nem fogja megengedni, hogy ilyen törvényellenességek a hazafiság nevében az államnak felbomlására vezessenek. En azt hiszem, hogy bármely oldal­ról jön e tekintetben panasz, a kormány ezen törvény ellenesség eket meg fogja büntetni. Még csak egy dologra akarok kiterjeszkedni, és ez az, hogy valamint a nép lelkületére rom­bolókig hat, hogyha bizonyos doktrínák befolyása alatt a felsőbb hatalomba, az Istenbe vetett bizalma meginog, épen ugy Tombolólag hat a népre, a mikor a politikai erkölcsben csalatkozik. És én azt hiszem, hogy a politikai erkölcs meg­rontása az, a mikor a t. kormány nem néz utána a közigazgatás azon bajainak, a melyeket mi itt felhozunk. És most legyen szabad magára a konkrét esetekre kiterjeszkednem, kérve a t. belügymi­nisztert és pénzügyminisztert, hogy ezen ügyben a vizsgálatot megindítani szíveskedjenek. Szmetenay János, Árva megye námesztói fő­szolgabirája azt gondolja, hogy a főszolgabíróság még ma is nobile officium, (Folytonos zaj és föl­kiáltások : Mindezt a költségvetésnél elmondhatta volna!) ezért hivatalos óráit nem tartja meg. A lakása ugyanott van, a hol az irodája, ha tehát valaki keresi, megtörténik, hogy az illető főszolgabíró neglizsében, bajuszkötővel, vagy száját öblögetve jelenik meg az irodában. Ez a hivataloskodás fogalmával nem fér össze. Látjuk, hogy a külföldön a közigazgatási hivatalnokok elfoglalják helyeiket 8-kor vagy 9-kor és ott van­nak két óráig. A főszolgabíró ur azonban azt hiszi, hogy ő az ur ott, a felek pedig a szolgái. Továbbá az összes parasztfeleket és elől­járósági tagokat tegezi. (Zaj.) Ha jön a fél, a ki rendszerint az én választóm, akkor a választói névjegyzékből meggyőződik erről a körülmény­ről, s azt mondja neki: mars ki, menj Szkicsák képviselődhöz! Ez történt meg a következő há­rom polgáremberrel: Grobarcsik Elóris rabcsíczei, Szarnék István és Kulka József rabesai polgá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom