Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

Í9. országos ülés 1906 október 2t-én, szerdán. 143 u. n. Szent István-koronával a németségre nézve államjogilag, erkölcsileg nem kötelez.« Ajánlom ezt ama diplomaták és magyar állam­férfiak figyelmébe, a kik most majd a hármas­szövetség megírj itásán munkálkodni fognak. (Zaj.) »Azonban a külfölddel szemben óvatosnak kell lenni, — mondják ők az 1900. évfolyam 36-ik számában — lehetőségig kerülni kell minden össze­ütközést látszatra, de a gyenge és nagyszájú Auszt­riával gyorsan kell végezni, még pedig háború utján.« Gyönyörű szép perspektíva ez, hogy a mi kedves szövetségeseink hogyan gondolkoznak rólunk és bánnak el velünk. (Felkiáltások : Auszt­riával !) Méltóztassék a majDjját megnézni, ez Ausztria-Magyarország, s ebben mi be vagyunk kebelezve, és csak azért beszél rólunk per Ausztria, mert bennünket ebbe már okvetlenül beleért. A határidőt is megmondják, hogy mikor kebelez­nek be bennünket. »A haldokló Ausztria-Magyar­országra csak addig kell várni, mig a mai ural­kodó szemeit behunyja.« (Derültség.) Ez nagyon mulatságosnak látszik bizonyos uraknak, azonban, ha egy kissé komolyabban gondolkozunk, ezek nagyon szomorú dolgok. így folytatják : »Addig is lesni kell minden kedvező alkalmat, a mely bizonyosan megjön és a német nemzeti mozgal­makat pezsgésben kell addig is tartani. Lehet azonközben, hogy a csehek és a magyarok fel­kelése is közbejön segítésre, azután majd nem orosz, hanem német intervenczió fogja az állami újjáalakulásokat döntésre vinni.« Nem folytatom tovább. Nagyon sajnálom, hogy ilyen későre maradt a beszédem, pedig ez nagyon fontos dolog, mert Magyarországot vándor­ügynökök járják be, és a mi becsületes népünket folyton piszkálják a nemzet ellen. Szórványosan megtörtént, hogy ezek a hazafias sváboktól meg­kepják a fricskát, pl. Torontálban, a hol vissza­utasították ezen dicstelen törekvéseket. Meg aka­rom mondani, hogy kinek köszönhetjük Torontál­ban ezen hazafias fellendülést. Apponyi maga járt ott és annak varázsigéje felvilágosította őket. Ezt a példát az ország több részében is szükséges volna követni és ezen áramlatok ellen a nemzetnek és a magyar országgyűlésnek vétóját kifejezni, mert maholnap oda jutunk és ugy veszszük észre, hogy idegen lett a magyar otthon. A következő interpellácziót terjesztem a miniszterelnök utján a külügyi miniszterhez : Sürgős kérdés a magyar miniszterelnök utján a külügyminiszterhez. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak a Németországban két évtized óta lábrakapott azon alldeutsch törekvésekről, mely szerint azok ugy Ausztriát, valamint Magyarországot egyszerűen bekebelezik Nagynémetországba; s ennek minél hamarabb való elérésére a legmagasabb német államférfiak és vezérkari tisztek vállvetve törek­szenek % Ha van tudomása, hogy tartja ezt összeegyez­tethetőnek a hármasszövetség megujitásávaí és minő jogorvoslattal fog ezen túlkapások ellenében bennünket megvédelmezni ? Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnök urnak. Következik Szkicsák Ferencz interpellácziója. Szkicsák Ferencz : Bocsánatot kérek, hogy a t. ház figyelmét az idő előrehaladottsága mellett is okvetlen igénybe akarom venni, azért, mert a zaklatott választók már régen várnak erre az interpelláczióra. (Felkiáltások baljelöl : Holnap!) Mielőtt ezen interpellácziómat a belügyi és pénzügyminiszter urakhoz intézném, legyen sza­bad annak bevezetéséül ugy általánosságban, mint részletekben Árva vármegye közigazgatási álla­potainak tarthatatlanságára rámutatnom, A t. kormány máris figyelmeztetve lett a »Budapesti Hirlap« hasábjain megjelent »Csend­élet Árva vármegyében<< czimű közlemény által; azt is tudom, hogy a kormány e tekintetben tett már valamilyen lépéseket. De nekem ezen közle­ményhez semmi közöm, mert én személyes poli­tikát nem követek, hanem igenis engem felszóla­lásaimban ugv a költségvetési vitánál, valamint képviselői immunitásom megsértésének kétszeri bejelentésekor tisztán a közérdek és valóban mondhatom, a haza érdeke vezet. Általános a hit. legalább ellenvetésül mindig azt hallom, hogy a felvidék Oroszországhoz szit. Különösen azt az intelligencziát, a mely a tót anyanyelvet magáénak elismeri és ahhoz ragasz­kodik, közszájon pánszlávoknak deklarálják. S mi már valóban oroszországi állapotokhoz jutottunk, csakhogy bizonyos szerepváltoztatás mellett. T. i. a közigazgatási tisztviselők, Árva vármegye főszol­szolgabirái azok, a kik az oroszországi csinovnikok, a hivatalnokok példáját követik, és politikai üldö­zés, csendőrök és mindenféle bírságok alkalmazása által valóban az oroszországi állapotokhoz juttatják az országot és különösen annak felvidékét. Biztosítom a t. házat és a t. kormányt, hogy a nép legelső sorban alkotmányos eszközökkel akarja biztosítani szabadságát, alkotmányos vé­delmi eszközökhöz akar fordulni ; csakhogy ha a t. kormány nem fogadja őket alkotmányos védelmébe, akkor ne csodálkozzanak, ha a nép igazán az oroszországi néji példájára szintén olyan anarchisztikus védelmi eszközökhöz fordul, a mely nem más, mint a bomba. (Zaj.) Somogyi Aladár: Mit lázít itt 1 Szkicsák Ferencz: Nagyon jól tudjuk, a tör­ténelem azt bizonyítja, hogy a forradalom nem marad meg egyes ország határain belül, hanem igenis utat tör magának olyan országba, a hol a nyugtalanság, a forradalom előfeltétele megvan, és ez az előfeltétel minálunk a rossz közigazgatás. A rossz közigazgatás melegágya az ilyen nyugtalan­sági és forradalmi törekvéseknek. Kérem tehát a t, kormányt és a t. házat, vegyék felszólalásomat ugy, hogy ez is egy alkotmányos eszköz, a melyet! én itt a nép nevében igénybe veszek, mikor rá­mutatok a közigazgatási visszaélésekre, hogy fojt-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom