Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
112 í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. De, engedelmet kérek, ha én vagyok annak a nagy banknak a direktora, a szégyenérzet visszatart, hogy odamenjek kunyorálni, a 300 millióhoz még egy milliót kérni az államtól és viselem inkább annak a gazdasági alkotásnak a rizikóját, a melynek hasznát úgyis egyedül magam élvezem. Ilyenformán az a 11 millió, a melyet ezek az urak szubvenczió czimén kajjnak, más embereknek jutna és ha ezek az urak viselik a maguk rizikóját, akkor a 11 millióból mégegyszer annyi gyár keletkezik Magyarország földjén. Ezt voltam bátor és ezt vagyok bátor ma is hangsúlyozni. Már most, t. ház, konkrété van szó a rózsahegyi textilipar-gyárról. Mikor a mai reggeli lapokat elolvastam, akkor egy perczig mintha ugy rémlett volna előttem, hogy talán valami szamárságot beszéltem itt. (Derültség. Felkiáltások : Lehet.') Rám sütötték, hogy a rózsahegyi gyárat csak a vonatról láttam. Szmrecsányi György : Igen, azt mondta. Lengyel Zoltán : Én ezt a naplót nem dolgoztam át, bátor leszek belőle idézni ; a mit mondtam, nem lehet félreérteni. Én ugyanis a napló szerint a rózsahegyi textilipar-gyár komplexumáról beszéltem, tehát nem egy, hanem több gyárról. Azt mondja a napló szerint e kijelentésem után az államtitkár ur : »15 millió koronát termeszt nekünk évenként«. Folytatom tovább : »kb. hatnyolez czimen szerepel a kimutatásban, holott a gyár mindössze három-négy vagy legfeljebb öt esztendős.)) Olay Lajos : »De magyar !« Szterényi József : »Magyarország-Ausztria egyik legnagyobb gyára! Büszkék lehetünk reá!« Folytatom tovább : »Kétségkivül a legnagyobb és igy nem is akarom kritizálni. Csak a vonatról láttam.« (Zaj. Felkiáltások : Nohát!) »Ennélfogva nem nagyon ismerem.« De bocsánatot kérek, ennek a gyárnak a szubvencziója nem szükséges, hogy hat-nyolcz czimen szerepeljen, meg lehetett volna azt egyszerre, egy összegben is állapitani.« Tehát a rózsahegyi textilipargyárról egyetlenegy kritikát mondtam és ezt ma is fentartom, hogy t. i. egy, legfeljebb öt esztendős gyárnak nyolcz-tiz különböző czimen . . . Szmrecsányi György: 1895-ben alakult! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : A t. államtitkár ur tehát hat tételt állapított meg. Ha tehát tiz esztendős a gyár, legyen neki. Én csak azt állítottam, hogy a szubvenczió hat-nyolcz czimen szerepel és ezt egy tételben is meg lehetett volna állapítani. Szterényi József: Különböző időben bővíttetett ki! Lengyel Zoltán : Mert nagy különbség van abban, hogy egyszerre állapitják-e meg a szubvoncziót, vagy hat-nyolcz tételben, mert ha csak egy vagy két tételben állapítják meg, akkor ekkora összegre nem megy fel. Szterényi József: A befektetett tőke arányában ! Lengyel Zoltán : Akkor a dologra kissé bővebben ki kell térnem. (Zaj.) Az a gyár nem azért bővítette ki az üzemét, mert kára volt abból az üzemből, hanem az én becsületes hitem szerint kibővítette volna akkor is, ha ezen a czimen külön szubvencziókat nem kap. Itt most már bátor leszek az erdélyi erdő dolgokra is allúziót tenni. (Halljuk I Halljuk I Szterényi József kérdőleg int.) Azt hiszem, az államtitkár urnak nincs köze hozzá. Szterényi József: Kincs! Lengyel Zoltán : Csak a szavaimat intézem hozzá. Az erdőpanamák egy része olyan útonmódon történt, hogy mikor megvette az illető vállalkozó az erdőt árverésen vagy szabadkézen, az ár elég tisztességesnek tűnt fel, később azonban kijárt magának hozzá egy kis vasutat, aztán kijárt egy kis refakeziát, egy kis fizetési halasztást valami 10—12 részletre, s midőn mindezt összeadták, kiderült, hogy az eladók, az állam, a kincstár nem kapott az erdőért jóformán semmit, míg a vállalkozó 10 millió koronát nyert, holott az alapszerződés szerint legfeljebb 1 millió koronát nyert volna. Hogy ha ez igy megy, hogy ha egy gyár tudja, ha példát lát arra, hogy hat czimen is kaphat szubvencziót különböző időkben, akkor terjeszkedését ennek megfelelően csinálja és a helyett, hogy egyszerre építene, épít részletekben, mindaddig, mig megkapja a 2—3 millió korona szubvencziót. Hédervári Lehel : Hát ha egy uj gyárat alapit ? (Zaj a baloldalon és a középen. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: A ki a dologhoz ért, az tudja, hogy kritikám megáll, mert kritikám nem volt több, mint az, hogy egy gyárnak egy vagy legfeljebb két részletben lehet szubvencziót adni, de hat tételben nem. (Zaj a hátoldalon.) Ha valakinek 13 millió koronás gyára van és az kitűnően megy, az ne járjon minden héten szubvenczióért a minisztériumba, ha pedig oda jár, tessék megmondani neki : alá is ut, fel is ut. (Derültség.) Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy a Kereskedelmi Bank egy vállalatához 30% szubvencziót kap. Szterényi József: Nem az kapja, hanem egy vállalat, a mely a Kereskedelmi Bank neve alatt szerejDel, s magát nem akarja megnevezni. Lengyel Zoltán: Hogy kié a gyár és kié a czég, az nem képez differencziát, (Eüenmondások balfelől.) én csak a lényegben akarok egyetérteni, mert az a szubvenczió mindenesetre a Kereskedelmi Bank mérlegében szerepel. Szterényi József: Nem! Lengyel Zoltán: Engedelmet kérek, az a Kereskedelmi Bank mérlegében szerepel; ha pedig nem ott szerepel, van itt Magyarországon nagyon sok ember, a ki ezt a gazdátlan mérlegeredményt hajlandó a maga részére megkaparitani. (Derültség.) Beszéde végén azt mondja az államtitkár ur, hogy Magyarország textiliparra par exellence alkalmas és nem igen volt eset arra, hogy egy ilyen textilipari vállalat üzemét ki ne bővítse, annyira jól megy. Akkor, kérem, a Kereskedelmi Banknak minek kell oda adni a 30%-os befektetési szubven-
