Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 113 cziót, mikor olyan jó váUalkozás ? Tegyük azonban fel, hogy veszítene rajta. Hát nem áll itt meg és a közvélemény szine előtt az a kritika, hogy lia mi áldozunk és a szegény magyar parasztnak három krajczárját oda adjuk gyáralapitásra, a Kereskedelmi Bank a maga 300 millió koronájából egyet reszkírozzon erre a ozélra. (Zaj a baloldalon.) Lázár Pál: Hol van ez a tőke 1 (Zaj.) Sajnos, hogy nincs ! Lengyel Zoltán : Ha a képviselő ur ezt hiszi, akkor élőből kell kezdenem, hogy megmagyarázzam a kérdést. Lázár Pál: Inkább elhiszszük ! (Derültség.) Lengyel Zoltán : Én bizonyosan hiszem, hogy a Kereskedelmi Bank nem 300 millió korona felett rendelkezik, ha arról van szó, hogy mennyi pénz felett rendelkezik egyáltalában. (Zaj.) Nem azt mondom én ezzel, hogy a saját vagyona ennyi, hanem azt, hogy a felett rendelkezik; ha valamelyik bank 300 millió korona felett rendelkezik, elvárja tőle ez a keservesen Mnlódó magyar nemzet, a melynek filléreiből lett gazdaggá, hogy adjon hozzá egy milliót, s ha elvárjuk azt a hazafiságot a magyar mágnástól, hogy ipart csináljon, hogy földjének egy részét eloszsza, hogy parczellázzon és ebből ipart teremtsen ; elvárjuk a Kereskedelmi Banktól is, hogy jöjjön ehhez az akczióhoz, de nem az állam pénzéből, hanem a maga pénzéből s a maga rizikójára. Ráth Endre: A Kereskedelmi Bank csak a darabont-kormánynak kölcsönzött. Lengyel Zoltán : Kitérek a sajtóra vonatkozó részére a dolognak. Kérem, ez a dolog meglehetősen kényes, ha ötvenszer elmondanám, legfeljebb szabatosabban mondanám el, de újra ismételném ezt a gondolatot, mert a magyar iparpártolás nem csak az én ügyem, nem csak az államtitkár ügye, a ki annyi munkával és fáradsággal dolgozik ezen, hanem a sajtónak is ügye. És én a sajtót nem kritizáltam és nem vádoltam, hanem kértem, a mint kérem már esztendők óta, és beszéltem a sajtó hivatásáról. Azután azt mondottam, hogy talán lehetne, annak fejében, a mit a sajtó az államkincstártól különböző czmieken kap, — tegyük fel, hogy mind tisztességes és tegyük fel, hogy egyiknek sincs politikai tendencziája, — megkívánni tőle, hogy azzal szemben esetleg az idegen iparczikkekre vonatkozó hirdetésekről mondjon le. Esetleg ahhoz is hozzájárulok, hogy az állam fizesse meg annak a lapnak elvesztett jövedelmét. Én ettől az ideámtól nem fogok elállani. Nagy György: Ne vegye meg azt az iparczikket! (Zaj.) Lengyel Zoltán : Engedelmet kérek, az éhes ember csak azt látja, hogy kenyér van előtte és nem kérdezi, melyik pék sütötte. Nagy György : De becsületes ember utána jár ! Lengyel Zoltán : A kinek szüksége van szappanra, az megrendeli a Schicht-szappant, mert olvassa az első oldalon Nagy György t. képviselőtársam hazafias czikkét és megrendeli a SchichtKÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. III. KÖTET. szappant, mert azt gondolja, hogy az a lap, a mely jó vezérczikket ad, jó iparczikket is ad. (Derültség.) Azt a gondolatot tettem hozzá, hogyha hírlapok munkája és a kormány irányítása ugy^müköd; jék össze, hogy a lapok az idegen iparczikkeknek lehetőleg ne legyenek terjesztői és eszközei, hogy az a nagy erő, a melyet sajtónak nevezünk, necsak ; dicséretes politikai czikkekben, de hirdetéseiben is a magyar ipar mellett és ne ellene foglaljon állást. Tehát kikapcsoltam az egész dologból a szubvenczió kérdését, akár mennyire próbáltak is engem erre a térre beugratni. Nem lehet engem erre a térre beugratni ma sem ; a mikor pedig beugrom, sokkal jobban szeretnék, ha nem ugrottam volna. (Derültség.) Én ezt a kérdést felvetettem és ismétlem itt a nyilvánosság előtt. A »Magyarország« t. kiadója és t. szerkesztősége az ideámat elfogadta a nemzeti küzdelem idején, talán lehet ezt az ideát tovább is értékesíteni, talán lehetséges megoldást találni abban a tekintetben, hogy a sajtó hazafisága és a sajtó becsületes kenyérkeresete egyformán érvényesülhessenek és a magyar sajtónak necsak az első oldalán, hanem a hirdetéseiben is a magyar nemzet nagy közgazdasági érdekei találjanak védelemre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most már ezt a dolgot megismételtem és megismétlem ; az idea tőlem való ; ne méltóztassék tehát reám haragudni, ha propagálom, mert én propagálom ezt nem Julius óta, a mióta a szubvencziók ügye szőnyegen van, hanem propagáltam már az 1905-ben kiadott röpiratomban, sőt tovább megyek, annak idején fölhívást is tettem közzé a »Független Magyarországában, hogy én mint szerkesztő azon dolgozom, hogy ez az irányzat Magyarországon tökéletes és állandó legyen. Azt hiszem, a sajtónak egyetlen egy képviselője sem fog nekem ellentmondani abban, hogy ez becsületes igyekezettel meg is valósitható. De már most következik az utolsó gondolat, a melyre felelni akarok. A befolyásokról volt szó. Azt mondottam, hogy bizonyos befolyások és protekcziók érvényesültek. Talán nem méltóztatik azt velem elhitetni akarni, hogy a szabadelvüpárt idejében ilyesmi nem érvényesült! Szterényi József: Szóltam róla! Lengyel Zoltán: Hogy Láng Lajos, Vörös : László, Hegedüs Sándor, Hieronymi Károly soha ; sem adtak szubvencziót és sohasem voltak arra tekintettel, hogy a hátuk mögött kik ülnek, ezt nem méltóztatik állítani; mert hiszen csak elő kell venni a jegyzéket és bebizonyítható, hogy ott 400 olyan gyár van, a mely nem kapott volna szubvencziót, ha én kérem tőlük ugyanezen időben. (Derültség.) Szterényi József: Dehogy nem! Lengyel Zoltán : Már most a magam részéről kértem, hogy ez a rendszer ne folytatódjék. Az iparpártolás nyugodjék az iparpártolás nagy eszméjén és ne politikai érdekek jutalmazása legyen. Ezzel a kéréssel fordultam ahhoz a kör-" mányhoz, a melyhez e tekintetben bizalma van 15