Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. 91 elesek okából, a melyeket ö megtámadott, abszolúte semmi indok fenn nem forog. T. képviselőház! Mikor én a sajtószabadság nagy kérdéséhez sporadikus esetek alkalmából hozzáfogok, illetőleg azzal foglalkozni szándékozom, elsősorban arra kell a mélyen t. képviselőházat megkérnem, hogy ennél a vitánál annak a drága közkincsnek érdekében, a melyet mindnyájan a sajtószabadság jogintézménye és intézményes biztositéka alatt ismerünk, néhány mellékvonatkozástól, a melyek most nagyon is helyi jelentőségűek, méltóztassanak eltekinteni és ezt a kérdést teljes objektivitással tárgyalni. Ilyen első dolog, a melyet szemügyre kell vennünk, az, hogy akkor, midőn ezen kérdéshez hozzányúlunk, a legközelebbi múltnak azokat a keserű emlékeit, a melyek kétségbevonhatatlanul a létező törvényeket az alkotmány kijátszására irányuló visszaéléssel akarták alkalmazni és a sajtószabadságot tényleg fenyegették, legalább ennek a vitának tartamára kissé küszöböljük ki, mert nagyon röviden és könynyen sikerül majd kimutatnom, hogy a mostani kormánynak abból a tradiczióból, a melyet a képviselő ur imputál, nemcsak egyáltalában semmi sem maradt meg még emlékében sem, sőt ellenkezőleg, a kormány el fog követni mindent, hogy a nemzetet és a képviselőházat is meggyőzhesse arról, hogy első ós legszentebb törekvésének tekinti ezeket a kellemetlen emlékeket mentül előbb és mentül gyorsabban az útból mint kellemetlen hullaszagot eltakarítani és eltávolítani. T. képviselőház! Hogy objektive Ítélkezhessünk, más irányban is feledékenységre kell magunkat rászorítanunk. A másik irányú feledékenységi kötelezettség abból áll, hogy én a sajtószabadságnak őszinte és igaz hive, mély tisztelettel kérem a képviselőházat, hogy különösen a legközelebbi múltból a sajtónak azt a hangját, azt a modort és azt a rettentő módon könnyüvérű rágalmazási viszketeget, a mely egyik-másik irányban elharapózott, (TJgy van! Ugy van!) méltóztassék figyelmen kivül hagyni. Nemkülönben arra kérem a képviselőházat, hogy méltóztassék különösen azt a czélzatosságot figyelmen kivül hagyni, (Élénh helyeslés.) a melylyel a t. képviselő ur is mostani felszólalásában azt árulja el, hogy fő törekvése a tényeknek elhallgatásával vagy elferdítésével azt a látszatot kelteni és azt a vádat emelni, hogy itt egy cabinet noir ül, a mely Lányiék és konzorteseinek utóda. (TJgy van! TJgy van.') Erről a czélzatosságról le fogjuk a leplet rántani. (Elénk helyeslés.) Én volnék az első, a ki magam kérném a t. képviselő urat, sőt kérem is, ha talál Magyarország elfogulatlan bírálói közül bárkit, a tiszteletreméltó sajtó emberei között különösen egyetlenegyet, a ki hajlandó ennek a kormánynak az intézkedéseiből a legtávolabbi látszatát annak kimutatni, hogy mi annak a kormánynak a nyomdokain haladunk, a mely a sajtó legszentebb jogának durva lábbal tiprásával magát az alkotmányt akarta megbecsteleniteni, akkor én magam lennék az, a ki az ítéletet magam, esetleg társaim felett is ki fogom mondani De, t. ház! térjünk rá minden ilyen vonatkozás nélkül, a tiszta igazságnak, a kérdés elvi jelentőségének megállapítására. A t. képviselő ur beszéde első részében — én nagyon vigyáztam reá, mit mond — hová konkludált, de lege lata, a létező törvény, alapján ? Mert a bizalmatlanság maga nem konklúzió a törvény tekintetében. Es a mit mondott a jövő alkotás szempontjából, de lege ferenda beszélve, hogy t. i. szükség lehetne intézményes biztosítékra, a melylyel az esetleg fenyegetett sajtószabadságot még jobban körülbástyázzuk, ós hogy a létező törvénynyel való visszaélést, a mely tényleg elkövettetett a régi kormány által, örök időre, vagy legalább is arra az időre, a mig emberek törvényt alkotnak, lehetetlenné tegyük, erre nézve én vele tökéletesen egyetértek. (Helyeslés.) sőt ezt a legnagyobb részletességgel ki fogom .fejteni annak a múltkori kijelentésemnek a kapcsán, hogy én magam tartom szükségesnek, hogy e tekintetben törvényhozási intézkedések történjenek. (Általános helyeslés.) De miután már ennél tartok, nem szeretnem meg a látszatát sem annak, mintha én ezen támadások impressziója alatt, határoztam volna el magam arra. (Helyeslés.) Én, t. képviselőház, szívesen hivatkozom eleven tanukra. Már több mint két hónapja nyilatkozom, s beszélek róla, hogy a multak emlékein okulva, szüksége fog felmerülni annak, és pedig tisztán igazságszolgáltatási szempontból, — mert hogy társadalmi szempontból mire lenne szükség, hogy a sajtó hangja és modora is megváltozzék. (Élénh helyeslés.) erre vonatkozólag erről a helyről most nyilatkozni nem szándékozom — de hogy igazságszolgáltatási szempontból szükség van reformokra a sajtószabadság megvédése, másrészt azonban a sajtó^ visszaéléseinek megelőzése tekintetében is, (Élénh helyeslés.) erre nézve t. képviselőház kifejezetten megmondottam, hogy a legilletékesebb sajtó, a képviselők meghallgatásával, a mint egészségi állapotom megengedi és visszatértem, hogy hivatalomat elfoglaljam, szaktanácskozmányt szándékozom összehívni és azután a törvényhozás elé egy kész elaboratumot terjeszteni elfogadás végett. (Általános helyeslés.) Ez tehát egy előkészítő intézkedés volna. De nézzünk szemébe ennek a kérdésnek, bonczoljuk azt és állapítsuk meg, hogy mi közöttünk a differenczia, hogy mi az, a mit a t. képviselő ur és azok, a kik ezt a nagy hajszát, hogy ugy fejezzem ki magamat, megindították, elhallgatnak ? Mert az, a mit mondott, nem konklúzió, ő a felelettel adós maradt. Most én 12*