Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-30
92 30. országos ülés l'J06 Julius 17-én, kedden. állítom fel a tételt és szeretném tudni, igy van-e a dolog, ez-e köztünk a kontroverzia, vagy nem, mert attól függ, hogy a vitatkozás ezen a téren fair maradjon. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, azt gondolom, hogy a véleményeltérés közöttünk egyetlenegy pont körül forog. Vannak a képviselőházban és lesznek az országban is. a kik a lehető legjobbhiszeműleg, a kik a legfülbemászóbb érvek és sajtótermékek hallása és olvasása közben ugy állítják fel maguknak a tételt, hogy a sajtó utján előállított termékek egy olyan noli me tangere, olyan szentség, a melyhez csak utólagosan keletkezett ítélet alapján szabad és lehet hozzányúlni. Ez annak a tábornak az álláspontja. (Igaz! Ugy van a középen.) Hogyha de lege ferenda lenne szó, elmondanám erről mondandóimat, de most is megtehetem. Ma, t. képvislőház, a kérdésnek ily módon való feltétele, különösen velem szemben, a mostani igazságügyminiszterrel szemben azért nem jogosult, mert azt még sohasem hallottam, hogy egy parlament, vagy sajtó azért akarjon feleletre vonni egy minisztert, mert a létező törvényt, bár annak legenyhébb alakjában, de végrehajtja. (Zaj a közepén.) Egy hang: Visszaél vele. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Majd kisül, hogy visszaélek-e vele; de most ez a kérdés lényege és ebbe bele szándékozom bocsátkozni. Nem szabad tűrnünk, hogy ebben a kérdésben egy pillanatig is tovább homály maradjon. Már most, t. képviselőház, lehet itt visszaélést is konstruálni, ha az ember álmodik tényállást, mint a t. képviselő ur, (Derültség.) t. i. felteszi magában, hogy ez a dolog ugy történt, hogy a miniszter, mint a hogy Lányi tette — nem tudom tette-e — odahivatja éjszaka az ügyészt és azt mondja: Parancsolom, hogy ezt a vizsgáló bírót hívd oda, és ezt a meghatározott újságszámot foglald le. Ha ez történnék, kétségtelenül visszaélésnek tekinteném a miniszter részéről. Ilyen dolog azonban sem meg nem történt, sem történni nem fog; hanem történik az, hogy minden jogállamban a világon a fővárosban nemcsak van éjjeli ügyész, de kötél ességszerűleg van az úgynevezett inspekcziós ügyész és vizsgáló bíró, a kik éjnek idején is rendelkezésre állanak, előforduló flagrans élet- és vagyonbiztonság elleni kérdéseknél. En t. képviselő ur — tessék a szemem közé nézni — senkinek és semmiféle lappal szemben idáig nem adtam utasítást, hanem áll az ügyészek számára az az utasítás, hogy ott a hol, mint a kérdéses esetnél, a melyre különben még visszatérek, az aratósztrájkra való bűnös lázítás végtelenül nagy nemzeti érdekeket érintett és helyrepótolhatatlan kárral fenyegette a munkás- és birtokos-osztályt . . . (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a középen. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Hála Isten jó termés volt! Learatták ! (Zaj.) Polónyi Géza igazságügyminiszter: ... ott a királyi ügyész teljesítse kötelességét, mely abból áll, a mit neki a törvény ir elő, (Helyeslés.) hogy ott, a hol bűntett vagy vétségről van szó, indítványt terjeszt elő és csak indítványt, a mely felett aztán a független vizsgálóbíró határozatot hoz és az rendeli el a kérdéses lefoglalást és az is foganatosítja. Már most szememre vetik nekem, hogy a vizsgálóbíró pótlékot kap. Hát én kreáljak a t. képviselő ur kedvéért pótlék nélkül más vizsgálóbirákat ? Az az ügyész nem fordulhat más biróhoz, mint a ki a törvény szerint ki van rendelve. Már most miután ennél az aratósztrájknál vagyunk, talán eszmetársulás révén jobb lesz, ha itt foglalkozom azzal a kérdéssel, mert később ugy is szándékoztam elmondani, miért sorolom az aratósztrájkot azon esetek közé, a hol ilyen intézkedésnek szükségét látom. És a jövendő törvényhozás szempontjából is óva intem a t. képviselőházat, hogy ilyen demokratikus szirénhangoknak ne méltóztassék felülni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a középen. Zaj.) T. képviselőház! Nézzünk ennek a kérdésnek a szemébe. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) A t. képviselő ur beszélt itt az 1898 : II. t.-czikkről. Igen, ismerjük annak humanitárius intézkedéseit, tudjuk, hogy most a földmivelésügyi miniszter urnak kezdeményezésére munkás és munkaadó között törvény által szabályozott eljárás mellett szerződéskötésre utalja az állam törvénye az aratőmunkásokat, még pedig írott szerződésre. Az 1898. évi II. t.-czikk külön kihágásnak minősiti az ezen szerződéses viszony létrejötte ellen való összebeszélést. Azonban én és velem együtt ma Európának művelt törvényhozásai megtalálták a forrását annak, hogy ilyen esetekben miről rendelkezzék a törvény. Azt mondja az 1878 :V. t.-czikk, a büntető törvény, 350. §-ában (olvassa): »A ki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére vagy elhagyására kényszerit, a mennyiben cselekménye súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez, a zsarolás vétségét követi el«. A 353. §. szerint azonban (olvassa) •' »Büntettet képez a zsarolás és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, ha a zsaroló gyilkossággal, súlyos testi sértéssel, gyujtogatással vagy más súlyos vagyoni kár okozásával fenyeget«. T. képviselőház! A zsarolás büntette igy van a törvényben definiálva. (Mozgás a középen.) Most egy államban, a melyet agrárállamnak ismerünk, magyar nemzeti államnak vallunk, elkövetkezik az aratás ideje. Annak a kis-,
