Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

90 30. országos ülés 1906 jalius 17-én, kedden. ez a bíróságoknak van fentaftva, és hivatkozik a bűnvádi perrendtartásnak, az 1896 : XXXIII. t.-czikknek 185. §-ára. Ez t. i. azt mondja, hogy a mennyiben az eljárás czélja megengedi, a bíróság nyomban tartozik értesíteni az érdekelteket. A rendelet további részei teljesen irrelevánsak, csak azt akartam ezen felolvasott szemelvényekből bebizonyítani, hogy a Lányi-Vörösféle rendelet teljes egészében tökéletesen fennmaradt. Ezen kívül meg akartam kérdezni, hogy tulaj donképen micsoda szükség volt erre a rendeletre? Ha a régi korrupt szabadelvű kormányok, 1896-tól egészen Lányi születéséig, ellehettek minden ilyenféle rendeletek nélkül, miért volt akkor nekünk szükségünk arra, hogy mi Lányi rendeletét csak azért vonjuk vissza, hogy azután azt tulipánosán kiadhassuk ? Teljesen mindegy, hogy ez a rendelet a Lányi-féle kétfejű sas, vagy a tulipán jegyében jelent meg, azért a rendelet intézkedése maradt a régi, a cabinet noir maradt cabinet noir, a terhelt marad terhelt, a nyomozat marad nyomozat és az adatgyűjtés egy nemzetközi intézmény a posta kezében épen ugy visszaélés. Akkor, a mikor én azt látom, hogy a t. igazságügyminiszter ur ily módon őrködik a szabadságjogok felett és a mikor különösen ezen rendeletből azt látom, hogy ilyen blamázsba viszi bele kollegáját, a kereskedelmi minisztert, mert hiszen az igazságügyi tartalomért az igazságügyminiszter felel, mert hiszen, ez nem kereskedelem, hanem jog, mert a lefoglalásról az igazságügyminiszternek kell intézkednie, nem pedig a kereskedelmi miniszternek s mert az Igazságügyi Közlöny is szives volt azt közölni. Mikor azt látom, hogy igazán semmiféle okom és jogom nincs arra, hogy ünnejilő ruhában jelenjek meg, a mint annak idején a t. igazságügyminiszter ur Erdélyi Sándor akkori igazságügyi miniszter úrral szemben én is elállók a felköszöntőtől, én sem öltök magamra ünneplő ruhát. Én mindezen jelenségekből azt a következtetést . vonom le, hogy az igazságügyminiszterben hiányzik az a lélek, a mely a szabadságjogok biztosítására való, hiányzik az a szellem, a mely arra való, hogy pártatlanul kezeljük az igazságügyeket és felépítsük a modern Magyarországot- Ezért a miniszter ur személye iránt érzett mélységes bizalmatlanságnál fogva ezt a tételt nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a középen.) Kecskeméti Ferencz: Személyes kérdésben kívánok szólni! (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur beszéde folyamán azt találtam mondani: »Beszéljen t. képviselőtársam a sajtóvisszaélésekről.* Ezt a képviselő ur tőlem rossz néven vette és ebből kifolyólag azonosítani igyekezett engem a régi szabadelvű párttal. Vázsonyi Vilmos: Csak óvtam tőle! Kecskeméfi Ferencz: Ugy fogtam fel, hogy azonosít a szabadelvű párttal, a mely a képviselő ur szerint sokat vétett a sajtószabadság ellen. De felesleges volt ez az óvás, mert kijelentem, hogy sem az éjjeli ügyészség intézményének, sem a sajtótermékek előleges lefoglalásának nem vagyok barátja. (Elénk helyeslés.) Remélem és óhajtom, hogy a sajtótörvény kilátásba helyezett revíziója alkalmával ezen segítve lesz és ezen sérelmes intézkedés meg fog szűnni. (Helyeslés.) A sajtó megrendszabályozását tehát nem védelmezem, azonban arra sem vállalkoznám, hogy védelmezzem a sajtó visszaéléseit. (Ellenmondás a középen.) Xem vállalkoznám azonban arra sem, hogy a sajtóvisszaélósek alkalmából a sajtószabadság mellett mondjak dicsbeszédet. Ha védelmezni akarom a sajtószabadságot : erre jobb alapot és jobb alkalmat keresnék. Ezt kívántam csak megjegyezni. Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminiszter ur kíván szólni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház ! A szokásnak niegfeleló'leg akkor teljesíteném talán helyesen kötelességemet, ha azzal kezdeném, legalább rövid vonásokban, hogy az igazságügyi kormányzat a jövendőben miképen akarja foglalkoztatni a képviselőházat, és milyen igazságügyi reformokkal szándékozik a t. ház elé járulni. Ha ettől a szokástól én most kivételesen eltérek és az e tekintetben röviden elmondandóimat beszédem végére hagyom, méltóztassék ezt annak a körülménynek tulajdonítani, és talán e tekintetben mentségemet is megtalálni, hogy ugy én, mint maga az egész kormány az előttem felszólalt képviselő ur által épen a sajtószabadság terén oly támadásban részesittettünk, a mely támadást szabadságszerető, múltjára és jelenére büszke kormány egy pillanatig sem hagyhat válasz és felelet nélkül. Ezért méltóztassanak megbocsátani, ha megfordított sorrendben elsősorban ezzel a sajtószabadsági kérdéssel fogok foglalkozni. (Halljuk!) T. ház! A mi azt a mélységes bizalmatlanságot illeti, én annyira nem vagyok még elkényeztetve, hogy azt hittem volna, hogy nem fogok találkozni bizalmatlansággal, csak más oldalról; szívesen veszem innen is. Kénytelen vagyok elhinni, — miután nagyon ujkeletű az a mélységes bizalmatlanság, hogy a t. képviselő urat tényleg ezek az általa támadás tárgyává tett intézkedések ösztökélték bizalmatlanságra. Miután azonban a miniszter szempontjából a bizalmatlanság egy kicsit ragadós nyavalya, igyekezni fogok mindenkit felvilágosítani arról, — talán sikerül még a képviselő urat is — hogy a bizalmatlanságra, legalább azon intézke-