Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. 87 rendeletet annak idején az egész sajtó és az egész közvélemény egyértelmű felháborodással fogadta, s a sajtónak azon orgánumai is, a melyek most semmiféle sérelmet nem látnak az igazságügyminiszter nr nyilatkozatában, az akkori LányiVörös-féle rendeletben a cabinet noir helyreállítását, az orosz viszonyoknak Magyarországon való inaugurálását és igy tovább és igy tovább látták e rendeletben. Ez a Lányi-Vörös-féle rendelet visszavonatott, de csak azért, hogy teljesen változatlanul, néhány lényegtelen szónak megváltoztatásával, mint pl. »vizsgálóbiró« helyett »kir. törvényszék*, »ügyészek rendelkezhetnek* helyett »ügyészek intézkednek«, — mondom, néhány ilyen lényegtelen szónak megváltoztatásával, s holmi magyarázgatással, teljesen változatlanul újra kiadassék és az »Igazságügyi Közlöny«-ben közöltessék. Hogy az akkori rendeletről, t. ház, a sajtó milyen véleményben volt, arra nézve vagyok bátor néhány szemelvényt felolvasni, különösen azon rendelkezésekre vonatkozólag, a melyek ebben a rendeletben is benfoglaltatnak. A »Magyarország« pl. igy szólt (olvassa.): »A posta az abszolutizmus szolgálatában«. A kereskedelmi minisztérium kiadásában megjelenő »M. kir. posta- és távirda-rendeletek tárában« a kereskedelmi ügyvivőnek az igazságügyi és belügyi ügyvivőkkel egyetértőleg kiadott rendelete jelent meg, a mely legenyhébben szólva, nem egyéb, mint a cabinet noir intézményének hivatalos bejelentése. A megdöbbentő rendelet kiadásánál az ügyvivők czinikusan az 1896 : XXXIII. t.-czikkre hivatkoznak, melyben kétségtelenül megtalálható az alap hasonló eljárás létesitésére, de a rendelet 11. és 12. pontjában foglalt intézkedések, a melyek bárkit oktalan rendőri zaklatásnak bármikor kitehetnek, s általában a rendelet egész tendencziája nyüvánvalóvá teszi a mögötte lappangó czélzatot. Fájdalmasan kell konstatálnunk, hogy annyi dicséretet érdemelt posta-intézményünk olyan szolgálatot kell hogy teljesitsen a jövőben, a melyet jogállamban a legmerészebb fantáziával sem lehetne feltételezni*?. Ez volt, t. ház, arról a rendeletről a » Magyarországának a véleménye. A »Pesti Hirlap«, a mely szintén meg van elégedve az igazságügyminiszter ur mostani rendeletével, még keményebb szavakat talált ezen rendelet ellen, s ezt mondja (olvassa): »Az úgynevezett cabinet noir-t csinálják meg épen, mintha idegenből jövő, fölkelésre és lázadásra szitás ellen kellene védekezni. Ekképen bánnak saját hazájában, saját intézménye keretében a magyarral, hogy lázadónak tekintik, és ekképen akarják kitépni szivéből és elpusztítani nemzeti érzéseit.« Végül azután felhivja a közönséget, hogy jelentsék fel a postát és a minisztereket levéltitok megsértése miatt. A »Független Magyarország« szintén meg volt botránkozva abban az időben és kijelentette (olvassa): »Ma is napvilágot látott egy hihetetlenül erőszakos rendelet, a mely a postai intézményt valósággal rendőri intézménynyé sülyeszti le. Az ügyészeknek ezentúl joguk lesz ahhoz, hogy minden postai szállítmányt, a lapokat is, birói határozat nélkül lefoglaljanak, s kötelességévé tették a postának, hogy tartsa nyilván: kicsoda, mikor, mennyi ideig és kivel beszél a helyközi távbeszélő-hálózaton «. A Budapesti Hirlap elitélő szava szintén rendkívüli szigorú; czikkének csak végső szavait akarom itt felolvasni (olvassa): »Ez a rendelet a rendőrségnek uj és nevezetes hatáskört biztosit. A rendeletnek az az utasítása, hogy a posta a postai küldemények, táviratok lefoglalásáról vagy elkobzásáról sem a feladót, sem a czimzettet nem értesiti, valóságos cabinet noir-t létesít a magyar postán, a mely eddig kitűnő hirben állott az egész czivilizált világban. Ez a rendelet tisztára oroszországi színezetet visel, mert jogállamban ilyen kormányhatalmi intézkedés nem lehetséges«. Először is fölvetem azt a kérdést, hogy miféle szükség volt egyáltalán arra. hogy a Lányi—Vörös-féle rendelet után a kormány ujabb rendeletet adjon ki? 1896-ban létesült a bűnvádi perrendtartás, azóta egyetlen kormány sem látta szükségét annak, kivéve a darabont-kormányt, hogy rendeletileg intézkedjék arról, a miről a bűnvádi perrendtartás intézkedik. Ez a kormány, azt hiszem, legkevésbbé kormányozhat rendeletekkel, mert épen ennek a kormánynak kötelessége azt a visszaélést, a mely a magyar törvényhozást a minimumra redukálja és mely mindent rendeletekkel szabályoz, mely három §-os törvényekhez nyolez mértföld rendeletet csatol hozzá és a mely tulaj donképen a törvényhozás szuverenitásának kicsúfolása, megszüntetni. Azt kérdem én és erre a dilemmára nagyon nehéz felelni, hogyha a bűnvádi perrendtartáson alapul ez a rendelet, mi szükség volt a törvényt megismételni? Talán csak nem a bis rej>etita piacet elvénél fogva? Ha pedig nem a bűnvádi perrendtartáson alapul, akkor miféle jogforrásból származik, mikor olyan kérdéseket akar szabályozni, a melyek a bűnvádi perrendtartásban szabályozvák. Nagyon jellemzőnek tartom, hogy 1896-tól egészen Lányi korszakáig, egyetlen kormány sem érezte szükségét annak, hogy olyan rendeletet bocsásson ki, a mely a postaküldemények és táviratok lefoglalására és az azokra vonatkozó adatok szolgáltatására irányul. Egyetlen kormány sem érezte ennek szükségét. Ha a darabontkormány érezte szükségét, ezt nagyon természetesnek találom, hiszen a darabont-kormány vissza akart élni a maga u. n. rendeleti jogával. Hogy mi szükség volt ilyen rendelet kiadására és mi szükség volt ilyen módra az igazságügyminisz-