Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

88 30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. terium részéről és különösen az ilyen rendeletre: egyáltalában nem vagyok képes megérteni. Azt sem tudom megérteni, hogy ha a Lányi-Vörösféle rendeletet visszavonták, miért adták ii újra és ha újra kiadták, miért vonták vissza ? (Derültség.) Igen hálás lennék, ha a t. igazságiigyminiszter ur megmondaná nekem azt, hogy mi a differenczia a Lányi-Vörös-féle rendelet és ezen rendelet között. Én az összes szakaszokat átolvastam, összehasonlítottam és néhány lényegtelen stiláris módositáson kivül csak egyetlenegy különbséget találtam: azt, a mely a postától követelt értesítéseknél, mely a levelekre és táviratokra vonatkozik, a Lányi-Vörös-féle rendeletnek azt a részét, a mely a küldemények megtekintését szabályozza, ebből az uj rendeletből kihagyta. Semmiféle más eltérést nem találtam. Mindazon sérelmek megvannak abban a rendeletben, a melyeket a nemzeti sajtónak általam itt hivatkozott vezető orgánumai annak idején a legnagyob felháborodás hangján oly kiváló szakértelemmel megbélyegeztek. Ismétlem, ez a rendelet szószerinti megismétlése a Lányi-Vörös-féle rendeletnek. Az 1. § szó szerint át van véve a Lányi—Vörösféle rendeletből betüváltoztatás nélkül. Ez a szakasz így hangzik (olvassa): »A királyi törvényszéki vizsgáló birák, királyi járásbíróságok, királyi törvényszékek, a vádtanács jogosítva vannak a bűntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétséggel terheltekkel szemben folyamatba tett ügyekben a terhelteknek szánt vagy tőlük eredő leveleket, vagy egyéb postaküldeményeket, nemkülönben táviratokat, még ha álczim alatt érkeztek is. a posta- távirdahivataloknál lefoglalni és azok kiszolgáltatását követelni*. Szórói-szóra a Lányi-féle rendelet, minden betűváltoztatás nélkül. Már most egyszerűen megállapítom azt, hogy ez a rendelet a leghatározottabban ellentétben van a tételes törvénynyel, a bűnvádi perrendtartásnak 171. §-ával. A bűnvádi perrendtartásnak 171. §-a, mely levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalásáról szól, azt mondja (olvassa.): »Ha a terhelt valamely bűntett, vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntetendő vétség miatt vizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ha ellene ily bűncselekmény miatt az elővezetés, elfogatás, vagy a főtárgyalás el van rendelve és oly körülmények forognak fenn, melyekből alaposan következtethető, hogy a hozzá intézett, vagy tőle származó levelek, táviratok ós egyéb küldemények ellene vagy terhelt társa ellen bizonyítékul szolgálhatnak, azok lefoglalhatok és a posta- és táviróhivatalok, valamint egyéb szállító vagy fuvarozó intézetek kötelesek azokat kiadni.« Már most a rendelet a »terhelt« kifejezést használja általánosságban. Már pedig a »terhelt« kifejezés alatt a nyomozat alatt álló is érthető. Egy hang (a halközépen): Nem! Vázsonyi Vilmos: Tessék a bűnvádi perrendtartást elolvasni! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Az a gyanúsított! Vázsonyi Vilmos: A »terhelt« általános kifejezés, míg a bűnvádi perrendtartás szerint »gyanusitott« az a terhelt, a ki ellen nyomozat van elrendelve. Ha méltóztatik kívánni, fel fogom olvasni, (Zaj a baloldalon és a középen.) A »terhelt« általános kifejezés, a mely talán a nyomozat alatt és vizsgálat alatt állóra egyformán vonatkozik. Már most nem. vagyok képes megérteni, hogy ha a Lányi-korszaknak tetszett ez a kétértelműség, miért tetszik ez a kétértelműség az uj korszaknak ? Ha tetszik distingválni »terhelt« és »gyanusitott« között, holott a törvény szerint terhelt alatt értendő 9jZ IS; ct ki nyomozat alatt áll és a kinek még egy külön elnevezést is adunk — és itt az »is« szócskán van a súly — akkor tessék distingválni a rendeletben is, akkor tessék a rendeletbe belevenni, hogy vizsgálat alatt áll és nem azt, hogy terhelt — vagy le van tartóztatva, vagy ellene bűncselekmény miatt előzetes elfogatás stb. van elrendelve. Szóval tessék beletenni a rendeletbe azokat a garancziákat, a melyeket a büntetőtörvénykönyvnek 171. §-a állapit meg. (Helyeslés a középen.) Mert végtére veszekedéseket csinálni és bűnvádi perrendtartási magyarázatokba belesétálni a postán, hogy mit értünk vagy mit nem értünk terhelt alatt és hogy mikor a postát fel akarja világosítani, azt ugy világosítja fel és olyan kifejezést használ, hogy az kétértelmű, és hogy az alatt a nyomozat alatt álló is érthető: ez nem valami nagy szabadságszeretetre vall és nem valami nagy őrködésre a közszabadság felett. Mezőfi Vilmos: Gyalázatos az a rendelet! Vázsonyi Vilmos: T. ház! A rendeletnek 2. §-a szintén szórói-szóra át van véve a LányiVörös-féle rendeletből, mondom, azon differencziával, hogy a helyett hogy »a királyi ügyészségek is intézkedhetnek«, az van, hogy »rendelkezhetik a királyi ügyészség is.« Ezenkívül a helyett, hogy »vizsgálóbíró«, az van, hogy » királyi törvényszéki vizsgálóbiró«, a mi természetesen nagyon lényeges eltérés. A rendelet azonban hivatkozva az 1896: XXXIII. t.-cz. 178. §-ára. ép ugy, mint a Lányi-Vörös-féle rendelet, szintén elfelejti megjegyezni azt, hogy csak halaszthatatlan szükség esetén van joga erre az ügyésznek. Ez az első és második szakasz tehát statuálja ugyanazon megállapítást a postai küldeményekre vonatkozólag, & melyet a Lányi-Vörös-féle rendelet statuált. És hogy mit jelent azon kétértelműség, hogy »terhelt« és mit jelent az, hogy pusztán nyomozatra le lehet foglalni postai küldeményeket, ezt nem illusztrálhatom mással, mint azzal, hogy a modern bűnvádi perrend-