Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-30
74 30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. esetben, ha a képviselőház az eddigi gyakorlat mellett foglal állást, {Helyeslés.) akkor én a magam részéről kötelességemnek fogom tartani ezt respektálni, (Elénk helyeslés.) de a nélkül nem tehetem, mert a ház külön határozata nélkül engem a házszabályok szigorúan kötnek és a házszabályokkal ellenkező gyakorlatot a magam részéről preczedensül el nem fogadhatok. Ha a ház azt elfogadja preczedensül, akkor nagj'on természetes, a ház akarata előtt az elnök meg fog hajolni és a ház akarata szerint fogja ezt a kérdést elintézni. Az igazságügyminiszter ur láván szólni. Polónyi Géza igazságiigyminiszter: Miután a házszabályokról, s a szólásszabadság kérdéséről van szó, azt hiszem, kötelességet teljesítek, ha röviden elmondom nézetemet és álláspontomat. Az iránt semmi kétség sem lehet, hogy az elnök ur, ugy mint idáig, ezen kérdésben is a házszabályokhoz való rigorózus ragaszkodásnak adja kiváló tanújelét, a mit csak tisztelettel fogadhatunk. De én azt hiszem, hogy a mélyen t. elnök ur ennél a kérdésnél a házszabályok rigorózus alkalmazásának keretén tulmenne, ha nem engedné meg az eddigi gyakorlatnak megfelelően a részletes költségvetésnél az általános vitát az első tételnél. Az a gyakorlat, a mely kifejlődött akként, hogy a költségvetésnek, a mely nem törvényjavaslat, részletes tárgyalásánál az egyes tárezák »központi igazgatás* tételénél az általános vitát teszi lehetővé, nemcsak politikai motivumokból táplálkozik, de meggyőződésem szerint a házszabályokban is gyökerezik. Lengyel Zoltán : 208. §. Polónyi Géza igazságiigyminiszter: Gyakorlatilag véve a dolgot, egyebet nem is kellene emlitenem, mint azt, hogy a központi igazgatás első tételében, a fizetések tételében a miniszter fizetése is benne van, itt tehát joggal és természetszerűleg vethetők fel a miniszter személye körüli bizalmi kérdések és csak itt intézhetők el, mert a költségvetés általános vitájának kérdésében az egyes miniszteri tárezák általános politikai része nem is dönthető el, nem is tárgyalható. Ha csak ez az egy érv szólna is a gyakorlat mellett, akkor is fenn kellene azt tartani. Azonban azt hiszem, hogy a házszabályoknak is az eddigi gyakorlat felel meg, mert a házszabályok 208. és 209. §-a az, a mely itt figyelembe veendő. A házszabályok 208. §-a azt mondja (olvassa) : »Minden tárgy felett előbb az általános vita kezdődik, s csak ennek befejeztével térhet át a ház az alapul már elfogadott tárgynak részletes és pontonkénti tárg)-alására.« Ezzel a szabályival harmonikus folytatásban megállapítja a 209. §. (olvassa) : »Az első szó illeti a központi és külön bizottsági előadót. . . .« stb. Tehát a házszabály itt állapítja meg, hogy mit ért külön tárgy alatt. Érti azt, hogy ha külön előadóval rendelkezik a bizottság és azt a tárgyat külön előadó terjeszti elő. Már pedig az kétségtelen dolog, hogy a pénzügyi bizottság nevében minden egyes tárczát, mint külön tárgyat, külön előadó terjeszt elő a részletes vitánál. Már most, t. ház, eltekintve attól, hogy a minisztert sem lehet megfosztani attól, hogy tárezájának részletes vitájánál, a központi tételnél, általános j)olitikai irányzatát a képviselőház bírálata alá bocsássa, még kevésbbé lehetséges azután, hogy a miniszter a 48-iki törvényre való hivatkozással él a felszólalás jogával, de azután a képviselőnek kritikája elmaradna. Ez egy lehetetlen állapotot teremtene. Azt hiszem, t. ház, hogy magánál annál a ténynél fogva, hogy külön előadót rendel a házszabály és a praxis minden egyes miniszteri tárcza számára és azután az első tételnél, a központi tételnél, a fizetések kérdésénél a miniszterre vonatkozó személyes kérdések és általános politikai elvek felvetését kétségtelenül nemcsak jogosulttá, de kötelezetté is teszi: mondom, már e ténynél fogva is azt hiszem, hogy ha az eddigi gyakorlattal szakítanánk, nemcsak a szólásszabadságot korlátoznánk fölöslegesen, hanem politikailag a költségvetésnek a miniszterrel szemben való eldöntését majdnem lehetetlenné tennők az által, ha az egyes miniszterek felelősségét az általános vitára utalnók, a hol pedig a szavazást elkülöníteni és a vitát külön folytatni nagyon nehéz. Azt hiszem tehát, az igen t. elnök ur is megnyugszik abban, hogy az a praxis, a mely eddig fennállott, megfelel a házszabályoknak, és kérem, méltóztassék a képviselőháznak azt továbbra is fentartani. (Általános helyeslés.) Elnök ." T. ház ! Nekem mindössze egy megjegyzésem van az igen t. igazságügyminiszter ur felszólására, nevezetesen az, hogy a házszabályok 208. §-a értelmében az egyes tárczáknál nem lehetne külön általános vitát folytatni, mert maga az egész költségvetés egy tárgy, a költségvetést általánosságban letárgyaltuk, sőt ki is mondatott, hogy átmegyünk a részletekre és az egyes tárezák már a költségvetésnek részleteit képezik. En tehát a magam részéről az igazságügyminiszter ur ezen magyarázatát nem fogadhatnám el, mert az eddigi gyakorlat sem az volt, hogy minden egyes tárczánál külön-külön tétetett fel a kérdés, hogy az a tárcza általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik-e ? Holott ha állana az igazságügyminiszter urnak a 208. §-ra való hivatkozása, akkor a kérdést minden egyes tárczánál bizonyára igy kellett volna feltenni. De csakis az első tételnél fejlődött ki általános vita, és akkor sohasem az a kérdés tétetett fel, hogy elfogadja-e a ház az x—y költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, hanem azt a kérdést tette fel az elnök, hogy a ház az első tételt elfogadja-e ? (Helyeslés.) Miután azonban látom, hogy a háznak közóhaja, hogy e tekintetben az eddigi gyakorlat tartassék fenn (Helyeslés.), én a magam részéről meghajolok és kijelentem, hogy az elnökség a költségvetés tárgyalását az eddigi gyakorlat szerint fogja kezeim olyformán, hogy az első