Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. 75 szakasznál nem fogja útját vágni annak, hogy a tárcza fölött általános vita induljon meg. (Helyeslés.) Egyet azonban mégis leszek bátor kérni az igen t. képviselő uraktól. Mikor az általános vita befejezést nyerend az által, hogy az illető első tétel felett szavazás történt, ne méltóztassanak azután minden egyes tételnél ujabb általános vitát folytatni, (Élénk helyeslés.) mint a hogy azt tegnap is tette egy képviselő ur, a ki beszélt olyan kérdésekről is, a melyek nem ezen tárcza, hanem a belügyi, a kereskedelemügyi tárcza keretébe tartoznak. Ettől méltóztassanak óvakodni, mert ilyet sem az elnök, sem a ház meg nem engedhet. (Elénk helyeslés.) Most következik a felszólalások során: Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! E kérdéshez hosszasabban is óhajtottam szólni, de mivel úgyszólván az egész kérdés el van intézve, csupán magára a szakaszra nézve kivánok néhány megjegyzést tenni. Elnök : Nem az van most tárgyalás alatt. Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, én a házszabályok 208. §-át értem, annak értelmezésére nézve kivánok néhány megjegyzést tenni. T. ház ! Mindenekelőtt meg akarom jegyezni, hogy tárczánként az általános vita állandó gyakorlata volt a háznak. Ezt a gyakorlatot fenn is kell tartani, mert az egész költségvetésre vonatkozó általános vita az egész kormánynyal szemben való bizalmi kérdést foglalja magában, mig a tárczánként való általános vita csakis az illető tárcza miniszterére való bizalmi kérdést foglalja magában. Ennek az eldöntését az egyes tárczáknál az általános vita meg nem engedésével nem lehet kizárni. A szakasznak értelmezésére vonatkozólag csak annyiban tér el az én véleményem az elnök ur magyarázatától, hogy szerintem ez az értelmezés nem képezheti szavazás tárgyát. Vagy igy áll a kérdés a házszabályok szerint, vagy nem igy áll, de szavazással ezt eldönteni nem lehet. A házszabályok 208. szakasza világosan kimondja, hogy minden tárgy felett általános vita kezdődik, a 209. §. jjedig megállapítja az előadónak szólási jogát. Teljesen elfogadom tehát az elnök ur véleményét, csak az indokolást nem, Kénytelen vagyok továbbá még két pontra nézve megjegyzést tenni. A 207. §. értelmezésére nézve előfordult tegnap olyan dolog, a mely nézetem szerint nem felel meg az eddigi gyakorlatnak és a házszabályok helyes értelmezésének. Épen, mivel tegnap az általános vita nem tartatott meg, az egyes szónokok kénytelenek voltak a ház engedelmét kérni ki az egyes szakaszoknál arra vonatkozólag, hogy az illető tárgytól eltérőleg beszéljenek. Az elnök ur nem tette fel a kérdést, illetőleg saját diskreczionális jogának minősítette, hogy feltegye-e a kérdést vagy nem. Hát igaz, hogy a 207. §. utolsóelőtti sora az elnök felhívására adott engedélyről beszél, de ez nem állapítja meg az elnöknek külön jogát, hanem csupán modus procedendi. A szónok, a ki a háztól kivan engedelmet kérni, ezen kérésével az elnökhöz fordult, a kinek ezt a kérdést mindenesetre fel kell tennie, a mint hogy Perczel Dezső is feltette a legnagyobb obstrukcziós viharok közepette is. Másik megjegyzésem a 215. §. értelmezésére vonatkozik. A 215. §. a), b), c) és d) pontjai alapján mindenkinek bármikor van joga felszólalni. Ez a jog nem függ az elnöki engedélytől. Ha én a házszabályokhoz vagy személyes megtámadtatás czimén kivánok szólni, nem függ az elnöktől, hogy megengedje ezt vagy nem. Az elnök joga csupán odáig terjed, hogy ha az illető a hivatkozott szakasz hivatkozott pontjától eltér, tőle a szót megvonja. Azonban az elnök nem adja meg ezeken a czimeken a szólás jogát, hanem csupán konstatálja, hogy az illető szólni kivan, de mindenesetre meg kell, hogy engedje a felszólalást. En, t. ház, teljes mértekben a mellett vagyok, hogy a költségvetési vita minél rövidebb legyen, de bocsánatot kérek, azt semmi esetre sem lehet megengedni, hogy mikor egy képviselő arról az oldalról a leggorombább támadásokat intézi, akkor az ellenkező oldalon ülő és az ellenkező oldalról felszólaló képviselő urnak joga, a ki még hozzá a magyar álláspontot védi, a házszabályokra való hivatkozással korlátoztassék, a mi, biztosan hiszem, az elnök urnak sem volt intencziója. Elnök : Nem értettem teljesen a képviselő ur felszólalását, s nem tudom, hogy ez vita akar-e lenni az elnöki rendreutasitásokkal, mert ez esetben kénytelen lennék arra figyelmeztetni a képviselő urat, hogy ehhez a házszabályok szerint semmi joga sincs és ezt a magam részéről nem is tűrném. A mi a 207. §. magyarázatát illeti, az a szakasz, bocsánatot kérek, egész határozottan és világosan megmondja, hogy csak az elnök felhívására a ház által adott engedélylyel szólalhat fel a képviselő. Ha a házszabály nem az elnök diszkrécziójára akarta volna bizni ennek a kérdésnek a házhoz való intézését, akkor egyszerűen azt mondta volna a házszabály, a mint számtalan, sőt minden egyéb esetben mondja, hogy szavazással dönt a ház a kérdés fölött. Itt azonban nem azt mondja a házszabály, hanem azt, hogy csupán a háznak az elnök felhívására adott engedélyével lehetséges a tárgytól való eltérés, A mi a 215. §-ra való hivatkozást illeti, egyáltalában nem értem, hogy mit akart a képviselő ur, mert hiszen én sohasem vontam kétségbe, hogy ezen szakasz értelmében, ha valaki az ott felsorolt czimeken kíván felszólalni, akkor erre az engedélyt igenis meg kell adni. En ezt a szakaszt másként nem is kezeltem és nem is lehetne máskép kezelni, mint a hogy eddig kezeltetett. Ha t. i. valaki a 215. § valamely részére hivatkozik, és azon a czimen kíván felszólalni, ezt a kívánságát sem az elnök, sem a ház meg nem tagadhatja. Lengyel Zoltán : T. ház ! Ha már felvettetett a kérdés, bocsánatot kérek, de én azon véleményben vagyok, hogy egyáltalán nem is lehet kérdés tárgya ebben a tekintetben a döntés. A 215, §-t az elnök ur helyesen alkalmazta, de mindig 10*