Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. 53 nünk azzal, hogy nekünk sokkal több iskolára volna szükségünk, mint a hány ma van, mert nekünk szükségünk volna és azt hiszem, hogy ezt az igen t. közoktatásügyi miniszter ur is helyben fogja hagyni — legalább is 32.000 népiskolára és 40.000 tanitóra, ha azt akarnók elérni, hogy a mi közoktatásügyünk tényleg európai színvonalra emeltessék. Az előbbi számítást erre a tételre vonatkoztatva, belekerülne a 32.000 iskola ä 1000 kor. 32 millió koronába, a tanítók fizetése ä 1000 korona 40 millió koronába, a fentartás évi költsége per iskola 500 koronára számítva 16 millió koronába, tehát belekerülne összesen 88 millió^ koronába, ez pedig 3°/

0-kal megfelel 3 milliárd ujabb államadósságnak. Már most kérdem, hogy egyáltalában lehet-e arról csak ábrándozni is, (Felkiáltások balfelöl: Ki ábrándozik ?) hogy közoktatásügyünk a jövő évtizedek alatt európai nívóra emeltessék és hogy magyarosítsanak a közoktatásügy révén, mikor ily szegénységben leledzünk mint állam. Mily szerény ezekhez az összegekhez képest az a 47,792.950 korona, a melyet ma lehet közoktatási czélokra áldozni! Tessék egyszer reálisan megítélni az állapotokat és nem beszélni magyarosításról a közoktatásügy terén. (Egy hang bálfelöl: Addig mit csináljunk ?) Azt kérdezte egy képviselőtársam, már most mit csináljunk. (Felkiáltások: Addig mit csináljunk !) Kötelesnek érzem magamat, hogy megfeleljek erre is. Csinálják azt, a mit a törvény önöknek és a mit a törvény minden állampolgárnak parancsol, a mi első parancsolatja minden igaz hazafinak, tartsák meg a törvényt (Helyeslés a középen.) Ha ezt a törvényt azalatt a 38 év alatt megtartották volna, ha a kormányok a helyett, hogy megtöltötték Vácz és Szeged börtöneit legjobb férfiainkkal, (Mozgás) segítették volna a mi kultúránkat is fejleszteni, hogyha a helyett, hogy egy tanfelügyelő a legnagyobb kötelességét abban látta volna, hogy hazafias érdemeket szerezzen magának az által, hogy az árnyékszékeket kifogásolja a nemzetiségi iskoláknál, hogy az alatt az ürügy alatt bezárhassa az iskolát . . . (Zaj. Egy hang balfelöl: Ön még nem ült Vácz ott f) Még fiatal vagyok. ítáérek. Hogyha, mondom, azok a kormányok megtartották volna azt a törvényt, mely előírja, hogy a mi kultúránkat is szaporítsák ós gyarapítsák, akkor előrehaladtunk volna, előrehaladtak volna önök is, s nem fecsérelték volna el a magyarság színe-javát, legjobb erejét megvalósithatlan dologra, és akkor a helyett, hogy most mint ellenzékiek lépjünk fel, együtt harczolnánk önökkel egy táborban. (Igaz! Vgy van! a középen.) De, t. ház, felszólaltam, és fel fogunk minduntalan szólni mindaddig, mig önöket meg nem győzzük, hogy lássák be végre önök is, hogy tévúton haladnak, hogy nem lehet ezt az ábrándot soha elérni, hogy ez olyan, mint a lidérczfény, a melynek, ha utána futnak vaktában, mi lesz a következménye ? Mocsárba fog jutni ez az ország és a mocsárba fog fulladni. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain) Kun Árpád : Szegény ország! Vajda Sándor: Most egy uj korszak kezdődött. És mivel kezdődik az uj korszak az önök részéről? Kezdődik azzal, hogy azt a bécsi kezet, azt a szabad kezet, a mit önöknek a mi rovásunkra ismét felkínálnak, készséggel elfogadják, és el akarják altatni az önök nemzeti meggyőződését, és el akarják altatni a magyar tömegek meggyőződését, a kik nincsenek önökkel megelégedve. (Zaj.) T. ház! Ez nem őszinte politika, és mondhatja nekem az igen t. miniszter ur ezerszer, hogy az agent provocateur gyarló szerepére vállalkozom. Tagadom, de azért őszinte meggyőződésemet ismét elmondom. Önöknek, ha az uj koi'szak emberei akarnak lenni, ha az uj Magyarországot meg akarják alkotni, számolniuk kell a statisztikával, számolniuk kell a tényleges viszonyokkal és azokkal az adatokkal, a melyek nagyon kellemetlenek a sovén magyar érzelemre nézve, de a melyek igazak és a melyeket nem lehet jelszavakkal letagadni és lehetetlenné tenni. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Akkor igenis be fogják látni, hogy mi nem vagyunk lelketlen agitátorok, mi nemvagyunk hazafiatlanok, nem vagyunk pánszlávok . . . Lengyel Zoltán: Melyik tételhez beszél ? Elnök: Kérem a képviselő urat, hogj a tételhez méltóztassék szólni. A tárgyalás alatt levő tételtől eltérni csak a ház engedelmével szabad. Lengyel Zoltán: Saját lapjaiknak tartanak izgató beszédeket mindenféle tételnél. Vajda Sándor: T. ház! Mi a mi népünknek hű fiai vagyunk, és azt követeljük, hogy ismerjék el önök azt a jogunkat, hogy mi hű fiai lehessünk népünknek és . . . Egy hang (jobbfelöl,): Nem a népnek, a magyar hazának! Vajda Sándor: . . . követeljük, hogy minket is elismerjenek jó hazafiaknak, ós tegyék lehetővé azt, hogy jó román hazafiak és egyszersmind jó magyar hazafiak legyünk. (Nagy zaj és mozgás.) Kubik Béla: Menjen Romániába, ott van a helye! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kubik Béla: Ez az őszinteség? Elnök: Kubik képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Vajda Sándor: Ebben a hazában akarunk élni, és nem akarunk innen kimenni! Lengyel Zoltán: Az anyja is magyar asszony! Vajda Sándor: A képviselő urak nagyon jól tudják, hogy milyen értelemben mondottam azt. Mit vitatkoznak velem! Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem.