Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-39
39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 363 velünk megismertetni, a melyek időközben a katonai btkv. egyes intézkedéseit megdöntötték. Azt hiszem, hogy a ház érdekében áll és minden képviselő kell, hogy érdeklődjék az iránt, minő a katonai igazságszolgáltatás. A szőnyegen lévő tárgyhoz különben nem kívánok szólni, hanem egyszerűen azt jegyzem meg, hogy miután azon okok, a melyek folytán a költségvetést meg nem szavaztam, nem szűntek meg, a meghatalmazás! törvényjavaslatot sem fogom megszavazni. Elnök: Szólásra senki sines feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Talán természetesnek méltóztatik találni, hogy ezen padokról nem hagyhatom minden észrevétel nélkül a történt felszólalásokat. Mindenki előtt tudva van ugyan, hogy azon vádak, a melyek itt ellenünk szórattak, mintha mi a demokrácziát sutba dobtuk volna, mintha osztályuralmat képviselnénk, stb., merőben alaptalanok ; (Igaz! Ugy van !) de mikor mégis komoly hangon adatnak elő, talán kötelességem azokra reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Először is Hodzsa képviselő urnak — bár nem akarom hosszasan igénybe venni a ház türelmét —a katonai büntetőtörvénykönj^vre vonatkozó felszólalására óhajtok egy megjegyzést tenni. Az én t. barátom, a honvédelmi miniszter ur — a mint itt olvasom beszédét — azt mondta, hogy lopásért halálbüntetést, kötél általi halált, életfogytiglan tartó fogságot, golyó általi halált, stb. a katonai büntetőtörvénykönyv nem állapit meg Nem tudom, — folytatta a honvédelmi miniszter ur — milyen régi kalendáriumokból olvasta a képviselő ur a lopásra a halálbüntetést, a kötél általi halált stb. Hodzsa Milán: Lopásról nem is szóltam! (Mozgás.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Akkor konstatálom, hogy nem is erről a dologról beszélt. Hanem a t. képviselő ur jónak látta a saját jól értesültségének igazolására ma hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni. Röviden csak annyit jegyzek meg, hogy a katonai bütetőtörvénykönyv tudtommal akként alkalmaztatok, hogy ott, a hol halálbüntetésről van szó, tisztán katonai bűntettekért a golyó általi halált alkalmazzák; (Igaz ! ügy van !) közönséges bűntetteknél pedig alkalmazzák a kötél általi halált. Hodzsa Milán : Akkor kilökik ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Jó, kilökik a katonaság kötelékéből és kötél általi halálra itélik. Azt hiszem, a t. ház nem kívánja, hogy erre vonatkozólag bővebben is nyilatkozzam. (Helyeslés.) Méltóztassék most megengedni, hogy egy másik képviselő urnak, Maniu képviselő urnak, a ki, ugy látom, nemcsak a saját, hanem képviselőtársai nevében is szólott, beszédére is tegyek néhány észrevételt. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kiindulópontban differálunk. Tökéletesen igaza van, mert ugy a lényegre, mint a módokra, valamint a kiindulópontra is differálunk. Mikor igen súlyos viszonyok között, egy szomorú korszak után összeült ez a ház, akkor a t. képviselő uraknak nem volt sürgősebb dolguk, mint hogy először is egy bizottságot akartak kiküldetni az ő — nem tudom minő — sérelmeiknek megvizsgálására. (Igaz ! Ugy van !) Egy hang (a közéfen) : Pedig akkor országos sérelmek voltak! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Mikor országos sérelmek voltak, akkor egy bizottságot akartak kiküldetni, de nem az országos sérelmek, hanem a saját állítólagos sérelmeik orvoslására. (Igaz ! Ugy van!) Általában hatalmi álláspontra helyezkedtek a képviselő urak (Igaz ! Ugy van !) és ma is konczessziókról beszélt a képviselő ur, (Mozgás.) mint hogyha itt ebben az államban még egy állam volna. (Igaz ! Ugy van !) Ezek oly differáló pontok,hogy ezekben megegyezni soha nem fogunk. (Élénk helyeslés.) Mi — ma is ismétlem ezt — a történelmi fejlődés alapján állunk. (Elénk helyeslés.) En a természeti jogot nem tagadom ; hanem a t. képviselő ur igyekezett nekem a természeti jogról előadást tartani. (Derültség.) Igaz, hogy én régen foglalkoztam a természetjoggal, (Derültség.) de higyje el a képviselő ur, hogy akkor behatóbban foglalkoztam, mintsem hogy ezen előadására most szükségem lett volna. (Élénk dsrültség.) Ha mi azt mondjuk, hogy a történelmi fejlődés alapján állunk s ezen történelmi alapon akarjuk a fejlődést, a korszerű ideákat és követelményeket megvalósitani. ebben már benne van a haladásnak eszméje is. Közöttünk tehát a differenczia az, hogy ezt a történelmi alapot mi negligálni nem fogjuk, korlátozhatónak nem tartjuk és tisztán képzelt, a természetjogból felmerülő ideákra, nem determinált létjogosultságokra és aspirácziókra berendezkedésünket és fejlődésünket soha alapítani nem fogjuk. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Mi igenis a történelmi alapon fogunk ügy r elni ennek az államnak a függetlenségére, nemzeti jellegére, (Élénk helyeslés.) oszthatatlan egységére (Élénk helyeslés és taps.), ezt megbolygatni, megbontani nem engedjük. (Élénk helyeslés.) Ezek a mi kiinduló és sarkalatos pontjaink, ezeket megingatni nem hagyjuk. (Helyeslés.) A másik pedig, a mire megjegyzést kell tennem, az, hogy a képviselő ur ugy állítja oda a dolgot, mintha ők a demokrácziának, mi pedig az osztályuralomnak képviselői lennénk. Csak aztán, bocsánatot kérek, sajátságosnak tartom, hogy a mikor a demokrácziáról beszél, akkor az ő korábbi eredetükre alaj)it bizony T os jogokat. (Derültség.) Ez a korábbi eredet, tetszik tudni, nem igen fér meg a demokráczia fogalmával. (Derültség.) Azt hiszem, Innocentius püspök, a kire méltóztatott hivatkozni és a kivel a korábbi eredetét kívánta 46*
