Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

362 39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. halál, az azután következő enyhébb fokozat az életfogytiglani várfogság és az azután következő enyhébb fokozat a golyó általi halál». Ezzel összefüggésben azután a honvédelmi miniszter ur azt mondotta — olvasom — hogy : »Nem tudom, milyen régi kalendáriumokból (Derültség.) olvasta a képviselő ur a lopásra a halálbüntetést, a kötél általi halált, az életfogytiglan tartó fogságot, a golyó általi halált stb. Ilyesmik voltak valamikor Mária Terézia idejében. (Derültség.) Most is valami régi könyvben méltóztatott megtalálni.« (Zaj.) És erre Sümegi Vilmos kitűnő elmésséggel azt jegyezte meg: »Tót kalendáriumban.* T. ház ! Én egyszerűen azért szólalok fel, hogy igazoljam, hogy sokkal jobban tisztelem a honvédelmi miniszter urat és sokkal jobban becsülöm meg azt a helyet, a melyet elfoglalok, semhogy kalendáriumból vett adatokkal jöjjek a ház elé. Azok a kalendáriumok, a melyekből felszólalásomhoz az adatokat összegyűjtöttem, a következők. Az egyik: »A katonai büntető-törvénykönyv forditása«. (Felkiáltások: Melyik esztendőből ?) 1878-ból. A másik kalendárium: »Tanulmányok a katonai büntetőjogból, irta dr. Gábor Gyula budapesti ügyvéd, m. kir. tartalékos honvéd főhadnagy hadbiró«. A harmadik kalendárium, melyből adataimat merítettem, a Budapesti Szemlének 1902. évi 303. száma. T. ház ! Azzal a kéréssel fordulok a honvédelmi miniszter úrhoz, hogy annak idején adjon ez ügyben felvilágosítást és utbaigazitást a tekintetben, hogyan áll ez az ügy, hogyan készül ez a reform. Én állitom továbbra is, hogy a felsorolt büntetések az általam felhozott sorrendben következnek. Igaz ugyan, hogy a katonai büntetőtörvénynek 20. §-a azt mondja : a büntettek büntetései halál, börtön, testi fenyíték stb. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Testi fenyíték ? Olyan nincs! Hodzsa Milán : Itt igenis van. Jól tudom azonban, hogy azt a véderő törvény eltörölte. E paragrafusok alkalmazása és a törvénykönyvnek egyéb intézkedései azonban arról győznek meg, hogy az általam felhozott sorrend helyes. így mindenekelőtt utalok a katonai büntetőtörvénykönyv 121. §-ára, a mely következőképen szól: »Ha az oly bűntetteknél, a melyekre halálbüntetés vagy életfogytiglan tartó börtönbüntetés van szabva, a tettes a bűntett elkövetésekor a 20-dik évet még nem lépte át, vagy ha a bűntett csak a kísérletnél maradt, akkor azon esetben, ha a rendes eljárásban az egyes bűntettre a törvény határozatai mást nem rendelnek, a kötél általi halál vagy az életfogytiglan tartó börtönbüntetés helyett 10—20 évig terjedhető súlyos börtön és a golyó általi halál helyett 5—10 évig terjedhető börtön alkalmazandó*. Felfogásomat igazolják továbbá a katonai büntető-törvénykönyvnek 45., 46. és 47. §-ai. Nem olvasom fel az egészet, csak utalok arra, hogy kimondják ezek a :.zaka zok, hogy az ag/cnlövetés általi halálra való elitéléssel kapcsolatos még egyéb mellékbüntetések nem alkalmaztatnak a 46. §. szerint olyan mérvben, mint akkor, ha az illetőt kötél általi halálra Ítélték el. Azután igazat ad nekem a 139. §., a mely ezt mondja (olvassa): »De ha a kötél általi halál által büntetendő bűntett elkövetése óta 20 év, s a golyó általi halállal büntetendő katonai bűntett elkövetése óta 10 év eltelt, és ha a 136. §-ban felhozott feltételek bekövetkeznek, akkor a halálbüntetés a 121. §-ban meghatározott büntetésekre átváltoztatható.* Dr. Gábor erre a következőket mondja (olvassa): »E szerint tehát, ha valamely életfogytiglani börtönnel sújtott deliktum elkövetése óta 10 év telt el, akkor a tettes még mindig életfogytig tartó börtönre lesz Ítélendő, míg ha valamely golyó általi halállal sújtott deliktum elkövetése óta telt el 10 esztendő, akkor a kiszabható maximális büntetés csak tiz évi egyszerű börtön lehet.« (Zaj.) T. ház! Tartozom magamnak és azon tiszteletnek, a melylyel a honvédelmi miniszter ur iránt viseltetem, hogy igazoljam felfogásomat. A kérdés most már csak az, milyenek azok a rendeletek, melyek a büntetőtörvénykönyvet kiegészítik ? 1901-ben jelent meg dr. Gábor Gyula tartalékos tisztnek kritikája, a melyben egyebek között a következőket mondja (olvassa) : »Az első sajátszerűség tehát abban mutatkozik, hogy az életfogytiglani börtönbüntetés súlyosabb a golyó általi halálbüntetésnél. Czivil jogász alig tudja ezt megérteni. A polgári felfogásban a halálbüntetés ugy mutatkozik, mint a büntetések legsulyosabbika, mert a büntetőhatalom az élettől, a természet legdrágább és pótolhatatlan adományától fosztja meg általa a delinkvenst«. (Mozgás a nemzetiségi képviselők pajdain.) Elnök : Csendet kérek ! Hodzsa Milán : Igenis, tartozom igazolni azt, hogy én miért adtam elő mindezeket. Előadtam azért, hogy ne fészkelődjön be valakinek agyába az a meggyanusitás, hogy légből kapott adatokkal jöttem a ház elé. A >>Budapesti Szemle« kritikusa ezen könyvről írván, a következőket jegyzi meg (olvassa): »Legszembeötlőbb a büntetések sokasága; még a halálbüntetésnek is két nemét állapítja meg: a felakasztást és a főbelövést. Sajátos felfogása . . . hogy a főbelövetés enyhébb nemcsak a felakasztásnál, de sőt az életfogytiglan tartó börtönnél is . . . A főbelövés már kegyelem olykor az elitéltre nézve . . .« Szóval igenis komoly emberek adataival igazolom azon felfogásomat, a melyet itt a házban előadtam. Csak ennek igazolására hoztam fel az előadottakat, de egyúttal arra kérem az igen t. honvégelmi miniszter urat, hogy miután ezen kérdésben tényleg nagyon különbözők a felfogások és miután nagyon sokszo: alkalmunk sincs teljesen megbízható módon meggyőződést szerezni a dolgok mibenlétéről, méltóztassék a t. honvédelmi miniszter urnak e kérdésről nyilatkozni és különösen azon rendeleteket méltóztassék