Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 359 kell megállapítani. Ha ez igy áll, akkor senki sem mondhatja, Hogy a nemzetiségeket, mint jogalanyokat törvényeink el nem ismerik. Sőt, a mikor önök a törvényben a románoknak, a szerbeknek nemzeti egyházat létesítenek, azt törvénybe czikkelyezik : akkor hogyan mondhatják, hogy a nemzetiségeket közjogi alanyoknak nem lehet tekinteni ? Azok igenis léteznek, mint ilyenek... a kérdés csak az, hogy ezen jogalanyoknak a jogköre mennyire terj eszkedhetik ? És itt van közöttünk az eltérés, önök szűkre akarják ezt a kört szabni, mi pedig minél tágabbra. Hogy pedig az ország fejlődése, tehát érdeke szempontjából mi helyesebb ; a jogoknak megszorítása-e, vagy azoknak kiterjesztése, erre nézve csak annyit mondhatok, hogy minden gondolkozó ember kétségtelenül a mellett fog állást foglalni, hogy a jogoknak kiterjesztése és nem azoknak megszorítása a helyes álláspont. (Helyeslés a középen.) De a t. közoktatásügyi miniszter ur még egy másik tételt is állított fel. Azt mondotta, hogy miként viseltessék a kormány velünk szemben bizalommal, a mikor mi viselkedésünkkel erre alapot nem nyújtunk. Ha arról van szó, hogy ki nyújtson viselkedésével bizalomra okot, kinek kezében van az erő és a hatalom, vagy a gyengék, azt hiszem, csak az lehet a felelet, hogy az erősebb a gyengével szemben, mert mi gyengék az erőssel szemben csak azzal nyújthatnánk bizalomra okot, ha magunkat elnyomatni, felfalni engednők. Épen azért az erősnek és a hatalmasnak, a kinek minden védő és támadó eszköz a birtokában van, a melyre támaszkodhatik, annak keU ténykedésével oly lépéseket tenni, hogy minket meggyőzzön arról, hogy iránta igenis bizalommal viseltethetünk. (TJgy van ! a középen.) De, t. ház, hogy a jelenlegi kormány nemcsak nemzetiségi szempontból, hanem általános szempontokból sem azon az utón halad, a melyet mi vártunk tőle, sőt azon az utón sem, a melyet önök kívántak tőle, erre nézve elég bizonviték az igazságügyminiszter urnak kijelentése. Bn sokkal szerényebb tagja vagyok a képviselőháznak, semhogy hivatva érezném magamat arra, hogy az igazságügyminiszternek ezen kérdésben elfoglalt álláspontját jogdoktrinai szempontból bíráljam vagy támadjam. Megtették ezt és meg'fogják tenni a jövőben a háznak erre sokkal hivatottabb tagjai. Mindazonáltal én kötelességemnek tartom konstatálni, hogy azon ut, a melyen a miniszter ur a kérdés megoldásánál jár, a reakczió útja. Mi, és azt hiszem, mindenki, a ki gondolkozik, azon a véleményen kell hogy legyen, hogy a sajtószabadságnak a legnagyobb teret kell adni. Sem preventive, sem utólagosan nem szabad gátat vetni a sajtónak, de különösen nem szabad preventive megakadályozni a sajtótermékek megjelenését. Az igen t. igazságügyminiszter ur beszédében a sajtóval szemben tanúsított eljárását azzal indokolja, hogy igaz, hogy a sajtószabadság nagy és szent dolog, és szerinte sérthetetlen, de »a sajtószabadság biztosításának egy magasabb átfogó czél szolgálatában kell állnia«, és hogy a sajtószabadsággal szemben is meg kell védeni a közerkölcs és a nemzeti állam érdekeit. Ez lehet igaz, de önök nem fogják tagadni azt, hogy ez a felfogás szubjektív és nem fogják tagadni, hogy a nemzeti áüam lényegének, valamint a közerkölcsök lényegének felfogása különböző lehet. Mert biztosak önök arról, hogy a ki ma megfelel a közerkölcsnek, ezelőtt száz esztendővel megfelelt-e és hogy a ki ma megfelel, meg fog-e felelni száz esztendő múlva ? A világért sem, mert a közerkölcs s a nemzeti állam lényegének felfogása szintén alá van vetve a fejlődésnek és változásnak. Hogy pedig mi törvényileg egy embernek, bárki legyen az, elbírálására bízzuk azt, hogy valaki mennyire felel meg a közerkölcsnek és a nemzeti állam tekintélye felfogásának, ez, azt hiszem, egyáltalában nem czélszerű. így a sajtószabadság kérdésében azt az álláspontot foglalom el, hogy a sajtónak a lehető legnagyobb szabadság adandó azért, hogy a közönséget szoktassuk rá, hogy maga tudja kiválasztani a sajtóból azt, a mi jó és a mi rossz. Hiszen sok államban sem preventive, sem utólagosan nincs semmi rendszabály a sajtó ellen, és van olyan ország, a hol a sajtóban helyet foglalhat királysértés, köztársaság kikiáltása, egyszóval az állam összes attribútumainak megtámadása és azért még sincs terrorizmus s az állami élet elé akadályt nem gördítenek. Mert ha a sajtó véleménynyilvánítása teljesen szabad, akkor maga a közönség megtanul különböztetni a között, hogy milyen sajtóbeli czikkeknek higyjen és milyen kijelentésnek tulajdonítson jelentőséget, melyiket tegye magáévá s melyiket dobja félre mint rosszat % Nincs, t. ház, növény, a melyben méreg ne volna és a növényvilág tárházában számtalan olyan növény van, a melyik halálosan mérges. Már most ha az egyes növények felhasználására policziális intézkedések vétetnének tekintetbe, akkor a nép sohasem tudná megállapítani, hogy melyik növény mérges, melyik jó. De ha ez magára a nép bírálatára, szabad ténykedésére bizatik, akkor a nép megtanulja, melyiket dobja félre és melyikből mennyit használjon fel; és igy tesz minden más élő lény is. Ép ugy a sajtóban is van mérges, rossz anyag, de ennek nem az a következése, hogy a sajtót békóba verjük, hogy az államhatalom kezelőjének alkalmat adjunk, hogy tetszése szerint irányítsa azt; hanem az, hogy alkalom adassék teljes szabadsággal arra, hogy a sajtószabadság intézménye által maga a sajtó oktassa ki a közönséget, hogy melyik sajtóterméket tekintse olyannak, a mely figyelemre érdemes és melyiket olyannak, a mely félredobandó. És biztosítom önöket, hogy a népnek meggyőződése sokkal jobban meg fogja választani azt, a mi rá nézve jó, mint az ügyész, a Iá elsősorban a politikát és sok más érdeket tart szem előtt. Ettől eltekintve, az igazságügyminiszteri tárczának jelenlegi vezetője iránt azért viseltetem