Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

360 39. országos ütés lb06 július 27-én, pénteken. bizalmatlansággal, mert elvártuk volna tőle, hogy egy olyan eszmével jöjjön a ház elé, a mely eszme tényleg az igazságszolgáltatás javitására és előbbrevitelére alkalmas. Ilyen eszmét azonban nem látunk. Mert hiszen az igazságügyminiszter ur mindössze csak azt mondja, hogy az igazságszolgáltatás javitására törekszik. Hát, t. ház, én nem hiszem, hogy van igazságügyminiszter a világon, a ki ki ne jelentené, hogy az igazságszolgáltatás javitását tekinti czéljául; a fő azonban az, hogy ezt milyen eszközökkel kivánja elérni. A mi meggyőződésünk az, hogy ezt másképen elérni, mint az ambuláns biróság behozatalával, teljesen lehetetten, azért, mert nálunk a népnek azon törekvését, hogy az igazság bizonyos represszáliákkal legyen szankczionálva, nem lehet másképen korrigálni, mint az által, hogy a bíróságokba, a törvénykezésbe beviszszük azon intézményt, a mely az ambuláns biróságban jut kifejezésre és mely a közvetlenséget és költségnélküliséget egyedül képes megvalósítani. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek. Maniu Gyula: Nagyon sokáig tartana, ha minden egyes tárczát egyenként vennék tárgyalás alá. De legyen szabad általánosságban konstatálnom, hogy a belügyminisztérium és a földmivelésügyi minisztérium jelenlegi vezetői különösen azon kérdéssel nem foglalkoztak, a melylyel való foglalkozás j)edig a jelenben a legnagyobb fontossággal bir; ez pedig semmi egyéb, mint a nép kivándorlásának megakadályozására és a kivándorlásból eredő nagy bajok és gazdasági hátrányok megakadályozására irányuló törekvés. En őszintén sajnálom, — és épen ez egyik oka annak, hogy ezzel a kormánynyal szemben bizalommal nem viseltethetem — hogy ezen kormánynak legtöbb tagja egyéb kérdésekkel foglalkozik és nem törekszik olyan hibáknak, olyan hátrányoknak orvoslására és megakadályozására, a melyek ezt az országot könnyen a pusztulás szélére viszik. Ilyen a kivándorlás. Ez a kérdés csak intézményesen oldható meg és pedig olyanképen, hogy megvizsgáljuk, melyek a kivándorlásnak okai. (Zaj.) Lehet, hogy önöket untatni fogja, de ez sokkal fontosabb kérdés, semmint hogy el lenne követhető az a nagy hiba, hogy egy hétig tartó vita folyamán egyetlenegy felszólalás se tétessék azok érdekében, kik a hazai földet, szülőföldjüket elhagyva, kénytelenek külföldre menni azért, mert ennek az országnak intézményei nem alkalmasak arra, hogy megélhetésüket biztositsák. A kivándorlásnak oka az, hogy drágul az élet és csökkennek a keresetforrások. Ennek következtében mi lehet a mi feladatunk ? Csak az. hogy a kereseti forrásokat növeljük. Ezt pedig nem lehet elérni máskép, mint kizárólag ugy, hogy a népnek nyári keresetét növeljük, a téli keresetre pedig neki alkalmat adjunk. Ha figyelembe veszszük azt, hogy a földmives négy hónapig dolgozik és ebből a négy havi keresetéből kell magát tizenkét hónapig eltartania, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, ha az a földmives kivándorol; különösen pedig ne méltóztassék akkor csodálkozni, ha ezen négy havi keresetében is valóságos zsarolásnak van kitéve. Mert, t. ház, téli keresetet kell nekik szerezni egyfelől, másfelől pedig megsemmisiteni azon eszközöket, a melyek a nyári keresetet megakadályozzák vagy kisebbitik ; ilyenek pedig az aratási szerződések. Mert ha magánszerződést kötünk, akkor, hogy annak szankcziója legyen, előbb keresetet kell inditani, azután Ítéletet kell hozni és még az ítélet sem kötelezheti az embert arra, hogy személyileg teljesítsen valamely szolgáltatást, hanem csak arra, hogy annak vagyoni ellenértékét szolgáltassa. Az aratási szerződések azonban olyan szankczióval vannak ellátva, hogy minden birói ítélet nélkül köteleztetik a munkás a munka személyes teljesítésére. (Zaj.) Ennek orvoslása más nem lehet, mint hogy az ilyen szerződések, mielőtt végrehajtási záradékkal láttatnának el, felülvizsgáltassanak azon közeg által, a mely erre hivatva van, mert hisz ohyan szerződést szankczióval ellátni, a melyből kifolyólag a munkásnak 30 krajczár napi keresete van, lelketlenség. (Felkiáltások a baloldalon : Nem ismeri a viszonyokat !) De ismerem, 30 krajczárt keresnek ! Ezt feltétlenül szükséges megtenni, ha azt akarjuk elérni . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Maniu Gyula: . . -hogy ebben az országban jogtalan elbánásról senki se panaszkodjék. De ezenkívül a helyes telepítés az, a mely a kivándorlást megakadályozhatja, továbbá a létminimum adómentessége. Nem tudom eléggé a t. ház és a t. kormány figyelmét felhívni arra sem, hogy az otthon védelmének behozatala nélkül a kivándorlás ebben az országban meg nem akadályozható. Mert a kivándorlást egyfelől a kereslet csekély volta, másfelől pedig az eladósodás idézi elő. Épen ezért az otthon védelme van hivatva az eladósodás megakadályosára és arra, hogy mindenkinek biztosítsa megtámadhatatlanul azt, a mire a megélhetés czéljából szüksége van. Nem kívánok bővebben foglalkozni az egyes tárczákkal s mindössze a miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter kijelentéseire legyen szabad röviden reflektálnom. A legutóbbi politikai küzdelmek alatt mint egyik eredményt üdvözölték a létminimum adómentességét és a progresszív adót. Nagy várakozással néztünk tehát elébe annak a kijelentésnek, a melyet a miniszterelnök mint pénzügyminiszter arra nézve tesz, hogy milyen terjedelemben és módon kivánja e rég óhajtott reformokat létesíteni. A miniszterelnök ur múltkori kijelentései azonban nyomasztólag hatottak rám, mert az a kilátás, a melyet nyújtott ezekben a kérdésekben, nem volt megfelelő annak a várakozásnak, a melylyel annak nemcsak mi, hanem az egész ország közvéleménye elébe nézett. A pénzügyminiszter ur felfogása ebben a kérdésben az, hogy a progresszivitás a reáladókban be nem hozható, hanem csak a jövedelmi adónál.