Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-39
358 39 országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. a történelmi fejlődése is a mi aspiráczióinknak, a mely aspirácziónk abban kulminál, hogy mi itten ka nem is egyenrangulag vezető, de szabadon fejlődő, egyéniségünket szabadon kifejtő nép legyünk. Baloghy Ernő: Nem fejlődhetnek szabadon ? Hogy lehet ilyet mondani! (Zaj.) Maniu Gyula: A mi politikai multunknak a nemzeti jogokra való törekvése, engedjék meg önök, talán régibb keletű, mint az önöké. (Élénk ellenmondás és derültség.) Az önök poHtikai múltjának törekvése mindig az államélet egységesítése, az állam fentartása és vezetése, az állami élet teljességének megteremtése volt. De a tulaj donképeni faji alapon nyugvó nemzeti élet követelése önöknél — legalább én ugy tudom — 1791-től datálódik. (Élénk ellenmondás.) Baloghy Ernő: Datálódik a honfoglalástól! Maniu Gyula: Én szivesen fogom venni, ha meg fognak czáfolni. Nagyon meg fogom köszönni, ha meg fogják változtatni azt a tudást, a melyet az önök közjogából merítettem. Nekünk már a XVIII. század közepén egy igen kiváló püspökünk, Innocentius Micu Klein határozottan kérte azt, hogy a román nemzet mint nemzet ismertessék el. (Felkiáltások: Csak kérte!) Ugyanezt kérte a »suplex libellus valachorum« is . . . Elnök: Csendet kérek ! Maniu Gyula : ... a melyben ugyanis a románság azon határozott kéréssel járult az erdélyi országgyűléshez és ő Felségéhez, hogy ismertessék el nemzetnek. Valamint ezt kérte az 1848. évi nemzetgyűlés is. (Zaj.) Mindezzel csak azt akartam bizonyitani, hogy ezen törekvésünk alapja régebben nyúlik a multakba, tehát a mi aspirácziónk, a mi törekvésünk nincs hiányával a történelmi múltnak. De tegyük fel, hogy hiányával volna, akkor is határozottan tiltakoznom kell, legalább ezen század felfogása alapján, az ellen, hogy miniszteri székből a természeti jogok ellen tiltakozzanak. Mert habár a természeti jogok nem lehetnek is kizárólagos alapja az állami élet irányításának, de miként a művészetben annak a művésznek minduntalan vissza kell térnie a természet örök törvényeinek őserejéhez, hogy ecsetjével, vagy pedig művészerejével valami tökéleteset tudjon alkotni, ép ugy a politikában, ép ugy az állami élet vezetésében is folyton a természeti joghoz kell folyamodni abból a czélból, hogy az állami élet vezetése obyan legyen, a mely az emberi méltóságnak , az emberi szabad fejlődés szükségleteinek megfeleljen. Ha az előző korszakok szintén olyan lenézőleg tekintették volna a természeti jogot, mint az igen t. miniszterelnök ur tette, akkor valószínűleg nem volna az a szék, a melyben ma a miniszterelnök ur ül és valószínűleg még ma is a szent szövetségnek valamely kiküldöttje uralná ezt az országot. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: A midőn ezen általános felfogása a kormánynak különbözik a miénktől, sajnálattal kell konstatálnom, hogy az egyes miniszter urak a tárczájuk körébe tartozó ügyek tárgyalásánál szintén olyan kijelentéseket tettek, a melyek valóban nem alkalmasak arra, hogy bennünk a jövőre bizalmat keltsenek. Elég lesz hivatkoznom pl. Apponyi Albert gr. közoktatásügyi miniszter urnak a kultusz-tárcza tárgyalása közben történt felszólalására, a hol, midőn a mi jogos aspiráczióink elbírálásáról volt szó és a mikor azt kértük, hogy a szentesitett nemzetiségi törvény hajtassék végre, azt a megjegyzést fűzte ehhez és annak a politikai felfogásnak adott kifejezést ezen törvénynyel kapcsolatban, hogy igaz, hogy az a nemzetiségi törvény nem haj tátik végre, de ennek oka az, hogy a törvényben kitett lehetőségnek két határa van : t. i. a tárgyi és az erkölcsi lehetőség. Mindenekelőtt azt gondolom, nem tévedek, ha arra emlékeztetem a t. házat, hogy épen gr. Apponyi Albert volt az, a ki talán legékesebben és legszebben bizonyította azt, hogy az olyan törvényt, a mely jogot statuál, csak kitérjesztőleg szabad alkalmazni, de nem megszoritólag. Akármilyen volna tehát a törvénynek kifejezése, ha az egyszer jogokat statuál a népek összességére, akkor azon törvénynek korlátokat állítani nem szabad és nem lehet, és a mennyiben ez megtörténik, az nem egyéb, mint törvénysértés. (Mozgás.) De ettől eltekintve, erkölcsi határt szabni a kormány részéről az egyes törvények végrehajtásánál teljesen lehetetlen, mert hiszen az erkölcsi határ szubjektív felfogástól függ, már pedig egy egyén szubjektív felfogásától tenni függővé, hogy egy törvényt mikor és hogyan alkalmazzunk, nem vezetne egyébre, mint arra, hogy a törvények végre nem hajtását szentesitenők. De teljesen fölösleges a miniszter ur magyarázata azért, mert maga a törvény kimondja, hogy melyik az a határ, a melyet a lehetőségig meg kell tartani és pedig akkor, mikor az 1. §-ban azt mondja, hogy »a kormán3 r zat és a közigazgatási gyakorlat lehetősége*. Tehát a lehetőségnek határául maga a törvény is expressis verbis csak a közigazgatás gyakorlati szempontját és a kormányzat szempontját tűzi ki. A mikor tehát a miniszter ur ilyen utón akar haladni, legyen szabad kijelentenem, hogy ez az ut a törvénysértés útja. Egy másik kijelentése a t. miniszter urnak az, hogy ebben az országban sem törvény nem ismer, sem önöknek nem szabad ismerni népeket vagy fajokat, mint közjogi alanyokat. Hogy a törvény minket közjogi alanyoknak ismer, azt mindjárt meglátjuk annak 1. §-ából, a melyben az van mondva, hogy ezen »országban lakó minden nemzetiségi; világos tehát, hogy maga a törvény is ismer nemzetiségeket. De eltekintve ettől, maga a nemzetiségi törvény a nemzetiségeknek többféle jogokat ad . . . Baloghy Ernő : Egyénenként! Maniu Gyula: .... maga ez a törvény is kimondja, hogy iskolákat áUithatunk fel, egyesülhetünk, sőt hogy a törvényhatóságok nyelvét az egyes népfajok lakosságának számarányához képest 45*
